tag:blogger.com,1999:blog-91952491332453318082024-02-06T18:34:17.015-08:00Hope, Love, Death.Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.comBlogger49125tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-45149393892191396742015-12-08T10:44:00.001-08:002015-12-08T12:00:53.159-08:00Negyvenhét<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 18.4px;"><i>Hahó!</i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 18.4px;"><i>Minek után a múltkor leírtam, hogy meglepetésszerűen fognak érkezni a részek (Így kevésbé hangzik drasztikusan) hát... Tádámm, itt is lenne egy! </i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 18.4px;"><i>Megjegyzem épp elkezdődött a vizsgaidőszakom és tanulnom kellene... Igen, kellene. :)</i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 18.4px;"><i>Tekintve a szabadidőm mennyiségét szerintem még az is lehet, hogy kidobok pár részt Karácsonyig. Szóval maradjatok velem mindenképpen! És továbbra is adjatok magatokról életjelet, ha kérhetem! </i></span><i style="line-height: 18.4px;">Kellemes mindjártittatéliszünet időszakot mindenkinek! </i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 18.4px;"><i>Puszi: Griny xx</i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;"><br /></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">47.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Liam szemszöge<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px;">Vajon lehet ezt még tovább fokozni?</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt
hiszem… - Szólalok meg, bár hangom a hosszas hallgatástól rekedt, így
megköszörülöm torkom, mielőtt újra belekezdenék. – Azt hiszem, lassan vissza
kellene mennünk. Niall-éknak gőzük sem lehet róla, hogy hol vagyunk már ennyi
ideig. – Rögtön Teo-ra pillantok, tőle várok először megerősítést. Nem szól
semmit, csak biccent egyet. Akkor rendben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Induljunk. – Siet el mellettem Zayn. Nincs elég időm arra, hogy szemügyre
vehessem arckifejezését, de látszólag ő is elég feldúlt. Végül is ez nem is
csoda, mindazok után, ami történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Lassan
már kezd megszokottá válni a halott légkör, ami körülvesz minket. Mindenki
némaságba burkolózva tapossa az avart a táborunk felé. Azt hiszem, senki nem
tud és nem is akar nem a halott fiúra gondolni. Még ha el is kalandoznak
gondolataim, a végén mindig nála lyukadok ki. Lehetetlen. Lehetetlen
elfelejteni, hogy ez az új világ egy újabb felesleges áldozatot követelt. Vajon
meddig tart ez még? Meddig kell még ártatlan embereknek meghalnia? Vajon én
meddig bírom?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezekkel
a cseppet sem pozitív gondolatokkal vonulunk vissza a táborig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amint
kilépek az apró kis tisztásra, szívem ismét ugrik egy nagyot. A mai napon már
sokadszorra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
összes cuccunk szanaszét van, a sátrak felborogatva, a holmik szétdobálva, a
barátaink pedig sehol. Ránézek a csapattársaimra. Az arcokról tisztán le tudom
olvasni, hogy legtöbbjüknél most jött el az a pont, hogy vége. Feladják. Zayn a
térdeire veti magát és az égre emeli tekintetét, Teo idegesen belerúg az egyik
összedőlt sátorba, Paul pedig leveti magát egy farönkre és a rég kialudt tűzbe
bámul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mi
történhetett? Hova mehetett Niall és Mona? És Harry-ék? Miért nem érkeztek még
vissza? Bár lenne valaki, aki megválaszolja kérdéseimet. Mennyivel egyszerűbb
is lenne az élet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A
rohadt életbe! – Ér be minket Louis is. – Hát itt meg mi történt? – Lépked
óvatosan a széthajigált dolgok között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ezt
mi is szeretnénk tudni. – Dörzsölgetem lehunyt szemekkel homlokom, miközben én
is lerogyok a tuskóra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hangom
hosszas hallgatás követi. Egy pisszenést, egy apró kis neszt sem hallani.
Mindenki csak ül és gondolkozik, bár én tudom, hogy ez nem lesz sokáig így. Azt
hiszem ezt szokás úgy hívni, hogy a vihar előtti csend. Valakinek el kell
indítania a lavinát. Ugyan miért is ne lehetnék ez a valaki én? Essünk túl
rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Felállok
a korhadt fatönkről, és odalépek az egykori lakhelyemhez. A sátor kilapítva
hever a földön. Leguggolok mellé és szépen lassan megemelem, majd elkezdem
helyrepofozni. A tartó pilléreket kiegyenesítem és újra a földbe döföm, a
hálózsákom és a holmim összeszedem. Páran követik a példám és segítenek a tábor
felélesztésében, a legtöbben azonban továbbra is csendesen ücsörögnek és
figyelik a tevékenységünket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ti
egyébként nem gondoljátok úgy, hogy meg kellene keresnünk őket? – Pislant fel
Louis. Kérdését egyenesen nekem szegezi, közben szemeimbe bámul. Arca
nyugodtságot tükröz, de én ismerem. Agya minduntalan kattog, valószínűleg épp
azt próbálja kitalálni mi is történhetett, és hogy mi legyen a következő lépés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De,
nagyszerű ötlet. Az előző kis mentőakció is olyan jól alakult, nem? – Rázza meg
fejét Zayn. A srácon már jelét sem látom a nyugodtságnak, viselkedése teljes
ellentéte Louis-énak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hagyd
már, ez abszolút nem az ő hibája volt. – Veszi pártfogása alá a kék szemű fiút
Teo. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Sőt,
egyikünk hibája sem volt. – Nézek körbe a társaságon, majd végül pillantásom
megállapítom Zayn-en. Tisztában vagyok vele, hogy részben önmagát okolja a
történtekért. Mindig is lelkiismeretes típus volt, egészen biztosan úgy véli,
hogy valamilyen abszurd okból kifolyólag ez most az ő hibája. Pedig téved.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A srác
lemondóan és talán egy kicsit már belefáradva megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Vajon
lehet ezt még tovább fokozni? – Kérdezi. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy
költői kérdés volt, mégis válaszolok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
szeretném megtudni. – Válaszolom. Felesleges lenne azzal etetni, hogy nem. Hisz
én honnan is tudhatnám ezt biztosra?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Viszont az, hogy itt ücsörgünk a seggünkön, senkin nem fog segíteni. –
Emelkedik meg Louis hangja is. Kezdődik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Lehet
csak elmentek valamerre… Sétálni. Kikapcsolódni. – Szól bele először a
beszélgetésbe Ray. Ezt szerintem most ő sem gondolja komolyan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Sétálni. Csak úgy kedvtelésből sétálni… Nyilván. – Nevet fel gunyorosan Louis.
– Azt elképzelhetőbbnek tartom, hogy belesétáltak ők is ezeknek a mocskoknak a
csapdájába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem,
én sem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó. Amúgy is… Láthattad, hogy ők… Már
senkit nem tudnak bántani. - Igyekszem a legkegyesebben kifejezni magam.
Óhatatlanul is Teo-ra pillantok. Ő csak </span><span style="line-height: 18.4px;">keresztbe font</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> kézzel nézi szóváltásunkat. Feleslegesnek látja, hogy belefolyjon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És mi
van, ha többen voltak? Vagy ha elbújt még több olyan idegbeteg is? Vagy ha őket
már korábban elfogták? Liam akkor mi van, he? – Áll fel, majd közelebb lép hozzám.
Úgy néz ki, mint aki mindjárt rám veti magát, hogy kiverje belőlem a
válaszokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Fogalmam sincs! Én csak próbálok pozitívan
hozzáállni a dolgokhoz. Már ezt sem szabad Louis? Azt akarod, hogy ne
bizakodjunk? Akkor tessék, vedd át a helyem. Legyél te az, akihez mindenki
fordul, akitől mindenki ilyeneket kérdezget. Mondd te az emberek arcába, hogy
nem tudod mi történik, és hogy sejtelmed sincs, hogy mit tehetnél. Rettegj te
azért, hogy hozol egy rossz döntést! Hogy te leszel az, akit mindenki okolni
fog! Tessék. – Kelek ki magamból teljesen a végére. Azt hiszem ezt a fajta
viselkedést senki nem szokta meg tőlem, ezért elképedve bámulnak rám sorstársaim.
Kiakadásom oka pedig összeszorított állkapoccsal tűri tekintetem. Kicsit
visszavett ugyan, de látom, hogy még mindig forrong. Nem érdekel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
vagyok én senkinek és semminek a vezetője. El lehet menni. Csinálj, amit
akarsz. – Megyek el mellette úgy, hogy abszolút nem bánom, amikor vállam
véletlenül nekiütközik övének. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Pár
lépés megtétele után hallom, hogy ciccent egyet, majd így szól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Tudod
mit? Baszd meg Liam. Basszátok meg mindannyian. – Hátra sem kell pillantanom,
hogy el tudjam képzelni arckifejezését. Tisztán látom magam előtt, ahogy úgy
grimaszol, ahogy szokott, ha berágott valakire. Ezek előtt ez az arckifejezés
nekem még sosem volt címezve. Hát eljött ennek az ideje is. A legjobb barátaim
is ellenem fordulnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
következő dolog, amit meghallok, az a levéltakaró zizegése a hátam mögött, ami
arra enged következtetni, hogy valaki épp távozik a köreinkből. Csak nem Louis?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Seggfej.
– Dünnyögi orra alatt Zayn. Ezek szerint ő mellettem áll. Már nem mintha annyira
örülnék a kialakult helyzetnek, és nem mintha pártfogókra lenne szükségem. Én egyszerűen
csak elmondtam a véleményem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezek
után már tényleg nincs kedve senkinek a társalgáshoz, így szinte kivétel nélkül
mindenki a saját dolgára igyekszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Épp a
lányok sátrát állítom fel, amikor pár perccel később meghallom, hogy valaki
közeledik az erdő felől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na
mégis meggondoltad magad? – Előz meg a kérdéssel Ray. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ám
azonban ahelyett az arc helyett, akire mindenki számított, Niall bukkan elő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi
van? – Kérdezi összezavarodva. A hirtelen jött öröm, ami a szőkeség
megjelenésének köszönhető, rögvest szerte is foszlik, amikor szemügyre veszem.
Arca verejtékezik, látszólag erőlködik és eltekintve arckifejezéseit fájdalmai
is lehetnek. Ez gondolom bekötözött lábának köszönhető. A fásli kikandikál
térdig felszaggatott farmerja alól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt
hittük Louis vagy. Mi történt? – Zavarja le gyorsan a magyarázkodást Zayn,
rátérve a fontosabb témára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Lerohant
minket egy horda. Esélyünk sem volt ellenük, ezért elmenekültünk. – És ezzel be
is fejezi. Látszólag nem csak engem zavar szófukarsága. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Kérlek,
ne kelljen veled is összevesznünk. Mondd már. – Hördül rá Zayn. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Találtunk egy lest és felmásztunk a csattogtatók elől. Egy félreértés
következtében azonban a létrát ledöntöttük. Ott éjszakáztunk, addigra már csak
kevesen maradtak. Én leugrottam és… - Hallgat el egy egészen rövidke kis időre.
– És rögtön idejöttem segítséget szerezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A lábad meg útközben bekötöződött... - Jegyzi meg felvont szemöldökkel Teo.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ja, az... Nem. De lényegtelen. Mona vár. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Szóval ő még ott van? De minden rendben vele, ugye? – Kérdem rögtön. A szőkeség
elkapja tekintetét, amikor szemébe nézek. Habozik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Persze. Louis hol van? – Hirtelen témaváltás. Rettentő furcsán viselkedik a
srác. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Épp
az előbb lépett le. Megelégelt minket. Mindegy, had fortyogjon csak magában, mi
menjünk el Monáért. – Hangoztatom máris a tervem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem! –
Rivall rám. – Mármint meg kellene őt is várnunk. – Teszi hozzá kissé zavarban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hogy…
Mi? – Csupán ennyi a reakcióm. Normál esetben ő lenne az első, aki rohanna
vissza a lány megmentésére. Valami tuti nem stimmel vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Úgy
értem… Nem kellene egyedül itt hagynunk… Ha esetleg visszajönne közben, lehet
megrémülne, hogy eltűnt mindenki. – Habog össze-vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Niall
ne hülyéskedj már. Mona ott vár ránk gondolom totál kétségbeesve, te pedig
Louis lelkivilága miatt aggódsz? – Tárja ki értetlenül karjait Teo. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én
csak… - Gördül le egy izzadságcsepp halántékán. – Mindegy, igazatok van.
Menjünk. – Bólint egyet végül beleegyezően, majd elindul az ösvényen, amelyről
érkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj,
vigyünk valamit a segítségére? – Állítja le azonban rögtön Teo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ja,
nem. Nem kell. Semmit. – Ingatja fejét nemlegesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ismét
megpróbálok arcáról leolvasni bármiféle magyarázatot viselkedésére. Semmi.
Továbbra is csak az az érthetetlen zavarodottság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mielőtt
elkezdeném követni az ismét elinduló fiút, még megbizonyosodom róla, hogy a
fegyverem nálam van. Meglapogatom a pisztolyt, majd a többiek után
megyek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem
kell sokat gyalogolnunk, hogy elérjünk egy rettentő furcsa fa épülethez. Vagy…
gyakorlatilag mi is ez? Nem csak simán egy épület, hanem épületegyüttes… Nem,
inkább egy erőd. Ez egy erődrendszer. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Niall. – Fogom meg az előttem haladó fiú vállát. Ő hátra sem pillant, egyre
csak közelít a gyanús erődítmény felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez
meg mi a retek? – Áll meg mellettem hirtelen Teo, amikor neki is leesik, hogy
itt nem csak egy egyszerű vadászlesről van szó…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A szőke
srác tesz még pár lépést, majd megáll és hirtelen megfordul. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én…
Sajnálom… - Nyögi ki nagy nehezen. Látom rajta, hogy folytatná még a
mentegetőzést, de valaki beelőzi. <o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-71446671311400319262015-10-30T14:13:00.003-07:002015-11-20T15:47:36.669-08:00Negyvenhat<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="line-height: 115%;"><i><b><span style="color: red; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Fontos közlemény, olvasd el!</span></b></i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="line-height: 115%;"><i><b><span style="color: red; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b></i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i style="line-height: 18.4px;">Halihó!</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="line-height: 115%;"><i>Alig van arcom 'beköszönni' tekintve az alaptalan ígéreteimet... Vagyis a félig alaptalan ígéreteimet... Ugyanis itt van a rész, igazából csak úgy... Hmm vagy egy hónappal később az ígértnél. Az egyetem valami kegyetlen. Ne menjetek! </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="line-height: 115%;"><i>De, amúgy menjetek mert amellett, hogy baromi nehéz és nincs mellette élete az embernek, valamint hozzászokik a 4-5 óra alvásokhoz és az állandó készüléshez, meg tök jó móka és meg is éri okosodni! :') Csak hát ugye mindennek ára van... Azt hiszem most jött el az a pillanat, hogy befejeztem az ígérgetést. Ahogy korábban mondtam, be fogom fejezni a történetet, ez egész biztos. Viszont a következő rész megjelenésével kapcsolatban nem ígérhetek semmit. Ezt majd eldönti a szabadidőm és a lélekjelenlétem mennyisége. Lehet már két napon belül kint lesz, viszont az is lehet, hogy csak egy hónap múlva. Sajnálom, tényleg. Ígérem továbbra is igyekezni fogok, és hát persze továbbra is érdemes nyommal követni a fanfiction-t! Én ha időm teheti felnézek majd. Jó lenne az esetleges olvasóimmal kommunikálni és pár visszajelzést kapni.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="line-height: 115%;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="line-height: 115%;"><i>Remélem kitartotok mellettem! Sok-sok puszi: Griny xx</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="line-height: 115%;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="line-height: 115%;"><i>U.i.: Szándékaim szerint egy rohadt izgis részt varázsoltam csak nektek csak most! És jó hosszú is. Jó lakmározást! :D</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">46.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: left;">Már egyszer úgyis megmentettem az életed, ugyan miért tenném kétszer</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> -</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én
pedig mindig is tudtam, hogy te abszolút nem vagy rosszfej Mona Stafford. –
Vigyorodom el kajánul, miközben arcára helyezem kezem, hogy közelebb húzzam
magamhoz és végre megcsókolhassam úgy is, hogy nem ellenkezik, nem üt meg és nem vág a fejemhez valami frappáns és cinikus megjegyzést. Ez az első valós csókunk. Úgy érzem, mintha végre én is kapnék egy
visszajelzést, hogy érdemes még miért folytatnom a küzdelmet ebben a rohadt világban.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ebben a pillanatban el is felejtem, hogy éppenséggel egy csapdában lógok, valahol körülbelül három
méter magasban. És mindez nem elég, elfog az az érzés is, mintha zuhannék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Villámlást
megközelítő gyorsasággal pattannak ki a szemeim, amikor rájövök, hogy szó
szerint ez történik velünk. Mona szemei is kinyílnak és értetlenül fürkészik
arcomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
földtől alig pár centire állunk meg. A zuhanás váratlan megszűnésével mind a
ketten elveszítjük egyensúlyunkat és szerteszét terülünk a hálóban. A
döbbenettől meg sem tudok szólalni, próbálom magam összeszedni, de mivel még
mindig nincs szilárd talaj a lábam alatt, ez elég nevetségesen nézhet ki, kezem
egyfolytában kicsúszik a lyukakon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Minden oké? – Kérdezi a lány, akinek nálam hamarabb sikerül négykézlábra
tornáznia magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Aha,
persze. Veled? – Pislantok rá. Ő egy bólintással jelzi, hogy vele is minden
rendben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi
folyik itt? – Néz fel rám, mintha én tudhatnám a választ. Tudatlanul megrázom a
fejem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
következő pillanatban azonban elbámul mellettem, és meghökkent arckifejezésétől
nekem is rögtön hátra támad kedvem nézni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEzmfQMSkWoI5aIhDNPwP-crTxVT_gy9DQ9KfGP3JuZX5O-7rucJPcZAlGyk5Jc4_Us68K-cG7-8IWIhuYMStO6ubcHm_MpRb0-SHL7OhY9kaL4eU0SxGUv3InaZ6rZ8lNt_IYc2U8fsph/s1600/tumblr_njone3cgYJ1qcr2gqo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="123" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEzmfQMSkWoI5aIhDNPwP-crTxVT_gy9DQ9KfGP3JuZX5O-7rucJPcZAlGyk5Jc4_Us68K-cG7-8IWIhuYMStO6ubcHm_MpRb0-SHL7OhY9kaL4eU0SxGUv3InaZ6rZ8lNt_IYc2U8fsph/s200/tumblr_njone3cgYJ1qcr2gqo1_500.png" width="200" /></a><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Rögvest felvilágosítalak benneteket. – Találkozik tekintetem egy lányéval, aki
egy… Hippire, vagy leginkább egy indiánra emlékeztet. Barna haja, melybe
tollakat aggatott, raszta-szerű tincsekben lóg háta közepére, testét egészen
különleges rojtos ruha fedi, arca maszatos… vagy inkább festékes. Ebből a
távolságból nem tudom pontosan megállapítani. Az összhatást tekintve azonban
egy gyönyörű lánynak mondható. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Előtte esetleg kiengednél minket? – Érdeklődik Mona. Hangja meglepően kedvesen
cseng. Elkapva tekintetem a lányról, rápillantok és rámosolygom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Hogyne, azon nyomban, amint megígértétek, hogy nem csináltok semmi butaságot. –
Billenti oldalra a fejét az idegen, engem kémlelve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
fogunk, ne aggódj. – Biztosítom. Erre ő
a mellettem álló lányra néz kérdőn. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tényleg nincs mitől félned. – Bólogat Mona is. Testemet mintha büszkeség öntené
el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A vad
lány látszólag úgy dönt, hogy megbízik bennünk, lassan elkezdi oldozni a
csomót, aminek köszönhetően eddig a föld felett himbálóztunk, és aminek
megszűntével azonnal a talajon landolunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Fájón
felszisszenek, amint lábam is találkozik a kemény felülettel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Megsérültél? – Sétál mellém a lány. Feltekintek rá. Nem tűnik veszélyesnek, de
mégis van benne valami, amitől nyugtalan leszek. Nem, nem a titokzatosságával
és nem is a stílusával van a baj, egyszerűen csak… Nem is tudom megfogalmazni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen,
valószínűleg eltörött a lábam. – Pislantok ezúttal az említett végtagomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Had
segítsek. – Hajol le hozzám, majd nyújtja felém a kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Köszi, megvagyok. – Motyogom idegenkedve. Az eddig szótlanul ácsorgó Mona ekkor
siet oda hozzám, hogy felhúzzon. Az ismeretlen lány, mintha talán kissé
megsértettem volna, felvont szemöldökkel nézi végig a jelenetet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Már
egyszer úgyis megmentettem az életed, ugyan miért tenném kétszer. – Mondja, miközben </span><span style="line-height: 18.4px;">keresztbe fonja</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> kezeit mellkasa előtt. Igen, kétségkívül megsértettem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ezt
hogy érted? – Reagál először Mona. Én azt hiszem, amúgy sem jutnék szóhoz…
Ismét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Már
egy ideje megfigyelünk benneteket. – Válaszolja a lány, mintha ez lenne a világ
legtermészetesebb dolga. – A magaslesnél én tereltem el a kómában lévők
figyelmét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hah,
kómában lévők. Aranyos kifejezés. – Jegyzi meg Mona, megütve azt a tipikus,
kissé cinikus hangnemét, rögtön rátapintva a lényegre. Muszáj elmosolyodnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mit
tartasz ezen olyan viccesnek? – Fordul felém a lány. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Semmit. – Úgy vélem jobb, ha inkább hallgatok. Sőt jobb, ha inkább az ég egy
adta világon nem csinálok semmit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Köszönjük a segítséget, de én úgy értettem, hogy hogyan tudnál segíteni rajta? – Vált témát Mona, komolyabb arckifejezéssel. A vad
elintézi egy bólintással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Velem kell jönnötök. – Jelenti ki egyszerűen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px;">Várj. Miért? Hova?</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Mert lehet inkább... - Kezdek bele. Nem tetszik ez nekem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez egy kijelentés volt. - Mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Hogy őszinte legyek megrémít.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
azt hiszem sok választásunk nincs. – Fordulok Mona felé. Ő bólint egyet.
Tisztában van vele, hogy az én helyzetemben esélytelen lenne az, hogy esetleg
szembeszegüljünk a lánnyal. És eltekintve azt, hogy milyen profin állít csapdát
és settenkedik, talán már egyenesen lehetetlen is. Ki tudja még milyen rejtett
képességei vannak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Rendben, legyen. – Nézek egyenesen szemeibe, melyekben mintha egy kis
önelégültséget vélnék felfedezni. – Feltéve ha elárulod a neved. - Próbálok közeledni felé, hogyha esetleg valami számunkra kissé kellemetlen helyzetbe csalogatna minket, legalább lelkiismeret furdalása legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Zara
vagyok. – Válaszolja megfordulva, miközben magabiztosan elindul egy kitaposott
ösvényen. Nem is kételkedik benne, hogy nem megyünk utána, hátra sem les.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És Zara, hova is megyünk pontosan? - Próbálkozom tovább.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Majd meglátjátok. Csak kövessetek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Egyébként az én nevem...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tudom. – Feleli, pontot, sőt </span><span style="line-height: 18.4px;">felkiáltójelet</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> rakva az egész párbeszéd végére. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Barátkozási kísérletnek lőttek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az ezt
követő feszült, néma csendben tesszük meg a jó tíz perces utat, ami számomra
jelenlegi állapotomban maga az emberkínzás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A hely,
ahova a lány vezet minket valami eszméletlen. Külső szemlélőként egy óriási
erődrendszerre emlékezteti az embert, a hatalmas kerítéseivel és tornyaival, de
jobban megnézve egy összeszokott közösség otthonát takarja. Nem is lehetne jobb
helyen, mint az erdő közepén, meglehetősen nagy biztonságban. Az egész…
Nevezzük településnek, körbe van kerítve egy vagy <st1:metricconverter productid="3 méter" w:st="on">3 méter</st1:metricconverter> magas fallal,
amelyen látszik, hogy a lakosai építették, vaskos fatörzsekből állnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A lány
a legközelebbi bejárathoz vezet, amely a települést megkerülő patakon
keresztülívelő híd túloldalán található. Lélegzetvisszafojtva, nézelődve
battyogunk utána. Ahogy a szintén fából kialakított kapuhoz érkezünk, az idegen
egy különös füttyjelzéssel utal arra, hogy idevalósi. Erre az ajtók kinyílnak,
belátást engedve az apró városkába. Mindenütt faviskók sűrítik a helyet,
elvétve egy-egy nagyobb kunyhóval, amelyek a látszat alapján különféle
közösségi helyekként funkcionálnak, mint például az orvosi rendelő. Első utunk
ide vezet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Maradjatok itt. – Parancsol ránk Zara, mielőtt bemenne az épületbe. Mivel
gyakorlatilag mást nem is tehetnénk, néma csendbe burkolózva várakozunk. A
kötözött gallyakon keresztül azonban kisebb réseken belátni a helyiségbe, így
akaratomon kívül azt is látom, amikor a csaj egy idősebb fószerhez megy, majd
valamit suttogva neki irányunkba pislant. Zavartan kapom el tekintetem. Valami itt
nekem még mindig nagyon nem stimmel. Már persze rögtön az első találkozásunk utalt erre,
de azt hiszem valóban nem volt választási lehetőségünk. Muszáj volt eljönnünk a
lánnyal. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A felesleges gondolkodás helyett, tekintve, hogy előbb vagy utóbb úgy
is kiderül, mit akarnak tőlünk, inkább a körülöttem lévő elszigetelt, különös
világot kezdem el jobban szemügyre venni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Érkezésünk
látszólag fenekestül felkavarta az itteni életet, szinte kivétel nélkül
mindenki abbahagyta azt, amit éppen tett, és nyíltan minket bámul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Rettentő rossz előérzetem van. Te nem
tartod ezt egy kicsit furcsának? – Kérdezi halkan Mona, még mindig átölelve
derekamat. Kicsit rosszul is érzem magam, hogy szinte teljes súlyommal rá
támaszkodom, de a lábamban hasogató fájdalomtól már szinte megőrülök.
Valószínűleg ha rá nem támaszkodhatnék, már rég a földön fetrengenék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De,
meglehetősen. Bár ez a hely lenyűgöző. – Nézek még egyszer végig a házikókon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Az. –
Követi pillantásom. – Ezt vajon mind egyedül csinálták? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen,
így volt. – Hallunk meg egy mély férfihangot mögöttünk, mire rögtön
megpördülünk. Az imént megismert lány áll ott, egy fehér köpenyes fickóval,
akivel előbb váltott pár szót a kalyibában. – Jöjjenek beljebb. Vagy ha
gondolják, akkor még cseveghetünk a faluról, de akár meg is vizsgálhatom a pasiját.
– Bök fejével irányomba. A megszólítástól nem csak, hogy Mona, de még én is
zavarba jövök. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Rendben. – Csupán csak ennyit bír kinyögni a lány, mielőtt meg is indulna az
idegenek után, ezzel engem is magával húzva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szóval a pasid… - Nem bírok elszakadni a ténytől, hogy egy szóval sem
ellenkezett a kijelentés ellen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak
maradj már csendben. – Forgatja a szemét. De továbbra sem ellenkezik! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vigyorogva lépek be az otthonos kis helyiségbe, amely bizonyára nem más, mint
egy rendelő, és tekintve, hogy üres, nyilván látogatási időn kívül érkeztünk.
Még Zara is elment.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Feküdjön fel az ágyra és húzza fel a nadrágja szárát. – Szólít fel az orvos.
Szó nélkül követem utasításait, bár az utóbbival meggyűlik a bajom. Mona
segítségére van szükségem, hogy ezt véghez tudjam vinni, ugyanis lábam a törés
következtében körülbelül kétszeresére dagadt, így a farmer anyaga szinte rá van
tapadva. Mona ezt a problémát egy egyszerű olló segítségével könnyedén megoldja.
Hálásan mosolygom rá, még mindig örömmámorban úszva, miközben a lüktető
fájdalomtól szinte megszédülök. Ő kissé aggódva viszonozza mosolyom, majd
odaáll mellém, és bátorítóan megszorítja a kezem. Én azután összekulcsolom
ujjainkat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Adok
egy fájdalomcsillapítót, de a készlet hiánya miatt sajnos ez nem lesz elegendő.
Persze valamelyest csillapít a fájdalmon, de könnyen lehet, hogy a vizsgálatot
érezni fogja. – Mondja ki őszintén a tényeket a doki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Rendben. Köszönöm. – Passzírozom ki összeszorított fogaim között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A férfi
ekkor odajön, és egy injekciót fecskendez a lábamba. Amint a tű belém szúródik,
mintha máris érezném a fájdalomcsillapító hatását, kellemes tompa érzés
telepedik rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezután
odajön hozzám és óvatosan elkezdi tapogatni sérült végtagom, miközben elkezd
regélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Tudjátok,
a közösségünk már elég régóta fennáll. Sajnos a vírus miatt nincs alkalmunk egy
élhetőbb és modernebb környezetet teremteni, de a kellő eszközünk és
felszerelésünk megvan mindenhez. Szerencsére eléggé összetartó a társadalmunk. Igyekszünk
minden problémát együtt megoldani, annak érdekében, hogy semmi ne fenyegesse
ennek az életformának a fennállását. – Még ha tudnám is mire próbál célozni,
valószínűleg akkor is alig hallanám szavait, olyannyira arra összpontosítok,
hogy ne üvöltsem el magam a fájdalomtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Miféle problémákat? – Kérdezi Mona összehúzott szemekkel. Látom rajta, hogy
erősen agyal és próbálja magában összerakni a képet. Gyanakszik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
ember hosszas hallgatás után csak felpillant és ennyit mondd: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Például az olyanokat, amikor fenyegetve érezzük magunkat. – Mona ekkor érkezik
el arra a pontra, hogy rémülten keresse tekintetem. Sajnos semmiféle
megnyugtatással nem szolgálhatok neki, ugyanis itt fekszem szinte félig holt
állapotban egy asztalon, benyugtatózva, körülöttem több száz vadidegen emberrel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A fájdalomcsillapító teljesen eltompította az összes érzékszervem,
úgy érzékelem a külvilágot, mintha egy lassított felvételben lennék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
következő pillanatban vagy öten lépnek egyszerre a szobába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
orvos ekkor csavar egyet a lábamon, azt visszasegítve helyére. Az újonnan
érkezettek között épp hogy csak sikerül egy ismerős arcot felfedeznem, mielőtt teljesen elvesznék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">– Ilyenkor
általában kiiktatjuk a fenyegetést. – Szólal meg. - Vigyék a lányt. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">És
ekkor uralkodik el rajtam teljesen a pánik és a fájdalom. Elvesztem az uralmat
elmém felett. Szépen lassan megszűnik körülöttem a külvilág.<o:p></o:p></span></div>
</div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-23582073572728107552015-08-22T09:55:00.004-07:002015-11-20T15:36:58.062-08:00Negyvenöt<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">45.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Mona szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Azt hiszem ez valaminek a kezdete </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="background-color: white; font-size: 14px; text-align: left;">♪ </span><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=bsZWJPM0-zQ" target="_blank">I can't decide if I'll let you save my life, or if I'll drown</a> </span></i><span style="background-color: white; font-size: 14px; text-align: left;">♪</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Gyerünk, már nincs messze. – </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">Biztatom</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> a mellettem botorkáló srácot, valamint
egyben azt hiszem magamat is. Ki kell bírnunk. Abban reménykedem, ha
visszaérünk a fák közé, az a pár nyomorult, aki utánunk szegült elveszít minket
szem elől. Tudom, béna terv, de mivel minden fegyverünket ott hagytuk a
táborban, egyelőre ez tűnik a legbiztonságosabbnak, hisz azért puszta kézzel
nem lennék képes őket legyőzni, Niall-nek pedig jelenleg kisebb gondja is
nagyobb ennél, nem kellene még ezzel is foglalkoznia. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hamarosan
a fák hűst adó árnyéka alatt találjuk magunkat, ahol egy pillanatot sem
vesztegetünk, megyünk egyre csak beljebb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hátrapillantok.
A rothadók nemhogy eltűntek volna, de már körülbelül felére csökkentették a
köztünk lévő távolságot. Ekkor jön el az a pillanat, hogy érzem, tennem kell
valamit. Nem menekülhetünk a végtelenségig. Főleg, hogy láthatólag ez teljesen
felesleges, hisz lassan utolérnek minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Itt
álljunk meg egy picit. – Támasztom neki a sérült srácot egy meglehetősen vaskos
fatörzsnek. Arcáról tisztán leolvasható, hogy szenved, még ez az apró mozdulat
is fájdalmat okoz neki. Ez pedig ismét beindítja bennem a bűntudatot, amit
miatta érzek. Azonban most nincs időm ezzel foglalkozni, pontosabban nem szeretnék. Szememmel azonnal
elkezdek kutatni valami rögtönzött fegyver után. Nem tudom, hogy szerencsének
nevezhető-e, hogy megpillantok a földön egy méretes üvegszilánk darabot, de azt
rögvest kezembe is veszem, valamint gyorsan letörök egy ágat is, hogy bebiztosítsam magam. Így
felszerelkezve gyilkos fegyvereimmel, várom az élőhalottak érkezését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem
tétlenkednek sokat, hamarosan fel is bukkannak. Vagy öten jönnek egyszerre
felénk. Minden figyelmem nekik szentelem, most nem szabad hibáznom. Idegeim
pattanásig feszülnek, ahogy egyre csak jönnek közelebb az undorító lények. Mihelyst
eljön a megfelelő pillanat, a kezemben tartott üvegdarabot az első
járkáló hulla fejébe döföm. Amint az holtan esik össze előttem, máris
megjelenik a következő. Megismétlem a mozdulatot, ismét egyel kevesebb. Végzek
még kettővel, amikor egy körülbelül velem egykorú lányt pillantok meg magam
előtt. Nem tűnik olyannak, mint a többi, szinte semmilyen szennyeződés nem
csúfítja, arcára nem tapad vér és nem hörög. Csak néz rám és egyre csak
közeledik. Minduntalan az a gondolat furakszik elmémbe, hogy ő nem rég
változott át, és ez mintha megnehezítené a helyzetet, hisz… Ilyen sokáig
kibírta ebben a világban. Vajon mi történhetett vele? Szinte lebénít a
gondolat, hogy ez a lány akár még én is lehetek… A harapdáló már csak egy
méterre van tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mona.
– Szólal meg Niall. Ráemelem pillantásomat. Arcára ezúttal nem a fájdalom,
hanem a rettenet van kiülve. Hirtelen felém lendül, kikapja kezemből a
szilánkot és rávetődik a lányra. Ennek a váratlan momentumnak köszönhetően mind
a hárman a földön találjuk magunkat. A lány van legalul, felette Niall én pedig
mellettük. Nagyokat pislogva nézem küzdelmüket. Az idegen teljesen kikel
magából, mindent beleadva próbál szabadulni a fiú szorításából, fogait
csattogtatja, miközben fejét össze-vissza dobálja. Ekkor döbbenek rá, hogy ő
sem más, mint a többi. Beteg. Vajon mi tud rávenni egy egykor teljesen normális
embert az ilyen szintű megőrülésre? Csak szájtátva nézem a lányt, amikor mintha
megérezné, hogy őt bámulom, rám kapja tekintetét. Sötét, szinte fekete
szemeiben ott látom lapulni valódi önmagának egy szikráját. Mintha
segítségkérően pillantana rám, mintha… Könyörögne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
egyik pillanatban még összezavarodva nézek a bánatos szempárba, a következőben
pedig már a lány vére teríti be az arcomat. Amint megérzem magamon a sűrű
folyadékot, szemeim azonnal összezárom és próbálom kizárni elmémből a lány
iránt érzett sajnálatot, de gyomrom felfordulása nem hagy szabadulni az
emlékképtől. Szemeimbe könnyek gyülemlenek. Nem merem őket kinyitni. Szüntelen
azt mantrázom magamban, hogy ő már nem volt ember, de utóbbi időben meggyengült
idegállapotomon azt hiszem, ez sem segít. Gyenge vagyok. Szétestem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Minden oké? – Érzem meg hamar Niall kezeit vállaimon, amik rögvest segítenek is
talpra állnom. Arcomon megérzem a puha textildarab érintését, ahogy elkezdi
letörölgetni rólam a vörös folyadékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen,
persze. – Bólogatok, miközben lassan kinyitom a szemem. Egyből a fiú riadt
pillantása fogad. – Köszönöm. – Ezúttal nem esik nehezemre kiejteni a
szót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Erre ő
talán mintha kicsit megilletődne, elintézi egy vállrándítással. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Most
már tényleg menjünk vissza a táborba. Talán már Hope-ék is visszaértek. –
Teljesen egyértelmű, hogy ezt most csak figyelemelterelésként veti be, de
nagyrészt sikerrel is jár. Kellőképp eltereli gondolataimat az imént
történtekről. Rögtön elkezdek reménykedni, és alig várom már, hogy újra
láthassam hugicám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó
lenne. – Mosolygom rá, miközben újból átkarolom. Viszonozza mosolyom, azonban
arca fájdalmasan megrándul, amint kezéhez érek. Rögtön szemügyre veszem, hogy
mi okozza fájdalmát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Semmiség. – Próbálja összezárni markát, ám én gyorsabban kapcsolok és
megállítom ujjait. Tenyerén egy hatalmas és mély vágás éktelenkedik, amelyből még
mindig szivárog a vér. El se kell rajta gondolkodnom, tudom, hogy ezt a
sérülését is nekem köszönheti. A bűntudat ismét elkezd mardosni, lehajtott
fejjel, néma csendben teszek pár lépést mellette. Épp azon agyalok, hogyan is
kezdhetnék bele bocsánatkérő monológomba, amikor egyszer csak, minden előzetes
nélkül a levegőben találom magunkat. A talaj szélsebesen távolodik tőlünk,
fogalmam sincs pontosan mi is történik, csak annyit észlelek, hogy Niall-el
száguldunk az ég felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Pár
másodperccel később érkezik csak a felismerés. Egy fán lógok egy hálóban,
szorosan összepréselődve a fiúval. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Tudom,
hogy rögtön azon kellene agyalnom, hogy mégis mi a fene történt, esetleg azon,
hogyan fogunk innen kiszabadulni, azonban helyette a kialakult intim helyzet
tereli el a figyelmem. Testem teljes egészében Niall-éhez simul, arcunk alig választja
el pár centi. Meglepetten bámulok tengerkék szemeibe, amelyekben mint
sajátjaimban, az értetlenséget és a vonzalmat is felfedezem. Érzem a testéből
áradó hőt, szapora légzését, szívének vad lüktetését, mindegy egyes apró
mozzanatát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hangosan
zihálok és mintha megrögzötten csak őt tudnám bámulni. Mi a franc? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ő sem
kezdeményez semmit, továbbra is csak áll és engem néz. Nem tudom, mi üt belém,
amikor váratlanul és talán némiképpen hisztérikusan elkezdek nevetni. Nyilván azért, hogy eltereljem a figyelmét a kialakult kissé kínos szituációról, meg persze ha jobban belegondolok, azért ez vicces is valamilyen szinten. Látom a
srácon, hogy ezen egy kicsit elképed, de hamarosan ő is csatlakozik hozzám. Egy
fáról lógva, a levegőben himbálózva, egymáshoz simulva önfeledten kacagunk.
Nem, kissé sem abszurd a helyzet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy idő
után azonban elhal a nevetésünk, és szembe kell néznünk a tényekkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ki
kell innen jutnunk. – Közlöm, mielőtt visszatérne a korábbi feszült légkör. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Most
miért? Nekem egészen tetszik itt. – Vigyorodik el önelégülten. Ha fel tudnám
emelni a kezem, most egészen biztosan kapna egy zsibbasztót. Csak megszokásból
is. Viszont szinte mozdulni sem bírok, egyedül annyit érek el, hogy már nem mellkasának,
hanem hasának nyomódik a kezem. Hú, haladunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
arra készülök, amit szeretnél. – Forgatom meg a szemem, mire ismét jóízűen
felnevet. Én is elmosolyodom, a maga módján mégiscsak vicces ez az egész
helyzet. – Elraktad a szilánkot igaz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Aha,
a zsebemben van. Jézus még jó, hogy nem fúródott a hátsómba. – Vált egy pillanatra
komolyra, amikor eszébe jut a felvetés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
te nem vagy százas. – Nem bírom, ismét vigyorognom kell. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Pedig
ezt most még komolyan is mondtam. Mindegy, úgy sem érem el. Esetleg ha te… -
Néz rám ismét sandán. Tudom, mire gondol. Na nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Felejtsd el, nem tapizlak le. – Mondom lekicsinylően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ki
akarsz jutni, vagy sem? – Vonja fel huncutul szemöldökét. Nem titkolja, milyen
jól is szórakozik. Hangosan fújtatok egyet, és válaszra sem méltatva elindítom
kezem a hasán. Próbálok nem arra gondolni mennyire zavarban is vagyok, és hogy
gyakorlatilag most mekkora megaláztatást is élek át. Végigsimítok egész
oldalán, majd a fenekén, míg végül meg nem találom a zsebet. Jézusom, lejjebb
nem is tehették volna. Tenyerem becsúsztatom a szűkös nyíláson, majd amikor
ujjam hegye megérinti a hideg üveget, elkapom azt és kihalászom. Diadalittasan
belevigyorgok a fiú képébe. Ő bólogatva utánozza a gesztust.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Legalább próbálnád palástolni, hogy mennyire is tetszik a helyzet. – Ajándékozom
meg egy gúnyos pillantással. Úgy is rég kapott ilyent, már biztos hiányolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Minek
palástoljam, ha tényleg élvezem? – Vonja meg vállát kacéran. - Amúgy meg feltűnt, ha kezdem azt érezni, hogy normálisan el tudunk lenni, mindig beszólsz, vagy elkezdesz hárítani? Mintha berezelnél. - Vonja fel kihívóan egyik szemöldökét. Tudom, hogy csak ugrat,
és direkt csinálja ezt, de valahogy mégis… Komolynak tűnik. Egy pillanat alatt
eltűnik belőlem minden játékosság és öltöm magamra ismét komor ábrázatomat. És tudom is miért. Mert igaza van. Félek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak
jussunk már ki innen. – Sutyorgom, miközben elkezdem reszelni az életlen és még
mindig véres szilánkkal a köteget. A vér látványától ismét eszembe jut a lány,
amit nem is értek, hogy volt képes kiűzni elmémből ez a fiú. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne
csináld már, csak hülyülök. – Vált eggyel komolyabbra ő is, de a mosoly
levakarhatatlan arcáról. – Nem akartalak se megbántani se kellemetlen helyzetbe
hozni. Hidd el én sem terveztem, hogy itt fogok dekkolni egy csapdában veled,
törött lábbal és szétvágott kézzel. – Rázza meg a végére a fejét. Lassanként az
ő hangjából is elpárolog minden jókedv. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Azt hiszem, ez térít magamhoz igazán.
Ez a hirtelen hangulatváltozás szükséges ahhoz, hogy felfogjam a helyzet
súlyosságát. Nem, nem annak, hogy itt lóbálózunk. Hanem… Kettőnknek. Nem merek a srác szemeibe nézni, elbámulok az
erdőbe, ahol akaratomon kívül is rögvest a halott nőre vándorol tekintetem. Rövid
az élet. Ki tudja meddig tart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Sajnálom. – Suttogom abbahagyva a fűrészelést. Be kell ismernem, ezt most
nagyon nehezen bírom kierőszakolni magamból, de végül csak megteszem. Tudom,
hogy így a helyes. Az eddig felettem elbámuló srác most érdeklődve pillant le
rám. – Mindent. Hogy ilyen bunkó voltam végig, hogy bántottalak és nem értékeltem
és viszonoztam a kedvességed és a törődésed, amikor azt hiszem egyedül te
hittél bennem. És azt is, hogy miattam eltörted a lábad meg elvágtad a kezed. –
Teszem hozzá. Mintha valahogy... Megkönnyebbülnék mindezt kiadva magamból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ráemelem tekintetem a fiúra. Ő minden szó és érzelemkifejezés nélkül néz rám.
Bevallom, valamiért egy kicsit megijedek, hogy sehogy sem reagál az iméntire. Már
épp ott vagyok, hogy megrázzam a fejem és közöljem vele, hogy felejtse el,
amikor megszólal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Sosem
haragudtam. – Csak ennyit mondd, de ez azt hiszem ez elég is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tudom. – És igen, azt hiszem mindig is tudtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Köszi, hogy kimondtad. Tudom, hogy nem lehetett könnyű. Meg a lábtörés és
kézvágás amúgy sem miattad volt, csupán csak szerencsétlen vagyok. – Vonja meg
vállát ismét egy pimasz mosolyt arcára öltve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Hihetetlen. Hihetetlen, hogy egy ilyen komoly beszélgetést is
képes a jó irányba billenteni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hitetlenül felvihogok.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Mégsem vagy te olyan rosszfej Niall Horan. – Bólogatok elismerően, majd mielőtt meggondolhatnám magam és visszakozhatnék, saját elhatározásomból adok egy
puszit a szájára. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Azt hiszem ez valaminek a kezdete. Valaminek, ami ellen hiába
tiltakoztam ilyen hosszú ideig, mégis átvette felettem a hatalmat. Azt hiszem az életet választottam a halál helyett.</span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-65516618246957723102015-08-13T01:13:00.003-07:002015-11-20T15:23:25.449-08:00Negyvennégy<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">44.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Harry szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Azt hiszem kölcsönösen segítettünk egymáson </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Meg
fogok halni? A feltételezés az utóbbi pár órában nem először fut át agyamon.
Valójában azt hiszem egész életem során nem gondolkoztam ennyit a halálon, mint
most. Még ha csak az lenne… Ami lehetségesen rám vár az még a halálnál is
rosszabb. Nem szeretnék egy ocsmány, élettelen zabagéppé változni, ezért is
próbálom magam ébren tartani. Csak sajnos ez egyre nehezebben megy, szemeim
minduntalan lecsukódnak, a betegség és a fáradtság úrrá lesz rajtam, pedig
legalább annyira rettegek az elalvástól, mint amennyire kimerült testem vágyik
is rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Felvillanó
rémképek lepik el az agyam, izzadok, szemeimet még jobban összeszorítom,
megmarkolom a plédet. Nem, én nem akarom… Nem akarom ezt. Még élni szeretnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hiába
változott a világ olyanná, amilyen most, én még nem akarom itt hagyni. Ki
tudja, akár még jól is alakulhatnának a dolgaink. Találnánk egy biztonságos
helyet, elzárva mindentől és mindenkitől. Létrehozhatnánk egy kis otthont
magunknak. Ott lennének a lányok is, Mona megbékélne, Hope pedig… ő csak
maradna önmaga, elfelejtve mindezt a szörnyűséget, amin keresztülmentünk… Az
álom úgy szippant magába, hogy azt sem tudom eldönteni hol ér véget a
gondolatmenet és hol kezdődik a kedves kis képzeletvilág.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Legközelebb
már csak arra eszmélek, hogy lángolok. A belsőmbe mintha megannyi szikrát
raknának, mindenem tűzben ég. A fájdalom kínzó markaiban vergődöm, persze csak
képletesen, a valóságban azonban megmozdulni sem bírok, hiába szeretnék
annyira. Lebénultam. Szenvedek. Vajon eljött a vég? Megrázkódom a gondolatra és
megmozdítom ujjaim hegyét. Kapkodom a levegőt. Szemhéjaim megrebbennek, majd a
következő pillanatban kinyílnak. Egy ideig csak bámulom a halvány rózsaszínűre
mázolt plafont, majd kimérten elmozdítom oldalra a fejem. Rögtön megüti fülem a
közelről jövő szuszogás és megérzem a rám nehézkedő végtagokat. Még egy kicsit
fordítok fejemen, míg meg nem pillantom az arcomtól alig pár centire pihenő
lányt. Csak nézem, miközben érzem, hogy valami eluralkodik bennem. De… Nem
akarom megenni. Ugye? Azt hiszem… Nem. Nem akarom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Megkönnyebbülten
sóhajtok egyet. A verejték még mindig patakokban csordogál egész testemen. Egy
rövid időre lehunyom szemeim, hátha sikerül leküzdenem ezt a borzasztó érzést.
Amikor legközelebb kinyitom őket, még mindig ugyanott, ugyanabban a helyzetben
találom magam, azzal a különbséggel, hogy ezúttal megüti valami zaj is a fülemet.
A nesz egyre közeledik, míg végül a szoba elé nem ér. Az ajtóra emelem
pillantásom, ahol épp ekkor lép be egy csattogtató. Nem szentelek nagy
figyelmet a megfigyelésére, igyekszem magam megemberelni és végre
feltápászkodni, hogy ne egy tehetetlen bénaként kelljen meghalnom, hanem
legalább legyen valami esélyem ellene. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Bármennyire is próbálkozom, ez nem akar
összejönni, alig bírok megmozdulni. De… Rásandítok a mellettem fekvő lányra. Őt
mindenképpen figyelmeztetnem kell, legalább akkor ő meneküljön meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hope…
- Először egy leheletvékony suttogás hagyja csak el számat, csodálom, hogy
egyáltalán jön ki rajta hang. A lány meg sem moccan. – Hope! – Másodszorra már
sikerül valami krákogás félét kierőltetnem magamból, erre a hangra kipattannak
az eddig békésen szunyókáló lány szemei és rögtön azt kezdi fürkészni, hogy mi
a baj. Azt hiszem többet nem nagyon tudnék beszélni, így csak fejemmel az ajtó
irányába bökök. A lány felkönyököl és szemével átpásztáz minden egyes
négyzetcentimétert abban az irányban amerre mutattam, majd utána értetlenül rám
néz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi a
baj? – Kérdezi ijedten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem
hiszem el, hogy nem látja! Tekintetem ismét a rothadóra szegezem, aki ekkor már
az ágy mellett áll. Legnagyobb meglepetésemre csak áll és… Engem bámul halott
zöld szemeivel. Mivel meg sem moccan, alkalmam nyílik jobban szemügyre venni
arcát, és csak ekkor esik le, hogy… Tulajdonképpen ez az alak én vagyok.
Arcvonásait tekintve hasonlítunk, egyébként bőre ráncos, szemei
kielégíthetetlen vágyakozást tükröznek, fogai mocskosak és szájára alvadt vér
tapad. Egyben undorító és félelmetes. Amint a felismerés átfut agyamon, hogy ez
én vagyok, esetleg leszek, meghökkenve hátrálok az ágyban, mindaddig, amíg
teljesen neki nem passzírózódom az ágytámlának. Hope rémülten figyeli minden
egyes mozdulatomat, majd végül homlokomra tapasztja kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Harry, te szinte tüzelsz a láztól. Hozok neked lázcsillapítót. – Hadarja
gyorsan, majd el is siet az említett gyógyszerért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Én
addig csak szótlanul bámulom a velem szemben ácsorgó képzelt alakot, aki egy
lépést sem tesz tovább irányomba. Nem is szeretném, hogy tegyen. Ne, inkább…
Tűnjön el. Örökre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Pont
ekkor viharzik be a lány ismét a szobába, egyenesen keresztülmenve a délibábon,
ami ennek hatására el is oszlik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nyelek
egy hatalmasat, majd fátyolos tekintetem a segítő kezeknek szentelem, amelyek
óvatosan lefertőtlenítik a sebem, kicserélik a kötésem, ismét beborogatnak és
beadagolják a gyógyszereim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Így
ni. Hidd el, se perc alatt meggyógyulsz! Máris jobb színed van, mint tegnap. És
azért pihentél is valamennyit. – Mosolyog rám biztatóan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Valóban,
máris jobban érzem magam. Iszok pár kortyot, majd ismét megpróbálkozom a
beszéddel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen,
köszönök mindent. – Mély hangon és rekedten beszélek, de ez a korábbihoz képest
haladás. A lényeg, hogy ő azért megérti, és ismét elvigyorodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Igazán nincs mit, ez a legkevesebb. – Vonja meg a vállát. – És ha jól
emlékszem, ezt egyszer már te is megtetted értem. – Kunkorodik ismét mosolyra
ajka. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igaz,
csak éppenséggel nekem fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem. Szépen le is
fertőtlenítettelek a vodkával. – Kacagok fel az emléken, bár ez a gesztus
ezúttal inkább egy kutya ugatására emlékeztet, mintsem röhögésre. A lány is
elneveti magát. – Amúgy szívós kis csajszi vagy te, mit ne mondjak. Ha ugyanezt
kellett átélned, mint nekem, nem tudom elképzelni, hogy tudtál még utasításokat
is osztogatni és hogy bírtad ki azt a maró fájdalmat. – Rázom meg fejem. Egyre könnyebben
megy a beszéd és egyre élettel telibbnek érzem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A
szükség nagy úr. És nekem még szükségem volt az életre. – Vonja meg ő is
vállát elgondolkozva. – Azt hiszem, rokonlelkek vagyunk Styles. – Mondja bólogatva, ezúttal
teljesen elkomolyodva. – Csak gondolj bele. Ugyanezt éltem át. De nem! Teljesen
ugyanezt. Megsérültem, te pedig segítettél rajtam, miközben belül te is
haldokoltál, mivel elvettél egy életet. Vagyis azt hiszem kölcsönösen
segítettünk egymáson és… Ez most ismét megtörténik. Hát nem hihetetlen? – Néz
bele szemeimbe. Én is csak bámulok rá, de megszólalni nem tudok. Talán azért,
mert </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">belátom, hogy teljes mértékben igaza van, </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">vagy pedig azért, mert </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> most jövök rá, hogy mennyit is jelent számomra ez a lány. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt
hittem már kinőttem a szerencsétlenséget, erre megjelentél te és… Puff. –
Forgatom meg tréfálkozva szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Pofa
be! – Tapasztja be kacagva számat. Bőre puha, tapintása lágy. Elakad a
lélegzetem, ahogy ajkamhoz ér. Hirtelen az ő kacagása is elhal és egy hosszú
percig csak bámul rám, majd hirtelen megrázza magát és elhúzódik. – Amúgy… -
köszörüli meg a torkát. – Még nem is mondtam, de rájöttem, hogy a falon egy
térkép van. És úgy gondoltam rögtön elindulunk a bejelölt cél felé, amint
felkeltél, de ezúttal meg te húztad keresztül a számításaimat, szóval… -
Forgatja meg ez alkalommal ő a szemeit. Ugyan elmosolyodom, most már nem vagyok
képes azt a viccelődős és játékos énemet adni, mint az előbb. Valami, mintha…
Megváltozott volna. Akármennyire is rettegek tőle, azt hiszem másképp kezdtem
el érezni iránta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Menjünk vissza a többiekhez. – Jelentem ki komoran. Erre a lány, aki eddig fel
alá sétált a szobában megáll, és felhúzott szemöldökkel néz rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Mármint amint meggyógyultál…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem,
most! – Makacsolom be magam. Látom arcán, hogy meglepődik és talán valamilyen
szinten rosszul is esik neki hangnemem, de… Ez most így helyes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ahogy
gondolod. – Motyogja halkan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Utána
együtt elmegyünk erre a helyre, ha szeretnéd. – Teszem hozzá, mivel az azért
nem állt szándékomban, hogy megbántsam. Azt hiszem, csak próbálom távol tartani
magamtól…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Erre
csak bólint egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Összepakolom a cuccaimat és már indulhatunk is. – Majd hátat fordít. – Ha
szeretnél te is valami tiszta ruhát, meg ilyeneket… A szomszéd szobában
találsz. – Mondja. Hangján hallom, hogy ez nehezére esik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sóhajtok
egyet és elhatározom, hogy akármennyire fáj is, megpróbálok kikecmeregni az
ágyból és végigcsinálni ezt az utat, vissza a táborhelyünkig. <o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-78830963300436982032015-08-04T14:31:00.001-07:002015-11-20T15:14:11.580-08:00Negyvenhárom<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">43</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Teo szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Egykor ők is emberek... Voltak</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> -</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Néma
csendben sétálunk a fák közé, nem messze a hangártól. Kezeimben cipelem a fiút,
akinek épp sírhelyét készülünk megásni. A többiek, Louis-t kivéve, aki lemarad,
ellenségeink holtestét húzzák maguk után, nem kis undorral arcukon. Magam sem
hiszem, hogy ezek a mocskok megérdemelnék, hogy barátunk mellé temessük őket, de bennünk azért
maradt némi emberség, és hát csak nem hagyhatjuk őket ott, hogy testüket szétmarcangolják
az élőholtak. Mégsem ezt érdemlik, hisz egykor ők is emberek... Voltak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Csak
gyalogolunk, senki nem szól egy szót sem. Azt hiszem nem is igen lenne mit
mondani, ebben a helyzetben a szavak egyszerűen csak nem akarnak a nyelvemre jönni, egyedül gondolataimba merülök és agyalok a történteken.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
következő pillanatban azonban egy férfi ugrik elő az egyik bokorból, nem messze tőlünk.
Azt hiszem mindenki nevében beszélhetek, ha azt mondom erre nem számított
senki. Meglepetten bámuljuk a figurát, aki egy pisztolyt szorongat kezében,
amit nyilván egyikünktől csórt el, mivel felismerem a markolatát. Az ürge
eszelősen kapkodja tekintetét, valamint a fegyver csövét egyik emberről a
másikra, rám is sort kerítve. Szerintem maga sem hiszi, hogy lenne esélye
ellenünk, de valami azonban mégis arra ösztönzi, hogy próbálja meg. Hamarosan
ki is derül, hogy mi ez az indok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
lett volna szükség erre az egész szarságra, ha nem támadtok meg minket! –
Fröcsögi. Továbbra is értetlenül bámulunk rá, aztán egyszer csak leesik, hogy
miről is hadovál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hogy... mi támadtunk magukra? – Borul el az agyam, amikor rájövök, hogy mekkora
marhaságokat beszél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Remélem Lance legalább jól elintézte a kis barna baját, ha már egyszer meg
kellett érte halnia. - Vigyorodik el. Süt a rosszindulat és a düh a szeméből.
Egyszerűen nem bírok tovább magammal, agyamat elönti az irántuk érzett undor és
utálat, végig sem gondolva teljesen, hogy mit csinálok, előrántom puskám és egyenesen fejére szegezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mégis hogy mondhat ilyeneket? - Kérdezi Liam szinte hisztérikusan, ő is észhez térve és a férfira irányozva fegyverét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oh igen. Már amióta a közelre jöttetek szemmel tartunk titeket, meglehetősen csinos a kis barátnőtök nem csodálom, hogy nem bírt magával Lance. - Vigyorodik el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Undorító rohadék. - Rázza meg fejét barátom, miközben láthatólag próbál úrrá lenni a testén eluralkodó remegésen. Erre a férfi felröhög. Olyan igazi, mélyről jövő jóízű nevetéssel, amitől nekem a gyomrom is felfordul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Viszont maga úgy gondolja, hogy nyugodt szívvel idejön és hadonászhat közöttünk a fegyverével, miközben a társainkon derül? Mégis mit akar? - Szólal meg a társalgás kezdete óta először Ray is. Talán jobb ötlet lenne ráhagyni az egészet. Talán jobb lenne, ha ő intézné el a dolgokat és mi kimaradnánk belőle... Talán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A férfi erre csak megvonja a vállát, majd tekintetét végigjáratja rajtunk, végül megállapítja Austin-on.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csekély megtorlás azért amit velünk tettetek... - Sziszegi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mégis mi a fenét képzel? - Üvölt rá Liam. Talán még sosem láttam ilyen dühösnek és... Kétségbeesettnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">- Kölyök, úgy sem fogsz lelőni, felesleges itt játszani a nagyfiút. - Vigyorodik ismét el. Csak játszadozik velünk, ez tisztán látható. De még mindig nem értem, hogy mire pályázik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">- Ezt miből gondolja? - Próbál még mindig keménynek tűnni barátom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">- Mert gyenge vagy. - Mondja fölényesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Végig sem gondolva, hogy mit művelek, minden előzetes nélkül egyszerűen csak… Lelövöm az embert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
fegyverdördülés egy ideig még visszhangzik a némaságban, barátaim mintha
lefagytak volna, egyedül heves zihálásukat hallom mögöttem. Megfordulok, hogy
rájuk nézhessek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én… -
Motyogom, majd tudatosul is bennem, hogy mi történt. Én most gyakorlatilag
hidegvérrel megöltem egy embert!? Kiguvadnak a szemeim, amint ez elmémig is
eljut.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Teo,
ez… Okés. Mármint nem az, de… Végül is úgysem hagyta volna abba, és… </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">A fazon láthatólag zavarodott volt, ha nem őrült…</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Lehet még
bántott is volna minket, azt hiszem mindenképpen ez lett volna a vége. - Kezdi
Liam, nagyra tágult ijedt szemekkel, amelyekben már nyoma sincs az iménti indulatnak. Amint beléjük nézek rögtön le is süti őket. Egyértelmű, hogy nem gondolja komolyan, csak engem próbál nyugtatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Megjegyzés
nélkül hagyva próbálkozását, szótlanul elkezdek ásni. Hamarosan mindenki csatlakozik hozzám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Akaratom ellenére is folynak
végig arcomon a könnycseppek. Bár látom, hogy a többieket is megviselik a
történtek, ők mégsem tűnnek ilyen… Megtörtnek, mint én. Talán azért mert nem
váltak hidegvérű gyilkossá. Talán azért, mert ők sosem álltak ilyen közel ehhez
a sráchoz, sosem ismerték úgy, mint ahogyan én és nem fáj nekik ennyire a
hiánya, nem ennyire fájó pont nekik az, ha próbálják bemocskolni és bántani, nem érzik úgy, hogy meg kell bosszulniuk… A sírját ásva gondolok vissza az első napra, amikor találkoztunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Gyertek már, nem érünk rá egész nap. –
Sürgettem a mögöttem botorkáló lomha társaságot.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Már hogy ne érnénk rá? Hisz gyakorlatilag
teendő híján csak idővel rendelkezünk. – Okoskodott bele szokásához hűen Louis.
Azt hiszem ő az egyetlen a társaságból, akit már sikerült kiismernem. A többiek
szinte meg sem szólaltak, amióta találkoztunk.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Beszólását elintéztem egy szemforgatással
és nyomultam tovább a bozótban, egyenesen a belváros felé. Még mindenképpen
naplemente előtt akartam odaérni, mivel igaz még csak pár napja voltam tagja a
társaságnak, szinte biztosra vettem, hogy nem lenne erősségük a rothadókkal
vívott közelharc. Mondjuk eddig nem is nagyon volt alkalmuk bizonyítani, mivel
az utóbbi pár napban meghúztuk magunkat a repülőtéren, csupán csak ma indultunk
útnak. Hogy pontosan hova is tartottunk? Jó kérdés, azt hiszem, erre senki nem
tudta a választ. Talán szerettünk volna ismét visszacsöppenni a civilizációba,
talán úgy gondoltuk ott jobb a helyzet. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szinte az egész napot végiggyalogoltuk,
mire elértünk a külvárosig. Az egész városrész üresnek tűnt, az utcákon
elhagyatott autók, a házak ajtaja többnyire tárva-nyitva, sehol egy élő vagy
holt lélek. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi lenne, ha lepihennénk éjszakára? –
Vetette fel a pilótaruhát viselő fazon. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ray-nek igaza van, mindenki kimerült és
már lassan teljesen sötét lesz. – Kémlelte a horizontot a testőr. Vagy kidobó.
Vagy tudom is én mi. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát itt van pár lehetőség. – Vontam meg a
vállam, belátva, hogy tényleg pihennünk kellene. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez jó is lesz. – Motyogta a szőke hajú
énekes srác, fejével rábökve a mellettünk lévő házra. Mindenki egy bólintással
jelezte, hogy egyetért, és már be is irányoztuk az egyszintes, viszonylag
félreeső épületet. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szépen sorban átlépdeltünk a küszöbön, majd
néma csendben megálltunk a vak sötétben. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Gondolom villany továbbra sincs.
Valakinek gyertyája esetleg? – Kérdezte meg… Valamelyikük. Hangról még nem
tudtam őket azonosítani.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak az van nálam… Akkor áramban se
reménykedjünk nagyon ugye? – Hallottam meg egy újabb cinikus hangot. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nálam van elemlámpa. – Mondta hirtelen a
kidobó, amint eszébe jutott. A neszekből ítélve rögtön el is kezdett matatni
táskájában, majd előhalászta annak legaljáról a fényforrást.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Köszönöm. – Gondolom átnyújtotta az imént
beszélőnek, aki azt rögtön fel is kapcsolta, és így már szó szerint is
világossá vált, hogy az illető nem más volt, mint Niall. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A srác rögvest el is indult, miközben a
kezében tartott lámpával világította az utat. Mi a többiekkel érdeklődve
kémleltük, hogy vajon mire is készülhet, amikor egy óvatlan pillanatban
elterült a földön. Hangos szitkozódásából ítélve nem esett baja, de mi azonban
mégis rögtön mellette teremtünk, hogy felsegítsük.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oh, ne Niall! Hát ez meg mi volt? –
Derült jót Louis. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak… megbotlottam valamiben. – Lesett
összehúzott szemöldökkel az íróasztal mögé. Tekintete hamarosan megváltozott,
kíváncsiból rögtön döbbentté váltott, amint felfedezte az ott gubbasztó srácot.
Ahogy megpillantottuk, mi is illetődötten néztünk össze. A fiatal fiú
reszketve, térdét ölelve nézett fel ránk, nagyra tágult, rettegést tükröző
barna szemeivel.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ké... kérlek ne… Ne bántsatok. – Dadogta.
– Vigyetek el bármit, amire… Amire szükségetek van. Csak hagyjatok engem
békén... Kérlek. – Könyörgött.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem szeretnénk bántani és nincs
szükségünk tőled semmire. – Vettem kezembe az irányítást. – Vagyis… Csupán csak
menedéket kerestünk magunknak estére, holnap tovább is állunk. Ott kint
ilyenkor nem biztonságos, ne haragudj, hogy csak így rád rontottunk, nem
tudtuk, hogy laknak itt. Viszont ha nem bánod itt maradnánk.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A fiú mintha kissé megnyugodott volna,
biccentett egy aprót. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Egyébként miért dekkolsz az asztal alatt?
– Kérdezett rá Zayn. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát… nem tudom. Fogalmam sincs, mi folyik
ott kint, nekem egészen tegnapig fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben. –
Erre találkozott pár értetlen pillantással. – Akkor ment el az áram. Egész
héten nyomattam a játékot. – Adott magyarázatot egy önelégült mosoly
kíséretében. Nekem is fel kellett ezen kacagnom. Már több mint egy
hete kezdődött el a kitörés, hihetetlen, hogy neki egészen eddig nem tűnt fel. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Szóval akkor tegnap fogytak ki a
generátorok. Fantasztikus. – Emelte az égre szemeit Niall, aki minden áron
szerette volna feltölteni mobilját, hogy továbbra is próbálkozzon az eddig
feleslegesnek tűnő telefonálgatással. A többiekhez hasonlóan ő sem érte utol az
itthon maradt ismerőseit...</span></i><br />
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És te egyedül éltél itt? – Kérdezte
körbefordulva Liam.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem, voltak lakótársaim. Fel sem tűnt,
hogy nem jöttek haza. – Mászott ki az asztal alól a srác, majd felegyenesedve
feltolta szemüvegét orrán. Magas és rettentő vékony fiú volt, barna rövid
hajjal és barna szemekkel. Körülbelül 16-17 éves lehetett, - Amúgy Austin
vagyok.<o:p></o:p></span></i></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-52063049146618426562015-07-13T13:53:00.000-07:002015-11-20T15:02:43.584-08:00Negyvenkettő<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">42</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Hope szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: left;">Egy ártatlan élet elvétele belőled is elvesz valamit </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szinte
még fel sem ébredek egészen, szemeim azonnal kipattannak, amint összeáll
fejemben a kép. A firkák a falakon… Azt hiszem már tudom, hogy mit is akarnak
jelenteni. Mérhetetlen gyorsasággal és izgatottsággal ugrom ki az ágyból, majd
veszem szemügyre ismét az ábrákat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Igen,
ez kétség kívül egy térkép! Hogy hogyan is nem jöttem rá korábban? Hisz annyira
egyértelmű… Talán épp ez volt a nehézsége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy nagy önelégült vigyor terül szét az arcomon, amiért sikerül rájönnöm, hogy
mi is ez a hatalmas rejtély. Rögtön meg is fordulok, hogy Harry-nek is
elújságoljam, de ő még a takaróba burkolózva, mélyen szunyókál, így nem is
zavarom inkább. Úgy döntök, amint felébred, máris elindulunk, így igyekszem
addig elkészülni. Gyorsan keresek az íróasztalomban egy papírfecnit és egy
tollat majd le is firkantom magamnak a vázlatot, amin már én is szépen lassan
kezdek kiigazodni. Kiindulási pont a házunk, majd az utcánk, aztán szinte végig
a főúton, át a parkon, el az iskola és a kórház mellett, majd be az erdőbe. Áh,
itt van ez a tó, hisz ennél már jártunk korábban, csupán pár napi járásra van
attól a helytől, ahol most telepedtünk le. A végpontot egy nagy x jelöli,
valami folyón túl, ami sajnos szinte az egész addig megtett táv kétszerese, az
út addig akár hetekbe is telhet. Viszont szinte teljesen biztos vagyok benne,
hogy ezt a jelet valamelyik családtagom hagyta hátra nekem, ez a tudat pedig
teljesen felvillanyoz. Egyedül már csak az ocsmány lény jelenléte hagy maga
után nyitott kérdéseket. De hát kit érdekel, ha az ember épp most döbben rá,
hogy valamelyik rokona valószínűleg így adja tudomására hollétét.
Legszívesebben csapot-papot hátrahagyva már úton is lennék a kijelölt cél felé,
de tisztában vagyok vele, hogy ez nem lehetséges. Még… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Rásandítok
ismét a fiúra, aki képes volt velem mindent hátrahagyva eljönni. Mérhetetlen
hálát érzek irányába. Ezt a kis pihenést megérdemli, azt hiszem ez a minimum.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Teendő
híján hát úgy döntök, kicsit megmosakszom és szerzek valami tiszta ruhát
hátrahagyott ékes gardróbomból. Belépek az apró helyiségbe és körbenézek.
Nagyrészt ugyan elvittem magammal a kényelmes cuccaim, szerencsére azért
hagytam hátra pár dolgot, ruháimon és csinos darabjaimon kívül is. Kiválasztok
egy egyszerű fehér inget és egy régi fekete szaggatott farmernadrágot. Most már
lényegében úgy is mindegy, hogy mit veszek fel nem? Nincs szükségem arra, hogy
bárkinek is tetszelegjek, akkor meg már oly mindegy, hogy mit mocskolok be
egykor oly nagy becsben tartott ruhaneműim közül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
fürdőbe lépve az első dolog ami kiszúrja szemem a tükörképem. Mindig is az a
fajta lány voltam, aki ad a megjelenésére, ezért elég fájdalmas magam így
látni. Hajam zsíros és egy ferde copfban éktelenkedik fejem tetején, arcom
piszkos, ruháim tépázottak. Gyorsan lekapok magamról mindent és az anno oly nagy
nehézségek árán behurcolt hordóban megmosakszom, majd hajam belelógatva
felületesen azt is átmosom. Ezután magamra kapom friss ruháim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Visszatekintek
a tükörbe. Hiába vagyok tisztább, azt hiszem már
soha nem leszek többé az, aki voltam. Megcsóválom a fejem és visszamegyek a
szobámba. Azaz egykori szobámba. Nem hiszem, hogy valaha is lesz ez a hely még az
otthonom…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ahogy
elhaladok a még mindig alvó srác mellett, egy pillanatra ránézek, és rögtön meg
is torpanok. Szívem olyan eszeveszett tempóban kezd lüktetni, hogy szinte
kiugrik mellkasomból, érzem, ahogy azonnal lefehéredem valamint meg is
szédülök, és meg kell kapaszkodnom az ágy támlájában, nehogy elessek. Harry
falfehér arccal fekszik mozdulatlanul a takaró alatt. Nem tudok rögtön nem a
legrosszabbra gondolni, ezért máris érzem, ahogy homályosítják el szemeimet a
könnycseppek, ahogy kezdek pánikba esni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Harry… - Motyogom remegő hangon. A fiú továbbra sem reagál. – Harry kérlek. –
Kérlelem már némivel hangosabban. Ezúttal sem történik semmi, így nagy nehezen
rábírom lecövekelt lábaimat, hogy vánszorogjanak oda, majd rögtön le is
térdelek mellé, fejem övével van egy magasságban. A megkönnyebbülés
hullámokként terjed szét testemen, amint meglátom, hogy mellkasa emelkedik és
süllyed, alig bár, de lélegzik. A könnycseppek továbbra is szúrják a szemem,
majd ki is szabadulnak, amikor kitapintom alig érzékelhető pulzusát. Falfehér
bőre szinte izzik a láztól, arca sápadt és verejtékes. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hirtelen
fogalmam sincs, hogy mi is ilyenkor a teendő, nem tudom, mi baja lehet. Anyukám
az ilyen helyzetekben szokta azt mondani, hogy hunyjam le a szemem, csupán csak
egy pillanatra és vegyek egy mély levegőt. Ő hitt benne, hogy egy kis
koncentráció segítségével bármire képes vagyok. Ezúttal bár nincs itt, tudom,
hogy most is így tenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Úgy
teszek hát, ahogy mindig is tanácsolta. Szorosan összezárom szemeimet és veszek
egy hatalmas lélegzetet, igyekezve kiüríteni elmém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Legközelebb,
amikor kinyitom őket, már tudom is mit kell tennem. Gyorsan felpattanok, bár
fejem még mindig kótyagos egy kicsit és elég gyengének érzem magam, de egyből a
fürdőbe rontok. Gondolkodás nélkül szakítom le ingem ujjait, majd merítem alá
őket a hűvös víznek. Amint az anyag kellőképpen teleszívja magát, visszamegyek
az eszméletlen fiúhoz. Egyiket homlokára, másikat pedig csuklójára terítem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Harry
ébredj fel, kérlek. – Simítok végig gyengéden arcán. – Kérlek, kérlek, kérlek.
– Könyörgöm neki. Egy darabig még szólongatom, igyekszem megőrizni imént
szerzett hidegvérem és nem pánikolni. Tudom, hogy az állapotán csakis akkor
tudok segíteni, ha magánál van, így nem adom fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A srác szemhéjai
egy idő után megrebbennek, és szép lassan kinyitja szemeit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Megkönnyebbülten
sóhajtok egyet, még szemeimet is lehunyom pár másodpercre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hope?
– Kérdi erőtlenül, rekedtes hangon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen,
minden rendben lesz. – Fogom meg a kezét. Bőre még mindig tüzel, szorítása
erőtlen. – Tarts ki egy kicsit, keresek neked valami gyógyszert. Azt hiszem,
ehhez most épp a megfelelő helyen vagyunk. - Kacagok fel idétlenül,
kétségbeesésemben. Nem várok tőle semmiféle reakciót, a mosoly árnyéka mégis
mintha ott játszana szája sarkában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezt
követően rögtön rejtett gyógyszeres dobozunkhoz sietek, amit gyakorlatilag nem
is értek miért nem vittünk el magunkkal. Nyilván nem számítottunk az ilyesféle helyzetekre… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
dobozka változatlanul a helyén pihen és még most is zsúfolásig van tömve
orvossággal. Hezitálás nélkül választok ki két pirulát és egy pohár víz
kíséretében vissza is megyek a sráchoz, aki csillogó szemekkel figyeli minden
egyes mozdulatomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ezt
nyeld le. – Nyújtom felé a gyógyszereket, majd leesik hogy szinte alig él, így
rögtön mellette termek és segítek neki bevenni az orvosságot. – Ettől talán jobb
lesz. De hogy mi miatt… - Még szinte fel sem teszem a kérdést, amikor a
válaszra már rá is jövök. Hogy mi miatt lett ilyen beteg? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyorsan
másik keze után nyúlok, ami még mindig be van bugyolálva. Érzem, hogy a
rosszullét ismét eluralkodik felettem, rögtön lever a víz. Letekerem róla a
gézt, ami fel is fedi előttem a ronda, elfertőződött vágást. Szám elé kapom
kezem, amint meglátom a sebet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hozok
egy kis fertőtlenítőt. – Hagyom el ismét a szobát. Egy percig sem bírnám tovább
ott. A tudat, hogy ez is miattam van, szinte azonnal elkezd felemészteni.
Csakis én tehetek róla, hogy ezúttal ő fekszik betegen az ágyban. Én vettem rá,
hogy jöjjön el velem és én vágtam meg. Csakis én lehetek ezért a felelős. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amint
visszaérek a ládához, megtámasztom felette a falat mind a két kezemmel és
keserves zokogásban török ki. Egyszerűen már nem bírom tovább magamban tartani
a felgyülemlett érzelmeket. A férfi iránt érzett sajnálat, harag és gyász, a
családtagjaim iránti vágyódás és remény, a Harry miatti aggodalom és marcangoló
bűntudat… Már túl sok nekem. Úgy érzem, összeroppanok. Nem hiszem, hogy képes
vagyok ezt egyedül elviselni, egyszerűen hiába akarok erős lenni, nem tudok
az lenni. Nem tudok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
könnycseppek csak folynak végig az arcomon, miközben testem továbbra is
rázkódik a keserű sírógörcstől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hé,
minden rendben? – Hallom meg ekkor a hangját közvetlenül mögöttem. Még mindig
elég gyengének hallatszik. Rögtön megpördülök és aggodalommal teli szemeibe
bámulok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
sírástól alig bírok megszólalni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Vissza…Vissza kell feküdnöd. – Bököm ki végül nagy nehézségek árán. Ő erre
továbbra is csak pislog rám, nagyra tágult csillogó zöld szemeivel. Megrázom a
fejem, miközben próbálom kordában tartani érzelmeimet és visszafogni magam. A
sírást akármennyire is szeretném, nem tudom abbahagyni, könnyeim továbbra is
csordogálnak. Gyorsan kikeresem a fertőtlenítőt, majd átbújok Harry válla alatt
és átkarolva visszasegítem az ágyba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne
aggódj, egyszer minden rendbe jön majd. – Mondja, miközben előkészítem a sebét
a fertőtlenítéshez. Gondosan letörölgetem a vizes ronggyal, majd mielőtt a
fertőtlenítőért nyúlnék, szemeibe nézek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez
most lehet kicsit fájni fog. – Motyogom még mindig szipogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt
hiszem már hozzászoktam. – Emeli tekintetét a plafonra, majd szó nélkül tűri,
ahogy kitisztítom a csúnya vágást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Harry,
mielőtt megsebesítettelek leszúrtam vele egy élőhalottat, mi lesz ha…- Nem bírom tovább, kibukik
belőlem a kérdés, miközben rémülten rázom a fejem. A mondatot befejezni viszont nem tudom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Majd
meglátjuk mi lesz. Nem a te hibád… - Mondja nyugodtan. Mintha valóban így
gondolná.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hogy
ne lenne az én hibám? Megvágtalak. Nem figyeltem oda, össze voltam zavarodva,
mindez most miattam van…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hope,
figyelj, én tudom min mész keresztül. Én is bejártam ugyanezt az utat. Nem te
tehetsz róla. Csak hidd el. Meg kell, hogy emészd a történteket, és ez pedig nem megy egyik pillanatról a másikra...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Tudom. Egy
ártatlan élet elvétele belőled is elvesz valamit. Egy darabot a lelkedből.
Beárnyékolja, elhomályosítja a valaha oly ragyogóan aranyló sárgát, hideg
acélkékké. – Suttogom, miközben elvégzem az utolsó simításokat is és újból
bekötözöm a sebet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A fiú ezután egy darabig csak bámul rám, szemeimet tanulmányozza, mintha kiolvasna belőlük valamit, mintha rájönne valamire. Megjegyzést viszont nem fűz többet hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ismét
eltelik egy nap a semmittevéssel. Odafigyelve ápolgatom a beteg srácot, akinek
az állapota egyenlőre csöppet sem látszik javulni. Szinte rettegek az
elalvástól, így egy darabig csak fekszem mellette az ágyban. Ő is ébren van, nyilván
neki is hasonló gondolatok járkálnak a fejében, mint nekem. Vajon mi lesz
holnap? Vajon… Túléli? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Még a
gondolatba is beleborzongok, és közelebb csusszanok hozzá, hogy óvatosan átöleljem.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Kérlek gyógyulj meg. - Suttogom, mielőtt álomba merülnék. </span></div>
<br /></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-29669918027213043542015-06-22T14:39:00.003-07:002015-11-20T14:42:24.777-08:00Negyvenegy<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">41</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Sajnos ez nem csak egy rémálom</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> -</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
madarak csivitelésére ébredek. A közvéleménnyel ellentétben, azonban én ezt
most cseppet sem találom aranyosnak, vagy megnyugtatónak, tekintve, hogy épp
akkor zendítettek rá, amikor már sikerült elaludnom… Bosszankodva, szememet
dörgölve ülök fel, a kényelmesnek abszolút nem mondható korábbi fekhelyemről.
Már a Nap is felkelőben van, így valószínűleg 6-7 óra körül lehet. És a rohadt
hörgő dögök még mindig türelmesen várakoznak alattunk. Tulajdonképpen ők voltak
a legfőbb okai álmatlan éjszakámnak. A másik meg…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Oldalra
fordítom fejem, egészen, míg meg nem látom a még mindig édesdeden szunyókáló
lányt. Rögtön el kell mosolyodnom, mivel persze még mindig ő foglalja el az
amúgy sem valami nagy tér háromnegyedét, hozzátenném úgy, hogy közben a lábai
kilógnak a kis házikóból. Miután megkért, hogy húzzam fel, egész este ezen
aggódtam. Meg persze párszor össze is nyomott és hozzám préselődött. Na, nem
mintha ezt annyira bántam volna, főleg miután az utóbbi időben annyira… Élvezem
a közelségét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy
darabig még nézem, habár tudom, ha erre rájönne, totál kiakadna, mert így
belegondolva tényleg elég hátborzongató. De ha egyszer ilyen aranyos… Egyik
kezét használja párnaként, azon fekszik, másikkal az egész építmény hosszán
átnyúl, lábai pedig szanaszét vetve hevernek. Az elmúlt napok fáradalmai után
legalább most pihenhet egy kicsit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gondoltam…
Azt viszont nem, hogy ez a "kicsi" még legalább 3 óráig eltart.
Közben én természetesen halálra unom magam, pedig erősen töröm az agyam, hogy
hogyan is szabadulhatnánk innen. Pár ötlet eszembe is jut, mint mondjuk az,
hogy hirtelen lezuhan az égből egy meteor és a rajta található kriptonit
segítségével mérhetetlen </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">szupererőre</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> teszünk szert, ami lehetővé teszi, hogy
elrepüljünk erről a kócerájról… Nem is lenne rossz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Épp ezt
a verziót próbálom továbbfejleszteni, amikor Mona szemei hirtelen kipattannak,
és ugyanolyan gyorsan ülő helyzetbe is küzdi magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Reggelt. Ah, még mindig itt vagyunk? – Teszi fel rögtön a kérdést, nagyot
sóhajtva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó
reggelt neked is. Aha, sajnos ez nem csak egy rémálom. – Forgatom meg
szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na,
és kitaláltad, hogy mégis hogyan jutunk le innen? – Fordul felém felhúzott
szemöldökkel, miközben nyújtózik egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
vannak ötletek, de azt hiszem, nem szeretnéd őket hallani, gyakorlatilag egyik
sem valósítható meg. – Vonom meg vállam egy mosoly kíséretében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Nagyszerű. – Temeti egy pillanatra kezeibe arcát. – Mi lenne ha… - Pillant fel
ismét. - Szétszednénk a bódét és abból csinálnánk valami lépcsőt? Meg a szöges
deszkákat tudnánk fegyvernek is használni… - Sorolja egészen fellelkesülve.
Alig van szívem lelombozni ezt a lelkesedést, de muszáj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
ez is legalább olyan lehetetlen, mint az én terveim. Most őszintén, hogy akarod
szétszedni? Csak nézz rá, ezer éve össze van szegezve, kétlem, hogy csak úgy
szét lehet kapni. Még ha lenne kalapácsunk vagy valami… – Vonom meg a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jól
van nagyokos, csak ötletelni próbálok. – Húzza össze szemöldökeit. Látszólag
nem tetszik neki, hogy rögtön le lett szólva. De hát nem fogok szépíteni, ha
lehetetlenségeket beszél. Megvonom a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Nyugodtan. Mást most úgysem csinálhatunk... – Jelentem ki, majd ez után a
mondat után egy kicsit elgondolkozom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az ezt
követő csend már túl hosszú, ahhoz, hogy egyszerűen csak kínos legyen. Ez már
egyszerűen nyomasztó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na jó…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szerintem… - Kezdünk el pont ugyanabban a másodpercben beszélni, majd egyszerre
is hallgatunk el. – Mondd csak nyugodtan. – Vakargatom meg tarkómat
zavarodottan. Valójában még őt sem láttam soha ilyen megszeppentnek, mint
amilyennek most.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
csak azt akartam mondani, hogy… - És ekkor ismét félbeszakítja valami. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Valamiféle zörgés üti meg a fülünket az erdő irányából. Az alattunk lévő
mormogáshoz már szinte hozzászoktunk, így rögtön feltűnik a zaj. Rögtön
odakapom fejem, ám nem csak nekem tűnik fel a zörej, az alattunk járkáló tömeg
szinte egy emberként indul meg a zajforrás irányába, ami az ágak és levelek
mozgásából illetve susogásából ítélve elindult, mégpedig az erdő belseje felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szerintem most kellene cselekednünk. – Kapok rögtön az alkalmon. Mona egy kis
hezitálás után elkezd bólogatni. - De mégis mit csináljunk? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Ugorjunk le, annyira nem magas. – Veti
fel a lány. Erre lenézek a mélységbe, és rögtön megfogalmazódik bennem, hogy
bármit szívesebben csinálnék, mintsem, hogy levessem magam oda. Persze nem
szeretnék kimutatni semmiféle gyengeséget, ezért bólintok egyet, azt a
látszatot keltve, hogy én ezt simán bevállalom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó,
menj először te, majd segítek. – Mondom. Ezt követően számítok valami csípős
megjegyzésre, mint például, hogy: Már neki miért is lenne szüksége segítségre?
De ezúttal semmi ilyesmit nem kapok. Mona csak belenéz a szemeimbe, és biccent
egy aprót. Ezzel ismét sikerül meglepnie. Ezek szerint valamerre mégiscsak
haladunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
gyorsan, amíg elterelik a figyelmüket. – Sürgetem. Erre ő lehuppan, majd
ügyesen leereszkedik a les oldalán. Két kezével erősen tartja magát, de lábai
még így is körülbelül két méterre vannak a talajtól. – Várj. – Vetem magam
hasra, majd lábaimat bebiztosítva nyúlok csuklói után. – Engedd el, foglak. – </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">Biztatom</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mona
kétségbeesve pislog rám, de továbbra sem engedi el a les peremét, pedig én
erősen szorítom kezeit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Bízz
bennem. – Kérlelem, mivel látom, hogy pár lemaradt ocsmányság figyelmét máris
sikerült magunkra vonnunk. Hangomban talán bujkál némi sürgetés, de valóban
szeretném, ha már nem kételkedne bennem, hisz azt hiszem párszor már
bizonyítottam neki… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Zavarodottan
pislog, majd végül behunyja szemeit és sóhajt egy nagyot. Először bal kezével,
majd pedig jobbal engedi el a deszkákat. Kicsit szorosabban markolom csuklóit, hogy
még véletlenül se csússzanak ki kezeim közül. Bár nem vagyok, és sosem voltam
az a sportos alkat, még így sem okoz gondot az ő súlyának megtartása, valamint
szép lassan a leeresztése. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Előre
csúszok, mindaddig amíg biztonságos és lábam engedi, és valamivel sikerül lejjebb
tornásznom a lányt. A talaj így már csak úgy egy méterre van tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Elengedlek oké? – Kérdem, bár tudom, hogy sok választásunk igazából nincs. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ha
válaszol is valamit, azt nem hallom, egyedül bólogatását érzékelem, a következő
pillanatban ezért elengedem kezeit, majd amint földet ér, rögtön megnézem, hogy mi a helyzet vele. Amikor feltápászkodik, hüvelykujjával mutatja, hogy minden rendben. Egy gyors bólintást követően
én is leereszkedem és ugyanúgy megtorpanok egy pillanatra, mint Mona, amikor
lenézek és még mindig a rohadt magasban találom magam. Lábaim nem érnek sokkal lejjebb, mint
nemrég az övé, nem hiába szerettem volna mindig is magasabb lenni… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Oké,
nagy levegő és ugrás… De nem, egyszerűen nem megy! Elkezdek szédülni, amint ismét
lepillantok a mélységbe, ami hiába tudom, hogy csak pár méter, most mégis úgy
tűnik, mintha ez lenne a világ legnagyobb akadálya. Tenyereim elkezdenek
izzadni, így előbb, vagy utóbb ha szeretném, ha nem a fogást úgy is elvesztem a
léceken. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Gyerünk, menni fog! - Ránézek a csak rám váró lányra, aki nagy barna szemeivel engem szuggerál,
majd minden bátorságomat összeszedem és ugrok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az a
pár másodperc, amíg súlytalanul lebegek, mintha évekig tartana, de bárcsak még egy kicsivel
több időt venne igénybe, és később érezném meg a fájdalmat…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amint
lábam a földet érinti, rögtön ki is csavarodik alólam, így az éles fájdalmat követően egy gyötrelmes kiáltás
hagyja el torkomat, miközben oldalra vetődöm. A hatalmas fűben fekszem és a
lábamat szorítom, ami kétség sem fér, eltörött. Ítélve ezt a hangos reccsenésből és az azt hirtelen elárasztó hasogatásból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ajkam beharapásával próbálom
magamba visszafojtani az üvöltéseket, amiket legszívesebben most kiengednék, a végtagomat perzselő fájdalomnak köszönhetően. Szemeim egy
pillanatra szorosan lezárom, és ismét próbálok magamon erőt venni, hogy
valahogy fel tudjak tápászkodni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nincs idő a pihenésre és a regenerálódásra, tovább kell mennünk,
mivel ahogy szemem kinyitom, már látom is az első mocskos cipőpárt megjelenni
pár méterre tőlem. Szerencsére Mona előbb odaér, és a még általam faragott kis
botot egyenesen a piszkos női alak szemébe döfi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az rögtön holtan rogy össze
előtte, és mellettem landol a fűben. Nem szentelem neki sok figyelmem, inkább a
lány arcát tanulmányozom. Egyszerre mintha több érzelmet is látnék átfutni
rajta. Ilyenek például a félelem, a reményvesztettség, a sajnálat és még talán az aggodalom.
Ennek ellenére átbújik karom alatt és azon törekszik, hogy felnyaláboljon a
földről. Ez nemsokára össze is jön, és büszke vagyok magamra, amiért egy apró kis szisszenésen
kívül több nem hagyja el ajkamat. Pedig valóban ordítani tudnék a kíntól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Pár
lépés, azaz inkább bukdácsolás után, azt hiszem elönt az adrenalin, már képes
vagyok egy kicsivel gyorsabban menni. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Viszont attól tartok ez sem elég gyors ahhoz, hogy elmeneküljünk…<o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-77223867834246083262015-05-11T14:26:00.001-07:002015-11-20T14:20:16.681-08:00Negyven<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">40.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Az, ami bent fogadott, azonban mindennél váratlanabbul ért</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
levegőben szinte terjeng a félelem és a halál szaga, amikor belépek a
helyiségbe. A padlót vér és mocsok szennyezi, mindenfelé holttestek fekszenek,
semmibe révedő, üveges tekintettel. Egy pillanatra el kell fordulnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem
mintha nem láttam volna még halottakat. Sőt… Szinte minden nap összefutunk
egypárral, de a mostani azért egy egészen más helyzet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szemeimmel
gyorsan átpásztázom a helyiséget, kerülve a vérfürdő áldozatait a földön. Nem
kell sokáig kutakodnom tekintetemmel, hogy megtaláljam barátaimat. Mintha egy
tonnás kő zuhanna le a mellkasomról, a megkönnyebbülés úgy terjed szét
testemben, amint meglátom, ahogy egymás mellett, felsorakozva állnak.
Pontosabban… körbeállnak valamit. Azaz… <i>Valakit.</i>
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
érzelmek másodpercenként váltakoznak bennem. Ezúttal az összes közül a rettegés
lesz az uralkodó, tudom, hogy valami nagyon-nagy gebasz van. A szívemet
markolászó jeges félelem ellenére, elindulok feléjük. <i>Minden rendben lesz, minden rendben lesz, minden rendben lesz. </i>Mantrázom
szívem vad ritmusára, ahogy egyre közelebb érek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Természetesen
nincs igazam. Hisz tudom is, hogy nem lesz, talán csak próbálom magam
némiképp nyugtatni, nehogy valami pánikrohamot kapjak vagy ilyesmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sosem
gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz lesz. Hogy elveszíteni egy barátot ilyen
fájdalmas. Amint meglátom a földön élettelenül heverő alakot, mintha egy világ
omlana össze bennem. Az egykor oly életvidám Austin, most mozdulatlanul hever
Teo ölében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hiába,
ahogy az előbb sem tudtam sokáig szemrevételezni a halottakat, most sem vagyok
képes őt tovább nézni, el kell fordulnom, bár azt hiszem az a kép örökre
emlékezetembe vésődött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Tekintetemmel
ezúttal a bejáratot pásztázom, ahol elkezdtek beözönleni azok a nyomorultak.
Pont a legjobbkor... Már láttam őket korábban, ahogy errefelé tartanak, biztos vonzotta őket a mozgolódás és a zaj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Srácok, nem akarok senkit sem felzaklatni, de azt hiszem, mennünk kellene. –
Motyogom halkan, fejemmel az ajtó felé biccentve. Az élőhalottak ugyan már
nekiláttak a lakmározásnak a halott ellenségeinkből, de nem hiszem, hogy olyan
sokáig leragadnának náluk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Rosszul leszek… – Mondja Liam, elfordítva falfehér arcát róluk. Látom rajta, hogy
a végsőkig igyekszik tartani magát, de az ő gyomra sem képes mindent befogadni.
– Nem hagyhatjuk itt. – Tér ezúttal rá barátunkra. - Vigyük ki és… És temessük
el. – Próbál reálisan gondolkodni, bár látom, hogy nehezére esik kimondani a
szavakat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Teo szó
nélkül feláll és elindul egyenesen a nyammogó társaság felé. Mi szájtátva
bámulunk utána, kezdetben nem értjük mit akar, majd miután leesik, azt is hasonlóképpen nézzük végig, ahogy egyébként
teljesen nyugodtan, egyesével legyilkolja mindet. A fenevadak annyira el vannak
foglalva az étkezéssel, hogy vesztükre, nem törődnek a görög srác
közeledtével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Most
már mehetünk. – Fújja ki Teo hangosan a levegőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nyilván
neki a legnehezebb, hisz ő állt legközelebb a halott sráchoz. Tekintve, hogy mi
a fiúkkal már egy összeszokott társaságként jöttünk, Austin valahogy sosem
tudott tökéletesen beilleszkedni közénk. És már nem is fog…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nyelek
egy hatalmasat próbálva legyűrni, kitörni készülő könnyeimet. Figyelmem
megpróbálom másra összpontosítani. Mereven elkezdem bámulni az előttünk
elterülő erdőt, nem bírom végignézni, ahogy a többiek kicipelik a holtestet. Azaz holtesteket. Ez a legnagyobb különbség az én csoportom és az ő egykori csapatuk között. Mi eltemetjük őket, akármennyire is nem érdemlik meg. Ellenkező esetben ez nem így lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
jössz? - Lép mellém Liam, aki még mindig úgy néz ki, mintha bármelyik
pillanatban összeeshetne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Zayn-nek már itt kellene lennie. - Igaz konkrétan nem mondtam el neki a tervet,
de biztos vagyok benne, hogy tudja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Vissza fog jönni. – Csap egyet vállamra, majd ő is elindul a többiek után.
Őszintén, én teljes mértékben hiszek a srácban, de egy kicsit aggódom. Tudom,
hogy képes lenne megvédeni magát, hisz van nála fegyver. De mégsincs itt… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Gyerünk már. – Suttogom, mintha csak siettethetném. Egyrészt magamat is
szeretném meggyőzni, hogy nem volt totál őrültség a terv, miszerint arra
használom a srácot, hogy terelje el a mamlasz figyelmét, amíg én kihozom a
többieket. Mehettem volna akár én is. Zayn okos srác, idővel biztos ő is
kihozta volna őket. Csak az a baj, hogy ehhez egyetlen dolgunk nem volt csak
meg, méghozzá maga az idő. Minden e</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">gyes másodperc számított, nem lehetett
tudni, hogy mi fog következni. Persze az mindenkinek rögtön leesett, hogy nem
egy privát beszélgetés végett zárták be a csoportunk nagy részét. És mivel nem
volt lehetőségünk hosszas megbeszélésekre, rögtönözni kellett. Azt hiszem ezzel
talán annyira nem is lőttem mellé, tekintve a helyzetek jelenlegi állását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Miután
becsukódott előttünk az ajtó, tudtam. Rögtön átláttam a helyzeten, tisztában
voltam vele, hogy nem áll szándékukban minket innen élve elengedni. Végezni
akartak mindnyájunkkal. Sejtelmem sincs, hogy tulajdonképpen miért, hisz mi nem
csináltunk ellenük semmit. De látszólag ez őket cseppet sem zavarta. A zajokból ítélve rögtön tudtam,
hogy bent a többiek sokkal nagyobb pácban vannak, mint mi itt kint, ezért is
szerettem volna rajtuk minél előbb segíteni. A megoldás egy kósza ötlet formájában érkezett, amit csak remélni tudtam, hogy be is fog válni. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A férfi lassan megindult felénk.
Láttam, hogy Zayn idegei már cafatokban lógnak, engem szuggerált, hogy mondjak
valamit. Azonban ki kellett várnom a tökéletes pillanatot. Azt is láttam, ahogy a domboldalon</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> tömegesen özönlöttek le azok a nyavalyások, és azt is, hogy a férfi másodpercről másodpercre közelebb ér hozzánk.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>- Csak
annyi a dolgod... – Kezdtem bele, még mindig a megfelelő pillanatra várva,
halkan - Hogy... – Húztam még egy kicsit. - Fuss. – Kiáltottam el magam a
végére. Mindenképpen be kellett adnunk a pasinak, hogy berezeltünk tőle. El
kellett hitetnünk vele, hogy menekülni fogunk. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Tulajdonképpen kezdetben így is
tettem, besprinteltem az erdőbe, és elbújtam egy helyen, ahol tudtam, hogy
biztos nem fog meglátni. Egyedül Zayn-t sajnáltam, de tisztában voltam vele,
hogy ő meglesz, simán le tudja majd rázni a formát. A srác pár pillanatig
megilletődötten állt, majd ő is bevetette magát a bozótba, a pasi pedig
egyenesen utána. Amint eltűntek, rögtön visszasiettem a raktárhoz, </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px;">egyenesen az oldalában található hatalmas elhúzható ajtóhoz mentem, amit aztán ki is tártam, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">ügyelve, hogy még az élőhalottak előtt beslisszolhassak, akiknek a belépőjét nem véletlenül tartogattam erre a pillanatra. Nem tudtam, hogy mi fog fogadni a teremben, egy halott sereggel készültem arra az esetre, ha az ellenségeimmel néznék farkasszemet. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Az, ami
bent fogadott, azonban mindennél váratlanabbul ért.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Veszteség,
reménytelenség és gyász.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Emlékképeimből kiszakadva, utoljára
még egyszer visszatekintek az épületre, amit igaz csak pár órája pillantottam
meg először, de egészen biztos, hogy elkövetkezendő rémálmaim helyszíne lesz. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Lépteimet, a többieket utolérve, az övékhez igazítom, és együtt megyek be velük az erdőbe, ahol ők neki is állnak megásni az örök nyugvóhelyét annak a fiúnak, akit már ismerek egy éve, mégsem volt elég időm arra, hogy kiismerjek. És ezt bánom. Bánom, hogy a tengernyi időnkből, amit ennek a </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">poszt-apokaliptikus</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> modern világnak köszönhetünk, nem szántam rá eleget. Ismét elmerülök a filozófiában és a gondolataimban, miközben céltalanul elindulok az erdőben.<o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-85944983859826098472015-03-10T12:04:00.001-07:002015-11-20T14:20:51.065-08:00Harminckilenc<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">39.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Zayn szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Mint valami isteni jel, amikor már épp készülnék feladni </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amint
az a férfi becsukta az ajtót, tudtam, hogy valami rohadt nagy baj van. Fogalmam
sincs, hogy mit akarhat és miért zárta be Liamet és Teo-t, de rettentő rossz
érzésem van. Louis-ra pillantok. Ő is csak a homlokát ráncolva, elgondolkodva
lépdel hátrafelé. Én is hasonlóképpen teszek, igyekszem minél távolabb kerülni
ettől a hapektól, főleg azután, hogy az elmosolyodik, pontosabban vigyorodik,
kivillantva sárga és meglehetősen hiányos fogsorát, és szép lassan elindul
felénk. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Lövésem sincs, mit kellene tennem, egyedül csak abban bízom, hogy Louis
képzelőereje most sem hagy cserben minket. Amikor ismét rápillantok, arcáról
azt olvasom le, hogy gondolatban számára már összeállt a kép, talán már terve
is van. Jó lenne, ha lassan engem is beavatna... Mintha csak meghallaná
elmélkedésem, szemeimbe néz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak
annyi a dolgod... – Kezdi lassan és halkan. - Hogy... Fuss. – Kiálltja és már
el is kezd sprintelni egyenesen az erdő közepe felé. Én pár másodpercig csak
ledöbbenve és értetlenül állok, de amikor leesik, hogy mit is mondott, valamint a pasas megindul felém, én is
elkezdem szedni lábaimat. Nem tudom merre mehetnék. Louis már rég eltűnt a
szemem elől, egyedül maradtam. Azaz nem egészen, hisz a nyakamba itt liheg egy
idegen krapek, aki feltehetőleg ki akar nyírni. Az már tiszta, hogy nincs nála
fegyver, legalábbis lőfegyver, mert nyilván akkor már rég lepuffantott volna.
Szóval előbbre vagyok, hisz nálam van egy pisztoly. Vajon képes lennék
használni? Ha az életem múlna rajta... Talán. De inkább úgy döntök, egy másik
előnyöm használom ki. Mégpedig azt, hogy körülbelül a testsúlyom, sőt még talán
az életkorom is fele az övének. Remélem nem ilyen agyonedzett rossz fiú, tehát,
hogy előbb fog kifulladni, mint én...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Cikázok
a fák sokasága között, az ismeretlen alakkal továbbra is a nyomomban.
Céltalanul bolyongok, mivel… Egy: A táborunkhoz nyilván nem vezethetem őt, oda
egészen biztos, hogy nem megyek vissza, hisz akkor még Niall-t és Monát is bajba keverném. Kettő: Talán neki sincs sok fogalma
arról, hogy merre megyünk, ezért van rá esély, hogy lerázzam és élve
visszataláljak a többiekhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Már ha
nekem sikerülne visszatalálnom. Hiába próbálom megjegyezni az útvonalat, a fák
sajnos mindenhol ugyanúgy néznek ki… <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vagy
úgy tízpercnyi futás után érzem, hogy testem feladni készül a szolgálatot.
Hiába, a sztárság sosem követelte tőlem, hogy edzett legyek. Végtagjaim
elnehezednek, tüdőmet mintha egyszerre ezer késsel szurkálnák, ruhámat már
teljesen átáztatta a verejték, hajam arcomra tapad, szám pedig teljesen
kiszárad. Tudom, hogy már nem bírom sokáig. Vállam felett hátrasandítok. A
férfi lassított ugyan, de még mindig lát engem és továbbra sem adja fel.
Egyszerűbb lenne megállni és küzdeni vele? Nem, nem hiszem. Nem győzhetnék,
főleg nem ilyen hulla fáradtan. Így minden utolsó vésztartalékomat összeszedve
lerendezek egy sprintet, egyenesen abba az irányba, amerre sejtéseim szerint a
tisztás és a raktárépület lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Némi
rohanás után meg is találom. Mégsem olyan rossz a tájékozódási képességem, mint
gondoltam. Viszont üldözőmé igen. Vagy egyszerűen csak feladta a velem
folytatott futóversenyt. A lényeg, hogy jelenleg nincs itt. Ezt ki kell használnom.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Bár
lábaimat szinte alig érzem, valahogy rábírom őket, hogy vigyenek el egészen az
épületig, amelynek az oldalára szerelt hatalmas kapu tárva-nyitva hívogatja
az arra tévedőket. Ami láthatólag pár perccel ezelőtt egy csoport élőhalottat
jelentett. A csattogtatók azonban mostanra valóban holtan fekszenek a puszta
talajon, valaki ellátta a dolgukat. Már csak az a kérdés, hogy ez az én
csoportomat vagy az ellenséget takarja? Vajon egyenesen belesétáltam a
csapdájukba? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy pillanatra
megtorpanok, amikor ez a lehetőség felmerül bennem. A szoba minden egyes
négyzetcentiméterét átvizslatom, de semmi gyanús nem szúrja ki a szemem. Ezzel
egy időben hallgatózom is, de még egy pisszenés sem üti meg fülem. Nincs itt senki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Csalódottan
a levegőbe csapok egyet, majd leereszkedem a térdemre. Kimerültem. Nem bírok
tovább keresgélni. A lelkemet elárasztó érzelmek hirtelen olyan erővel törnek
rám, hogy szemeimet ellepik a könnyek. Mi van, ha végleg elvesztettem a
barátaimat? Mi van akkor, ha ők már nem is élnek? Miért nem próbáltam meg
segíteni nekik, ahelyett, hogy a nyomorult életemet mentettem volna? Egy
szaggatott sóhaj hagyja el tüdőmet, miközben letörlöm arcomon végigfolyó
egyetlen könnycseppem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A néma
csendben a fegyverdördülés szinte fülsiketítően hat. Kezem még mindig arcomon
van, egy pillanatra lefagyok a mozdulat közben, de a következőben már ismét a
talpamon állok és hallgatózom. Több fegyver nem sül el, ez az egy szolgál
kiindulási pontként, mint valami isteni jel, amikor már épp készülnék feladni.
Kilépek az épületből és elindulok arra, amerről feltehetőleg hallottam a hangos
durranást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ismét
az erdőben kötök ki, amiből őszintén, már kezd elegem lenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy
kavicsot rugdalva, zsebre dugott kézzel kerülök egyre távolabb a raktártól,
amikor hangfoszlányok kezdik megütni a fülem. Ismét megállok egy pillanatra,
hogy hallgatózzak, amikor valaki elkap hátulról. Erős kezek ragadják meg az
enyémet, esélyem sincs a szabadulásra. Szívem a hirtelen törtét dologtól
torkomba ugrik, szemeim elkerekednek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Sss.
Én vagyok az, Louis. – Suttogja rögtön barátom, mire csöppet megnyugszom, de
szívem vad ritmusával nem tudok mit kezdeni. Ő, amikor rájön, hogy nem fogom
letámadni elenged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De
örülök, hogy egyben vagy. – Mondja egy félmosoly kíséretében, mire én
összeráncolom szemöldököm. Most valahogy nincs erőm poénkodni. – Ezt csak azért
mondom, mert féltem, hogy talán téged is elvesztettünk. – Teszi hozzá halkabban,
látva arckifejezésem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hogy
engem… Is? Az apró kötőszó hallatán torkom rögtön kiszárad, tátott szájjal
bámulok Louis-ra. Ő csak sóhajt egy nagyot és megfordul.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Gyere
utánam. – Mondja és elindul abba az irányba, amerre én is tartottam. Eddig is
gyenge lábaim elkezdenek remegni, erősen kell koncentrálnom, hogy ne essek
össze, amikor meghallom a közeledésünknek köszönhetően egyre erősödő
beszélgetést, sírást és panaszos jajgatást. <o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-41076177354817338822015-02-21T10:33:00.001-08:002015-11-20T13:25:03.714-08:00Harmincnyolc<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">38.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Mona szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><i>- </i></span><i><span style="line-height: 18.4px; text-align: start;">Amikor a vad tartja sakkban a vadászt </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Megint csak menekülünk. Annyira elegem van már ebből. Folyton csak menekülünk
és egyre több embert hagyunk hátra. Mikor lesz már ennek vége? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Pörögnek
a gondolataim ezerrel, miközben Niall után botladozom az erdőben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Meddig megyünk még? – Kérdem teljesen kimerülve, kábán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Nézd,
ott egy vadász les. – Mutat egy a fák között kimagasodó kis tetőre. –
Szerintem, ha oda elérünk, talán biztonságban leszünk. – Mondja ő is fújtatva a
rohanástól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Még
mindig fogja a kezem és húz maga után. Tenyere a rohanástól nyirkos, párszor ki is csúszik közüle enyém. De ő kitartóan újra meg újra felnyalábol, és nem hagy lemaradni. Ha ez nem így lenne, talán már rég egy
harapdáló ebédje lennék. Vagyis vacsorája. Már sötétedik. Hogy fogunk mi így
visszatalálni a táborba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Amint
megközelítjük az egykor vadak elejtését elősegítő kis bunkert, rögtön fel is
mászunk rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Szerinted fel tudnak mászni a létrán? – Néz rám a srác. Szemeiben valódi
érdeklődést látok felcsillanni. Egy szemforgatás kíséretében megvonom a vállam.
Hihetetlen, hogy képes az ilyenekre ennyire rácsodálkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Inkább ne kockáztassunk. – Motyogom, a lassacskán megjelenő élőholtak
láttán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Oké.
– És ezzel, egy csekély mozdulattal ellöki a les oldalának támasztott kis
rozoga falétrát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Ezt
most miért csináltad? Mégis hogyan fogunk így lejutni? – Kapom rémült
tekintetem Niall felé, aki egy darabig csak értetlenül néz rám, majd amikor
leesik neki, hogy mit is tett, tátott szájjal a létra után bámul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Basszus! – Csap fejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Hát
igen. Talán jobb ötlet lett volna felhúzni. – Nézek ismét a fiú szemeibe,
amelyek szinte bocsánatért esedeznek, ezért megrázom a fejem. – Mindegy, majd
kitalálunk valamit. Hisz mi mindig kitalálunk valamit. – Rázom meg a fejem,
majd hátat fordítok neki és a nem túl tágas fa építmény végébe megyek, ahol
rákönyökölök a korlátra. Elkezdem pásztázni a környéket, próbálom belőni, hogy
körülbelül honnan és mennyit jöhettünk. Csak az a helyzet, hogy fogalmam sincs. Az erdő nálam mindenhol azonos. Sok ugyanolyan fa egymás mellett.
De hihetetlen, hogy ezek a rohadékok még így is követtek minket. És nincs fegyverünk, amivel
elintézhetnénk őket, és most már menekülési lehetőségünk sincs. Itt ragadtunk. <o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%;">- Amikor a vad tartja sakkban a vadászt... -Motyogja Niall. Szó nélkül hagyom megjegyzését. </span><span style="line-height: 115%;">-
Szerinted ott kellett volna maradnunk? – Könyököl mellém, és akárcsak én,
ő is hasonlóképp elkezdi vizslatni az előttünk elterülő végtelennek tűnő erdőrészt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem.
– Sóhajtok egy nagyot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Ennek
örülök. Mármint, hogy így látod. Pár hete, vagy esetleg napja, még engem
vádoltál volna mindenért. – Néz rám a szeme sarkából. Egy olyasmi pillantással
válaszolhatok neki, hogy „Én? Dehogy”, mire elkezd bólogatni. És ha jobban
belegondolok... Talán mégis igaza lehet. Azt hiszem, szépen lassan kezdem
belátni, hogy valóban hajlamos vagyok a makacsságra és, hogy sokszor abszolút
nem vagyok tekintettel mások akaratára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Sóhajtok
még egyet és a távolba bámulok. Jelen pillanatban akármilyen lehetetlennek is
látom a helyzetünket, képes vagyok belátni, hogy igaza volt. Nem szabadott
volna ott maradnunk, hisz talán akkor már nem is élnénk. Ha fegyvert használunk felhívjuk magunkra mindenki figyelmét, ha pedig </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">önerőből</span><span style="line-height: 115%;"> támadunk nekik, </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">esélytelen, hogy legyőzzük őket, hisz vannak vagy harmincan, kettőnk ellen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Mindegy, ma már </span><span style="line-height: 18.3999996185303px;">sok mindent</span><span style="line-height: 115%;"> nem tehetünk ahogy látom, szóval gondolom itt
éjszakázunk. - Állapítom meg, az immár tiszta, csillagos égboltot bámulva. Próbálok ezúttal racionálisan gondolkodni és nem rögtön vádaskodni. Bár az
előbb sem vádaskodtam, de félek, most, hogy rájöttem talán kezdek megenyhülni irányába,
rajta vezetném le. Azt pedig nem szeretném. Hisz... Ő jó hozzám. Akkor én miért
ne lennék?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Így
van. Sajnos koplalnunk kell és... Agyalnunk. – Néz hátra egy pillanatra az
alattunk gyülekező tömegre. – De abban biztos lehetsz, hogy nem hagylak
cserben. – Néz a végén rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Én is
szemeibe bámulok. ’Miért csinálod ezt?’ Próbálom meg kiolvasni belőlük a
választ, ám azok továbbra is csak pajkosan csillognak. Bólintok egyet, miközben
elkapom tekintetem.<o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Fáradtan
lekuporodom a földre, hátamat a les falának támasztom és elkezdek gondolkodni.
Talán le tudnánk ugrani. De tekintve, hogy ennyien vannak és nekünk
semmilyen fegyverünk nincs, ez gyakorlatilag öngyilkosság lenne. Akkor mégis
mit kellene tennünk? Elrepülni sajnos nem fogunk tudni innen... A következő
pillanatban megáll gondolatmenetem, ugyanis Niall csusszan le mellém, én pedig
rögtön azt kezdem el figyelni, hogy mit csinál. De tulajdonképpen semmit. Egy
botot forgat két kezében, azt nézegeti. Nem is tudom mire számítottam. Talán,
hogy újra... Nem, miért is gondolok egyáltalán rá?<o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%;">- Remélem Hope-al minden rendben. - Mondom ki az első eszembe jutó gondolatot, csak hogy enyhítsek a kialakult kellemetlen helyzeten, és elűzzem a hirtelen ránk telepedő csendet. </span><br />
<span style="line-height: 115%;">- Ebben egészen biztos vagyok. - Mormogja az orra alatt. Erre felkapom a fejem és ránézek. Még mindig a bottal játszadozik, valamiféle lándzsát próbál kifaragni belőle egy rozsdás szög segítségével. Elég nevetséges, de közben aranyos látványt is nyújt. Mostanra már inkább barna tincsei az arcába hullanak, kék szemeit nagy koncentrálva a tákolmányára tapasztja, miközben még mindig a végét reszelgeti. El kell rajta mosolyodnom. </span><br />
Egy pillanatra megáll és felpislant rám. Nyilván feltűnt neki, hogy elhallgattam. Zavartan kissé megrázom a fejem, de mielőtt elfordíthatnám észreveszem, hogy viszonozza mosolyom. Elragadóan, kivillantva mind a 32 fogát vigyorog rám. Olyan, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak, hogy valami rosszaságot csinált. Van ebben valami meglehetősen aranyos.<br />
- Ha szerzek egy ollót levágom a hajad. - Jelentem ki, figyelmen kívül hagyva, hogy rajtakapott amint épp bámulom.<br />
- Mi bajod a hajammal? - Komorodik el egy pillanatra arca. Ha nem tudnám, hogy viccel akár még komolyan is vehetném.<br />
- Az, hogy olyan mint egy ízléstelen ombre hippinek. - Vonom meg a vállam.<br />
- Rendben, a mesternek hiszek. - Bólint aztán, majd elgondolkodva néz rá az ujjai közt tartott kis szögre. - Amúgy hogyhogy fodrász voltál? - Néz végül ismét rám.<br />
- Mert az szerettem volna lenni. - Válaszolok egyszerűen. Ám szokásomtól eltérően nem csak ennyit bökök oda. - Nem tudom, talán ostobaság, már általános iskolában eldöntöttem, hogy az leszek. Mindig játszottam az osztálytársaim hajával, később már ki is használták, hogy ilyen ügyesen fonok. Aztán a középsuli után, ugyan szüleim akaratával szembeszállva, rögtön elvégeztem egy tanfolyamot és már munkába is álltam. Sok tapasztalatom ugyan nincs, két évet dolgoztam össz-vissz. De azt tudom, hogy ezt kezelni kell. - Húzom meg játékosan az egyik tincsét.<br />
- Hé.- Kapja el kezem, miközben felnevet. Egyik szemöldököm megemelem, úgy nézek rá kíváncsian. Nevetése elhal miközben szemeimbe néz. <i>Jajj ne. Csak ezt ne. Ne itt, ne most, ne! </i>Gyorsan elkapom pillantásom, remélve, hogy elkerülhetek egy újabb csókot. Viszont azt nem akadályozom meg, amikor ujjait összekulcsolja enyémekkel. Pedig lehet meg kellene. Ez nem helyes. De olyan jól esik, hogy képtelen vagyok nemet mondani.<br />
Akár romantikus is lehetne, ahogy kéz a kézben a csillagokat bámuljuk, de így a pár méterrel alattunk lévő élőholtak hörgései és morgásai aláfestésében valahogy nem ez a szó jut róla először eszembe. Akaratom ellenére végiggondolom, hogy mi lenne ha ez nem így alakul. Ha például a szalonban találkozunk. Ő bejön, én pedig befestem a haját. Vajon ha akkor elhív, hogy üljünk be egy kávéra, elmentem volna? Igen, az akkori Mona valószínűleg elment volna vele. <span style="line-height: 115%;">Pedig annyira különbözőek vagyunk. Nem tudok gátat állítani gondolataim kavalkádjának. </span><br />
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Percek,
talán órák is eltelnek így. Csak ücsörgünk, néha váltunk pár szót, de
többségben, csendben vagyunk. Végül már hatalmasakat pislogok, alig bírom
nyitva tartani a szemem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Nyugodtan pihenj csak le, majd én figyelek, nem vagyok annyira fáradt. – Mondja
Niall, de a következő pillanatban ő is ásít egy hatalmasat, ennek
megcáfolásaként. – Na jó, egy kicsit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Ide
úgy sem tudnak feljönni, ha eddig nem sikerült nekik, nem? – Kérdezem álmosan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem
valószínű. – Ért egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Akkor
aludhatunk akár mind a ketten. – Vonom meg a vállam. Erre rám néz, egy amolyan
„micsoda jó ötlet” pillantással és bólint egyet. Lejjebb csúszom eddigi ülő helyzetemből, míg
végül fejem is érinti a padlót. Nem merem kinyújtani a lábam, mert akkor
kilógna a bódéból. És bár nem hiszem, hogy képesek lennének idáig felugrani,
akkor sem érezném magam jól úgy. Így viszont nincs elég helyünk, alig férünk el
egymás mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Engem
nem zavar, ha kint van a lábam. – Mondja Niall, aki már szemlátomást aludna, ahelyett, hogy elviselje állandó helyezkedésemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Arrébb megyek, gyere csak nyugodtan közelebb. – Mondom, mert képtelen lennék
úgy aludni, hogy... Kilóg a lába. Egyszerűen csak nem érezném helyesnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Oké.
– Mondja egy sóhaj kíséretében. Igen, nyilván már az agyára megyek. </span><br />
<span style="line-height: 115%;">A következő percben egészen közel jön hozzám, mire lélegezni is elfelejtek egy pillanatig. Viszont amikor lekukucskálok a lábához, látom hogy azt f</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">elhúzta. Elmosolyodom, majd becsukom a szemem.<o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-77095860212176722142015-02-15T11:07:00.002-08:002015-11-20T13:13:06.502-08:00Harminchét<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">37.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Harry szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;"> </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Pofa be Styles </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vörös
téglafalak tekintenek vissza rám, amikor felnézek az előttem tornyosuló
épületre. Egy tipikus kis brit családi otthon, egykor kétségkívül barátságos
benyomást kelthetett a fehér zsalus ablakaival és az aprócska kis kerttel a
ház előtt, azonban ma már ez sem különbözik a többitől. Silány és élettelen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
mellettem ácsorgó lányra vándorol ezután tekintetem. Ő is az előttünk elterülő
házat kémleli. Habár szemei könnyekkel vannak telve, nem mutat ki semmiféle
érzelmet. Ebben a pillanatban egészen hasonlít Monára. Egyszer csak megindul az ajtó irányába, amelyen keresztül be is lép a
házba, én pedig követem.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Körbejárunk
mindent, én csak mögötte battyogok, megtartva a kellő távolságot, hagyom, hogy egy kicsit had legyen magában.
Nem is tudom, vagyis nem is merek belegondolni, hogy valójában mit is érezhet most, de gondolom nincs szüksége egy olyan alakra,
aki idegesítő kérdésekkel bombázza. Pedig , igen, ez az alak legszívesebben most én lennék. De inkább hagyom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Végül
felsétálunk az emeletre. A lány lefagy egy csukott ajtó előtt, csak bámul
előre, majd lassan, remegő kezekkel nyúl a kilincs felé. Én
közben szépen leereszkedem egy fotelre, gondolom hagyom egy kicsit kibontakozni a szobában, ami nyilván egykor az övé volt. Megragadja az ajtógombot, megrántja és... Semmi. Meg sem mozdul. A következő alkalommal erősebben próbálja, végül pedig már ráncigálja.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A rohadt életbe. - Rúg bele aztán, amikor rájön, hogy nem fog mozdulni. Én csak ülök és nézem, hagyom, hogy kitombolja magát. Akkor talán jobb lesz neki. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy ideig még püföli és rugdalja az ajtót, ami továbbra sem tágít. Úgy döntök itt az ideje a belépőmnek, feltápászkodom és odasétálok mellé. Gondolom magamban, na most megmutatom milyen erős is vagyok. Egy 'na ezt kapd ki' pillantás után az ajtónak szentelem minden figyelmem és teljes erőmből megrántom. Egy tapodtat sem mozdul. Másik kezemmel is megragadom és elkezdem húzni. Ez után sem történik semmi.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Lehetséges, hogy be van zárva?</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem, Monával vagy egy hónapig itt laktunk, akkor még nem volt. Hacsak az után nem jött ide valaki... De miért pont a mi házunkba jönne? És miért zárná be a szobám ajtaját? - Gondolkodik hangosan. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Törjük be, és talán meglátjuk. - Tanácsolom. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mind a ketten elkezdünk keresgélni, valami olyan tárgy után, ami alkalmas lenne a zár feltörésére. Rövid kutakodás után találok is egy piszkavasat a kandalló mellett. Ez megteszi, gondolom, miközben visszasietek az ajtóhoz. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Szeretnéd te? - Kérdem meg Hope-ot, felé nyújtva a vasat. Ő nemlegesen megrázza a fejét, és keresztbe font karral nézi, hogy mire készülök. Hirtelen mozdulattal meglendítem az eszközt és lesújtok a kilincsre. A fém hangos csattanás kíséretében pattan vissza. Megismétlem újból, majd újból, egészen addig amíg az le nem hullik a földre. Ismét ránézek a lányra, aki már alig tudja türtőztetni magát. Félrelépek, hogy elengedjem magam mellett. Most sem lehet leolvasni semmit arcáról, de kezei remegése ismét elárulják lelkiállapotát. Ügyeskedve fogást talál a megrongálódott nyílászárón és megmozdítja. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Abban a pillanatban, amint az ajtó résnyire nyílik, valaki kilöki azt és csöppet sem tétovázva, egyenesen rávetődik a megdöbbent lányra, aki így a földre kerül, rámenős támadója által. Bár szinte fel sem fogom mi történik, azon nyomban felpattanok és rögtön igyekeznék is a segítségére, ha nem kiáltaná el magát.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj! Ne! - Bár nem látszik rajta semmilyen sérülés, hangja az utolsó szónál elcsuklik, miközben a földön hadakozik a támadójával. Arcára még mindig a megdöbbenés van kiülve.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkor esik csak le... Mi van ha azért reagált így, mert ez az alak </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">az ismerőse? Az egyik rokona? Vagy esetleg... az apukája? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nyelek egy nagyot és amint ez a gondolatmenet végigcikázik rajtam, rögtön </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">felfordul a gyomrom. Nem bírom tovább tétlenül nézni küzdelmüket, ezért odaugrom melléjük, és elkezdem lefejtegetni a halott ujjakat a lány kezéről.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne! Hagyd! - Sikítja Hope, amitől egy pillanatra még a vér is megfagy az ereimben. Ledermedek és csak nézem tovább halálos küzdelmüket. A következő percben ő kerül fölénybe, a földhöz préseli a fiú testét. Nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy vissza tudjam magam fogni. Borzasztó érzés nézni, ahogy harcolnak, bár tudom, hogy ha akár egy pillanatig is úgy tűnne, hogy a férfi kerül fölénybe, rögtön közbeavatkoznék. A lány kihasználva az alkalmat, gyorsan előrántja kését, majd egyenesen a srác fejébe döfi. Pont a két szeme közé. Sokszor láttam már ilyent, ám ezúttal mégis el kell kapnom a tekintetem.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A következő pillanatok csendben telnek, majd egy idő után, Hope a hangokból ítélve szépen lassan feltápászkodik és odalép mellém. Lassan ráemelem tekintetem. Kezeit bámulja, melyekből ekkor ki is esik a halálos fegyver, ami csörömpölve ér földet. Rám emeli bánatos de egyben elszánt tekintetét, de egy szót sem szól, így megkockáztatok egy kérdést.</span><br />
- Ismerted? - Kérdem halkan.<br />
- Nem. - Rázza meg a fejét, mire valamilyen különös okból kifolyólag egy nagy kő esik le a szívemről. Azért az mégiscsak durva lett volna, ha mondjuk a saját apja támadja le.<br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt hiszem azt nem bírtam volna, ki, ha apu ugrik a nyakamba. - Néz ismét rám, mintha csak olvasna gondolataimban. Ezen el kell mosolyodnom, habár a helyzet egy cseppet sem mulatságos. </span><br />
<br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A lány végre bejut szobájába, én pedig még mindig kitartok eredeti tervem mellett, miszerint kicsit magára hagyom. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Addig csak nézelődöm.
Még nekem is összeszorul a szívem a falakra aggatott családi képek láttán,
amelyek egy olyan tipikus mintacsaládot ábrázolnak, boldog szülőkkel és két
életvidám lánnyal, akik láthatóan imádják egymást. Közelebbről is
szemügyre veszem őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Harry? – Hallom meg a lágy hangot hirtelen mögöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oh én
csak... - Mutatok a képek irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Gyere, mutatok valamit. - Invitál maga után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szobája egy nem túl
tágas, rózsaszín falakkal keretezett helyiség, egy hatalmas franciaággyal, nagy
szekrénnyel és íróasztallal felszerelve. A falakat itt is képek díszítik, a
polcokon könyvek és filmek, alig látszik, hogy már nem lakják. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Látod ezt? - Kérdezi, miközben megáll a szoba túloldalán, szemben a fallal. Felvont szemöldökkel sétálok mellé, majd bámulok át válla felett. A falra mindenféle vonalakat, írásokat és pacákat firkáltak. Nem tudok rájönni, mit is ábrázolhatnak.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Aha. És mi is ez pontosan? - Kérdem, miközben még mindig próbálok kivenni valamit az ábrából.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Fogalmam sincs. Nem én csináltam. - Motyogja. - És épp ez a lényeg. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ezt most nem egészen értem. - Vallom be.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Szerinted véletlen, hogy belülről volt bezárva az ajtó? Nézd csak, az ablak is nyitva. És mit keresett itt az a csattogtató? Plusz itt van ez is... - Int kezével a fal irányába. - Ez... Csak kell, hogy legyen valami magyarázata. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ül le az
ágyára, miközben összeráncolt szemöldökkel még mindig a firkálmányokat vizsgálgatja.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Közelebb lépek a falhoz és jobban szemügyre veszem az ábrákat. Egy idő után akaratom ellenére is a felette sorakozó képekre vándorol tekintetem. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szinte el sem hiszem, hogy a fotókon látható lány itt ücsörög velem
ebben a szobában. Arcvonásait tekintve nem változott sokat, de korábbi
egészséges kinézetéhez képest rettentően levékonyodott, nyilván az adott
körülményeknek köszönhetően a külsejére sem tud annyit adni, mint akkor, de nem
is ez a legszembetűnőbb változás. Hanem az, hogy eltűnt belőle az életerő,
szemeiből kihunyt a csillogás. Ijedten pislantok a lányra, aki erre szintén rám
emeli tekintetét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne kímélj... – Mondja egy halvány mosollyal, amint rájön, hogy a képeit tanulmányoztam. Ez a mosoly azonban nem is hasonlítható a képeken
látható teli és őszinte vigyorhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
elég szarul nézel ki ehhez a bombázóhoz képest. – Állapítom meg. Persze azért mondom így, hogy jobb kedvre derítsem. Úgy tűnik ez valamilyen szinten
sikerül is, elmosolyodik és megrázza a fejét.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezek
után leülök mellé és a ránk telepedő némaság nemhogy kínos, de egyenesen zavarba ejtő. Így gyorsan elkezdem kérdezgetni. Kérdezek a képeken mellette szereplő személyekről, a múltjáról. Idővel azon kapom magam, hogy alig bírom nyitva tartani szemem. Már nem mintha annyira unalmas témákról ejtenénk szót, hanem mivel órákon keresztül csak beszélgettünk, későre járhat.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt hiszem aludnunk kellene. - Mondom egy ásítást megelőzve.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Aha, szerintem is. - Válaszolja.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát akkor én... Szerintem keresek egy másik hálót. - Állok fel, hogy a mondottak szerint cselekedjek. - Jó éjt! - Búcsúzom el. Ő egészen addig egy szót sem szól, amíg be nem húzom magam után az ajtót.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj
Harry! – Mondja halkan. Erre érdeklődve visszadugom fejem az ajtónyíláson.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen?
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Csak... – Mondja zavartan mocorogva. – Ne menj el. Ne hagyj itt egyedül. –
Mondja végül szemeimbe nézve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ohh.
Oké. – Reagálom le, nem kevésbé zavarban, mint ő. Tudom, hogy nem úgy érti, és
ő is tudja, hogy én sem úgy tekintek a kialakult helyzetre, mint egy felhívásra... De még így is kellőképpen
megszeppenek, amikor visszalépek és becsukom magam mögött az ajtót. Pedig hát nem vagyok az a zavarbajövős típus. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Nyugodtan idefeküdhetsz, elég nagy ez az ágy, nem kell félned, hogy rád mászom.
– Neveti el magát ma először. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És
azt honnan veszed, hogy én nem mászom rád? - Húzom fel kacérkodva szemöldököm.
Ő is felvonja szemöldökeit és kérdőn néz rám. – Csak... vicceltem. – Mondom
mentegetőzve, feltartott kezekkel. Erre ismét elvigyorodik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tudom, én is. – Bólint egyet. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Teljesen össze tud zavarni néha. Megrázom a fejem
és odasétálok az ágyhoz. Némi töprengés után be is mászom. Úgy döntök jobb
ötlet magamon hagyni a ruháimat.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jut eszembe aludtunk mi már együtt. És az még szűkösebb is volt, ott abban a sátorban. - Húzom tovább az agyát. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Pofa be Styles. - Hangzik a válasz, mire felröhögök. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Rápillantok
a mellettem fekvő lányra. A hatalmas ágyban szinte észre sem venni, hogy ott
van. Apróra összegömbölyödött és kifele néz. Én is hasonlóan teszek, hátat
fordítok neki és lehunyom szemeimet. Amint azok becsukódnak rögtön álomba is
merülök. Kimerítő napunk volt.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-36563642668407489002015-02-01T10:25:00.001-08:002015-11-17T14:29:29.142-08:00Harminchat<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">36.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Hope szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="line-height: 18.4px; text-align: start;">Belőlem nem fog lakmározni, ha rajtam múlik </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Mélyen
beszívom a hideg levegőt, ami bár fagyos, mégis mintha égetné a tüdőmet. Mielőtt kifújnám, körülnézek. Semmit nem látok.
Bár ekkora ködben ez nem csoda, szinte az orromig alig látok. Lassan kifújom az
eddig tartogatott levegőt, ami egy párafelhőként gyorsan el is veszik az engem körülölelő fehérségben,
majd veszek még egy nagy lélegzetet. Nem szabad pánikba esnem, uralkodnom kell
magamon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Harry? – Kérdem meg ismét óvatosan, ügyelve nehogy túl hangosan szóljak. Félek,
hogy nem csak mi vesztünk el ebben a ködben. </span><br />
<span style="line-height: 115%;">Ismét visszatartom lélegzetem,
hátha meghallok valamit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Semmi.
Biztos már tovább ment, én egy ideje csak egy helyben rostokolok. Ideje lenne
nekem is továbbállnom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Megrázom a fejem, igyekezve összeszedni magam. Nem
szabad hagynom, hogy ez az ostoba rettegés átvegye elmém felett az uralmat.
Régen mindig ebbe a hibába estem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Féltem.
Féltem kockáztatni. Féltem egyedül lenni. Féltem meghozni a saját döntéseimet. Féltem
mindentől...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">És most
itt vagyok. A saját döntésem miatt hagytuk ott a többieket, egymagamban vagyok,
és kockáztatni fogok, mivel elindulok előre. Egyik kezem kinyújtom magam előtt,
másikkal a nemrég beszerzett kést szorongatom az övemen, hátha szükségem lenne
rá, és így aprókat lépve, tapogatózva jutok egyre előrébb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Nem hiszem el, hogy Harry így
eltűnt. Kell neki mindig előre sietnie, felderíteni a terepet. Még hogy biztonságosabb számomra, ha ő már előre feltérképezi... Igen, nyilván biztonságosabb, főleg ha közben elhagyjuk egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Jó, tisztában vagyok vele, hogy ezért nem hibáztathatom őt. </span><span style="line-height: 18px;">Végül is</span><span style="line-height: 115%;"> ő csak jót akar nekem. És arról sem ő tehet, hogy ennek a csodálatos időjárásnak köszönhetően szinte csak vakon tapogatózunk. Egyszerűen csak... Azt hiszem kell valami ürügy, hogy leplezni tudjam rettegésem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 18px;">- Styles! – Mondom ezúttal egy fokkal hangosabban.</span><span style="line-height: 18px;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Most is
megállok egy pillanatra, hogy hallgatózzak. Ezúttal meg is hallok egy apró neszt
tőlem délre, így rögvest meg is pördülök tengelyem körül. A zaj egyre hangosabb
lesz, egyértelmű, hogy közeledik felém. Ekkor meghallok egy másik hangot is,
épp az ellenkező irányból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Harry? – Kérdem immár hangosan, reménykedve, hogy az egyik zajforrás ő, és
hamarabb ideér, mint a másik. A neszezés egyre erősödik, hamarosan valamiféle
morgás is társul hozzá. Sőt, mintha egyre több járkálást hallanék. Már egészen
biztos vagyok benne, hogy nem csak ketten köröznek körülöttem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Kapkodom a
fejem, hátha megpillantok valamit, és idővel ez így is lesz. Az egyik irányból
sikerül kiszűrnöm egy szürke foltot a fehér párán keresztül. Egyenesen felém
tart. Szívem minden igyekezetem ellenére is torkomban dobog, és nyelek egy
hatalmasat, mivel... Tudom, hogy ez nem ő. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Egy apró termetű női alak közelít
felém. Azaz csak volt női alak. Immáron ez már csak egy éhenkórász fenevad,
aminek rám fáj a foga, emlékeztetem magam. Hát pedig belőlem nem fog lakmározni, ha rajtam múlik, az
egyszer biztos. Előkapom késem és minden hezitálás nélkül, egyenesen az élőhalott fejébe döföm. Amint az
élettelenül rogy földre előttem, fejemet rögvest zavaros emlékképek lepik el. Pár
órája egy emberbe szúrtam ugyanígy egy tőrt. Egy élő, lélegző és érző emberbe...
Szemeimet hirtelen ismét könnycseppek homályosítják el, torkomban pedig máris egy gombóc növekszik. Úrrá kell lennem
magamon, nehogy felzokogjak. Teljesen elvesztem érzelmeim kavalkádjában. Azt se veszem észre, hogy
valaki a hátam mögé lép, csak arra eszmélek, hogy a következő pillanatban
megragadja a vállam. Hirtelen mozdulattal erőszakosan felé lendítem a fegyverem, miközben
megpördülök. Egy rémült zöld szempárral találom szembe magam, így igyekszem eltéríteni a késemet. A tőr azonban még így is súrolja alkarját. A sebből rögtön kiserken a vér, nekem pedig egyre jobban szúrják szemeimet a könnyek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Miért
nem szólaltál meg? – Kérdem meg rögtön vádlón, majd amikor szemeink találkoznak, rögvest vissza veszek és átértékelem a dolgokat. Hope, állj. Ez sem az ő hibája. - Ne... Ne haragudj, azt hittem... - Kezdenék bele a magyarázkodásba, amikor félbeszakít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Mert
már így is ezren bolyonganak körülötted. – Suttogja körbekémlelve, első kérdésemre válaszolva. Közben kezét vérző végtagjára szorítja, de a késes dolgot szó nélkül hagyja. Ami idegesít. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Akkor... Talán menjünk. – Rázom meg fejem, kipislogva utolsó </span><span style="line-height: 18px;">könnycseppjeimet</span><span style="line-height: 115%;"> is. Nem egészen értem, hogy mi folyik itt, teljesen összezavar.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Ez egy jó
ötlet. - Bólint egyetértése jeléül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- De várj. - Sóhajtok, mielőtt még elindulnánk. Gyorsan előkotrom táskából az elsősegély felszerelést, amit mindig magamnál hordozok, majd kiveszek belőle némi kötszert. - Nem direkt csináltam, remélem tudod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Na ne. Azt hittem le akartál szúrni. - Vonja fel egyik szemöldökét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Ha így folytatod még lehet az lesz. - Mosolyodom el megkönnyebbülten, miközben körbetekerem a bár apró, de annál makacsabb sebet, amiből még mindig szivárog a vér. A tudat, hogy ezt én okoztam még rosszabb érzést kelt bennem. Ezelőtt rá sem bírtam volna nézni egy késre, most pedig... </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Na, így tökéletes lesz, most már menjünk tényleg. - Mondja, miközben körbekémlel. Én is látom azt amit ő. A fehér párafelhőn keresztül itt-ott sötétebb alakok rajzolódnak ki, akik minden valószínűséggel minket keresnek. - Gyere. - Mondj</span><span style="line-height: 115%;">a a szemembe nézve, </span><span style="line-height: 18px;">majd egy ideig habozik,</span><span style="line-height: 18px;"> mielőtt megfogná</span><span style="line-height: 115%;"> kezemet és elkezdene maga után húzni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Pislogok
párat, majd végül elindulok utána.
Egy nagy megkönnyebbült sóhaj hagyja el tüdőmet. Nem is tudom, de most
valamiért úgy érzem, hogy... Biztonságban vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Ahh,
hülyeség, rázom meg fejem, miközben megszaporázom lépteimet. Hülyeség, hisz még mindig hallom
azt a szűrt hörgést körülöttünk. Bármelyik pillanatban belefuthatunk egy
zabagépbe, tehát nyilván nem vagyok akkora biztonságban. De mégis... Jobb
érzés, hogy nem vagyok egyedül.</span><br />
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Egy
ideig még ellófrálunk a ködben, ami valójában talán nem is olyan rossz, mint
ahogy azt képzeltem. A sok körülöttünk lévő hangból ítélve nem bánom. Nem látjuk őket, így nyilván ők sem látnak
minket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Úgy
körülbelül még fél óra kell ahhoz, hogy kisüssön a nap, ami hamarosan szinte
teljesen </span><span style="line-height: 18px;">eltünteti</span><span style="line-height: 115%;"> a körülöttünk gomolygó ködöt. Persze mi továbbra is
igyekszünk láthatatlanok maradni a zombik elől, óvatosan bujkálva kerülünk
egyre közelebb a belvároshoz, majd végül az otthonomhoz.<o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-4776757269772593012015-01-30T10:10:00.001-08:002015-11-17T14:34:19.777-08:00Harmincöt<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">35.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Liam szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Egyszer a saját kezemmel fogom kinyírni Louis Tomlinsont. -</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Fiúk,
mi nem akarunk semmi mást, csak a barátainkat vissza. – Lépek egyet előre
feltartott kezekkel, mutatva, hogy nem készülök támadásra. Amint a három ember
ideért, rögtön tudtam, hogy nekem kell átvennem az irányítást, a többiek szinte
ledermedtek. – Cserébe ti is visszakapjátok az embereteket. – Próbálkozom meg Louis
ötletével, mivel jelenleg jobb nem jut az eszembe nekem sem. Ha már így
alakult, igyekeznünk kell a lehető legjobbat kihozni a helyzetből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi a
pöcs? Négy ilyen kis szarrágó így elbánt veled Marcus? – Kérdi egyszerre
szánakozva és idegesen az egyik veszélyesebbnek tűnő alak. Erre a Teo előtt
térdelő pacák, mint utóbb kiderült Marcus, szégyenkezve lehajtja fejét, de nem mer
semmit sem csinálni, mivel barátom torkához szorít egy kést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Uralkodj
magadon Liam, nem lesz semmi baj, megoldod ezt is! Igyekszem nyugtatni magamat,
mert már szinte a csetepaté gondolatától rosszul leszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Nos... – Köszörülöm meg a torkom. – Mit szóltok? – Nézek egyesével mind a három
krapek szemébe. Fenn kell tartanom a magabiztos, dolgát tudó vezér látszatát,
vagy különben veszett ügyünk van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Gyertek utánunk. – Int fejével a raktárépület bejárata felé az ő vezérük, az,
amelyik az előbb is beszélt. Vagy egy fejjel magasabb és vagy 100 kilóval
nehezebb nálunk. Már persze ez a súly nem a hasára, hanem inkább izmaira
rakódott, magyarán maga a két lábon járó veszedelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ránézek
a srácokra, akik mind megerősítésre és talán egy kis megnyugtatásra várnak,
majd végül bólintok egyet, mintha olyan biztos lennék a dolgomban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Valójában
sejtelmem sincs, hogy mi vár minket odabenn, és rettegek tőle, de azt hiszem,
mást nem tehetünk.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyanakodva,
megtartva a három lépés távolságot megyek a pasasok után, társaim pedig
követnek. Nagyon merem remélni, hogy odabenn nem vár ránk semmi durva dolog,
hisz én lennék érte a felelős. Én döntöttem így. Bár más választásunk nem
nagyon lett volna... Igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hé. –
Ér utol Zayn. – Most mi lesz? – Kérdi lehalkítva hangját. Mintha nem lennének
így is eléggé megfeszülve idegeim, még a megoldást is tőlem várják. Nem tudom,
hogy nekem ez menni fog-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
tudom, oké? – Nézek bele nagyra tágult szemeibe. Talán heves reakciómtól
lepődött meg ennyire, vagy talán csak ő is halálra van rémülve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké.
Bocsi, nem kellene rád hagynunk mindent. Figyi, nyugi. Majd kitaláljuk. –
Lapogatja meg vállamat. Hangja egy cseppet sem hangzik meggyőzőnek, de azért
rendes, hogy legalább próbálkozik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Egyszer a saját kezemmel fogom kinyírni Louis Tomlinsont. És remélem ezt hallja
is. – Nézek hátra, egyenesen a csendesen mögöttem baktató srác szemeibe. Ő erre
csak megvonja vállát, miközben ajkán egy apró mosoly pihen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Közben
beérünk az épületbe, ami semmi olyant nem mutat, amire ne számítottam volna.
Csak egy tipikus, koszos, régi raktárhelyiség. Az egész egy nagy térből áll, és
csak itt-ott található benne pár dolog, mint például valamiféle gépezetek,
ládák, polcok, meg ilyesmik. Rögtön a placc közepén megakad a szemem
elveszettnek hitt csapattársainkon. Mind a hárman ott térdelnek, mit ne
mondjak, elég megviseltnek tűnnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké.
Hozzátok őket ide, mi pedig átadjuk a ti embereteket. – Torpanok meg, amikor
feltűnik az is, hogy... Bántották őket. Nyelek egy nagyot és jelzek a fiúknak,
hogy maradjanak közel a kijárathoz. Ők így is tesznek, szépen lassan elkezdenek
hátrálni, egyedül Teo marad mellettem, még mindig sakkban tartva a túszul ejtett
férfit. A három idegen egy darabig mérlegeli a helyzetet, egy mit sem sejtető
pillantással összenéznek, amitől megfagy ereimben a vér, de végül felsegítik
Ray-éket, és lassan elindulnak felénk. Belenézek a velem pont szemben lévő
Austin szemeibe, amelyekben a meggyötörtség, fájdalom, de egyben a remény
szikrája is felcsillan. Ettől sikerül némi magabiztosságot szereznem. Ki kell
őket hoznunk innen. Ügyelve, hogy ne veszítsem őket szem elől, hátrasandítok a
többiekre, akik épp most léptek át az ajtón... Ami rögtön be is csapódik
mögöttük. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A következő pillanatban elszabadul a pokol, hirtelen azt se tudom
hova kapjam a fejem és mit tegyek. Egy fegyverdördülés hasítja ketté a levegőt.
Fogalmam sincs, hogy hol történt a lövés, fogalmam sincs, hogy ki sütötte el a
ravaszt és fogalmam sincs, hogy célt talált-e a lövedék. Teo-hoz kapom a fejem,
aki előtt a földön fekszik élettelenül eddigi túszunk. Tátott szájjal nézek
szemeibe, miközben ő azt üvöltözi, hogy menjek. Mintha lelassulna az idő, mégis
minden olyan gyorsan történik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Bújj
már el! – Üvölti ismét Teo. Erre megrázom a fejem és beugrok egy gép mögé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mi
történik? Hol vannak a többiek? Ki kell vinnem őket! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Pár
pillanat múlva végre észhez térek eddigi sokkos állapotomból, és elkezdek a
masina vége felé mászni, ahonnan rögvest körül is kémlelek. Konkrétan senkit
nem látok, hallani is csak pár fegyverdördülést és kiáltozást hallok. Kicsit
kijjebb merészkedem, hogy rálátásom legyen a nem is olyan régen bezáródott nagy
faajtóra is. Az mostanra ismét tárva van, így sikerül megpillantanom a
domboldalon felénk igyekvő élőholtak hadát is, amiket gondolom a zaj vonzott
ide. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Remegő
kezekkel nyúlok fegyverem után, amit nagy nehézségek árán végül sikerül is
előhalásznom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Srácok... Srácok mennünk kell! – Kiáltom, miközben azon igyekszem, hogy
összeszedjem magam. Remélem hangom nem remeg túlságosan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Néhány
másodpercig csak mozdulatlanul ülök egy helyben, várom, hogy mi fog történni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Semmi.
Hirtelen minden néma csendbe burkolózott. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Akkor
azt hiszem itt az ideje, hogy előmerészkedjek.<o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-30240134140472926372014-12-03T12:00:00.000-08:002015-11-17T14:19:50.579-08:00Hamincnégy<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">34.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Ez ennél már nem is lehetne jobb... </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ránézek
Teo-ra, miközben fejemmel biccentek a kijövő férfi irányába. Barátom nemlegesen
ingatja fejét, én pedig veszek egy mély levegőt és visszaülök sarkamra. A pasi
azonban a következő pillanatban egyenesen megindul a srácok felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Rögtön
tudom, mit kell tennem, mintha ágyúból lőnének ki, elstartolok. Addig kell
rajtaütnünk, amíg nem tudja, hogy itt vagyunk. Ha észrevesz, bármelyik
pillanatban előránthatja fegyverét, tehát a meglepetés erejével kell hatnunk
rá. Lépteimet szaporábbra veszem. A trappolásra a hapsi értetlenül hátrafordul,
majd a következő pillanatban már csak annyit látok, hogy ernyedten terül el
előttem. Mit sem értve fékezek le mellette, mivel az volt a szándékom, hogy én
terítem le, ő azonban már öntudatlanul hever a földön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mégis
mi a fenét képzeltél? – Lép ki a bokorból Liam egy meglehetősen nagy husánggal
a kezében, ami ha jól sejtem a férfi önkívületi állapotának okozója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt,
hogy megmentem a seggeteket. – Tárom szét kezeimet felháborodottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó,
rendben. – Masszírozgatja orrnyergét behunyt szemekkel. Nem tűnik túl hálásnak,
sőt egyenesen dühös az ábrázata. Nem értem miért, hisz én tényleg csak segíteni
akartam. A hapek nyíltan feléjük közeledett...
– Nem vett észre minket, egyszerűen csak vizeni akart. De ha már így alakult... Akkor mégis mit csináljunk vele? – Nyitja ki szemeit Liam, majd
kérdőn enyémekbe néz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Hát... – Vakargatom meg kezem elgondolkozva. A picsába... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ha itt
hagyjuk és felébred nyilván egyből bemószerol minket a haverjainak és akkor azt
hiszem, el kell húznunk a közelből. Kinyírni meg hát mégsem nyírhatjuk. Szóval
szerintem kötözzük meg. – Vonja meg vállát Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Még
szerencse, hogy van olyan is köztünk, aki gondolkodik. – Pillant rám egy szúrós
tekintettel Teo. Így most már érthető, hogy mérges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És...
Mi lenne, ha bemennénk és őt használnánk túszként? Mármint ha tényleg bent
vannak a többiek, elcserélhetnénk értük vagy valami. – Ötletelek, csak hogy
enyhítsem a kialakult feszült helyzetet, amit történetesen én generáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Te
tényleg teljesen meghibbantál... –Állapítja meg Liam. – És akkor mégis mit
csinálunk, ha egyszerre ötvenen támadnak ránk? Akkor nem hiszem, hogy azzal az
egy tússzal sokra mennénk. Meg amúgy is... Ki lenne képes megölni? – Néz körbe
a srác. Erre mindenki behúzza nyakát, egyedül talán Teo gondolkozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
ha nagyon szükséges lenne és az életünk múlna rajta... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na
jó, kikkel vagyok én körülvéve? – Kérdezi elkerekedett szemekkel megrökönyödve
Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó,
szerintem ezt az ötletet akkor most vessük el... Esetleg valami más? – Néz
körbe ismét Liam, majd tekintete megállapodik az irányomba nézve. De mintha
elvétené a fejemet, mivel vagy egy méterrel felém bámul. Értetlenkedve húzom
össze a szemöldököm, majd amikor leesik, hogy nem engem néz, hirtelen
megpördülök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A
rohadt életbe. Ez ennél már nem is lehetne jobb... – Szitkozódik, amikor az
épületből kijövő három alak elindul felénk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hát
nyilván annyi eszünk nem volt, hogy elbújjunk, rögtön a nyílt terepen kellett
megvitatnunk a dolgokat, meg is lett az eredménye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Úgy
tűnik, mégiscsak marad a te terved. – Néz rám a kétségbeeséstől nagyra tágult
szemekkel Liam. Erre bólintok és elkezdem felpofozgatni az előbb leütött
fickót. Azért mégiscsak könnyebb vele „túszosdit” játszani, ha magánál van, és
nem nekünk kell cibálnunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A férfi
hamarosan észhez is tér és először meglepődve, majd talán egy kissé ijedten
pillant rám. Nyilván azt gondolja én bántam el vele. Meg kell vallani, a
másodperc töredék részéig elönt a büszkeség, habár ugyebár nem csináltam vele
semmit, de az a pillantás... Még senkin nem láttam, hogy félne tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ám
azonban a következő pillanatban ő is szétrombolja ezt az illúziót, ugyanis
megpróbál leütni. Én még időben észhez kapok, és inkább átadom őt Teonak, aki a
fegyverével eléggé berezelteti, így inkább nem próbálkozik tovább. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkorra ideérnek foglyunk társai is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hát
akkor mókára fel...</span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-51047739403613133522014-11-23T09:41:00.002-08:002015-11-17T14:15:24.560-08:00Harminchárom<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">33.</span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="line-height: 18.4px; text-align: start;">De ennek ellenére még mindig kedvelsz </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Na
már! Most komolyan... Gyere már ki! – Kérlelem vagy ezredszerre Monát, aki még
mindig sátrában gubbaszt. – Tudod te milyen unalmas itt kint ücsörögni egyedül?
– Kérdem. A válasz továbbra is a némaság. A tűz ropogásán és az általam
belelógatott faág sistergésén kívül minden a némaságba burkolózik. Szinte már
örömmel nézem a fellángoló botot, mivel végre történik valami. A még nemrég
buján zöldellő levelek lángra kapnak, és büdös fekete füstöt hagynak maguk
után. Gyorsan, undorodva dobom el a gallyat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Mi
van, ki akarsz füstölni? – Hallom meg egyszer csak a lány nyers hangját. Rögtön
felkapom a fejem és mosolyogva invitálom, hogy üljön le mellém. Ő </span><span style="line-height: 18px;">keresztbe font</span><span style="line-height: 115%;"> karral, makacsul összeszorított szájjal és mit sem sejtetően bámulva ácsorog sátra bejáratánál, majd végül lassan elindul és leül velem
szembe, a tábortűz túloldalára, megtartva a kellő távolságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Mi a
baj? – Kérdem figyelmen kívül hagyva megjegyzését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Hogy
mi a baj? </span><span style="line-height: 18px;">Ez ugye csak egy költői kérdés volt?</span><span style="line-height: 18px;"> - Néz rám, úgy, mintha... Nem is tudom. Talán mintha én semmit sem érthetnék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem, valóban érdekel. - Mondom értetlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Azon kívül, hogy éppen csak most tűnt el az egyetlen személy, aki még
fontos nekem, a te egyik idióta barátoddal? Azon kívül, hogy szemét élőhalottak
lepték el a világot? Azon kívül, hogy még tetőzve a körülményeket, elmebetegek
is járkálnak? Azon kívül, hogy teljesen ki vagyok és össze vagyok zavarodva és
te ezt kihasználod? – Néz rám a végén, dühösen, fújtatva. - Azon kívül semmi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Tényleg ezt
gondolod? – Tátom el a számat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Ezt.
– Rázza meg fejét még mindig haragosan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- De
ennek ellenére még mindig kedvelsz. – Mosolyodom el kajánul. Hirtelen egy ötlet
fogalmazódik fejemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Igaza
van, hogy valamilyen szinten kihasználom. De nem őt. Hanem azt, hogy össze van
zavarodva, és így nem képes fenntartani a maga köré épített pajzsát, ami az utóbbi időben már épp eltűnő félben volt. A táborban történtek után azt hittem végleg leomlott. Azonban most ismét itt van. Habár ő azt gondolja, ez védi meg, valójában nem. Ez a burok csak elzárja
mindentől és mindenkitől. Ez rossz. Le kell rombolnunk, most már végleg.<o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Hogy
mi van? – Kerekednek el szemei a döbbenettől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Jól
hallottad. Nagyon is bírod a búrám. – Vigyorgok még mindig teli szájjal. Nem
tehetek róla, értetlen képe láttán, ami gondolom hirtelen témaváltásomnak
köszönhető, nem bírom visszafogni magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Hát
te teljesen meghibbantál. – Rázza meg fejét, majd készülne távozni, én azonban
számítva erre, egy pillanat alatt mellette termek és megragadom kezét. Először
lepillant csuklójára amit még mindig fogok, majd kérdőn szemeimbe néz. – Oké. Hálás
vagyok. – Mondja végül még mindig meghökkenve. Szinte látni rajta milyen erősen
gondolkodik, hogy hogyan is bújhatna ki a dolog alól. – Számtalanszor
megmentetted az életünket, mindig kedves voltál velünk, vigyáztál ránk és
törődtél velünk. Valóban hálás vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem
hibbantam meg. – Mosolygom. – Sokszor megmentettem az életed, és még meg is
fogom, ha szükséged lesz rá, kedves vagyok veled, mivel tudom, hogy ezt
érdemled, vigyázok rád és törődök veled, mert akár tetszik akár nem, fontos vagy
nekem Mona. – Nem tudom, honnan jön hirtelen mindez a bátorság, hogy kimondjam
ezeket, de úgy érzem már tényleg nincs vesztenivalóm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Ha
lehetséges szemei még jobban elkerekednek, szinte kétségbeesve néz rám. És én
ismét megteszem azt a dolgot, amit a folyóparton. Megcsókolom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Érzem
rajta, hogy váratlanul éri a dolog, de... De nem ellenkezik! </span><br />
<span style="line-height: 115%;">Ebben a
pillanatban madarat lehetne fogatni velem, annyira örülök. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">A
következő másodpercben azonban érzem, hogy valami megváltozik, Mona kezeit
mellkasomra helyezi és taszít rajtam egy akkorát, hogy elveszítem egyensúlyom
és szinte seggre ülök. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Zavartan
pislogok, amikor feltűnik, hogy egy kést előrántva azt rögtön egy élőhalott
fejébe mélyeszti. Zihálva veszem a levegőt, most esik csak le, hogy mi is
történik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Csak... – Rázza meg fejét, miközben a szavakat keresi. Ő is legalább annyira
zavarban van, mint én. – Majdnem megharapott. Inkább... Figyelnünk kellene. –
Kapja el tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Kissé
feldúlt, de nem dühöng... Ez </span><span style="line-height: 18px;">hihetetlen</span><span style="line-height: 115%;"> nagy haladás!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">-
Köszönöm. – Lehelem hálásan, majd én is körbekémlelek. Van egy sanda gyanúm,
hogy van ott még, ahonnan ez a csúfság jött, tehát jobb lesz, ha felkészülünk. <o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Gyanúm
hamar be is bizonyosodik. De még mennyi van ott... Egy egész horda özönlik
egyenesen felénk az erdő mélyéről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Gyorsan
Monára pillantok, ő szinte lefagyott, csak bámulja az egyre közeledő rothadókat. Megragadom a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">- Fuss.
– Kezdem el magam után húzni. Fogalmam sincs, mit csinálok, csak azt tudom,
hogy nagyon gyorsan el kell tűnnünk a közelből, mivel ennyi döggel nem vagyok
képes elbánni, az egyszer biztos.</span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-68338276726910418422014-11-13T11:35:00.001-08:002015-11-17T14:10:08.965-08:00Harminckettő<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">32.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Zayn szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Hé, honnan van ennek cigije? </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Épp
azzal próbálom elütni unalmas perceimet, hogy a tüzet piszkálom egy hosszú
bottal, figyelve a csapkodó lángcsóvákat, amelyek időnként megkapják a faágat, amikor beviharzik Mona, majd nem
sokkal utána Niall is. Eléggé feszültnek tűnnek mind a ketten. A lány mit sem mondva, rögvest
sátrukba siet, Niall pedig zsebre dugott kézzel zavartan megáll előttünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A
többiek? – Térek rá rögtön a lényegre, hisz Hope és Harry nem jöttek vissza velük. Az ugyan már nyilvánvaló, hogy bajuk nem esett, mivel akkor feldúltabbak
lennének, azt mégsem értem, hogy hol maradnak már.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Elmentek. – Jelenti ki a srác egyszerűen. – Mire odaértünk már eltűntek. A
homokba írtak egy rövid üzenetet, hogy hamarosan visszajönnek. Úgy értve, pár
nap múlva... – Ad rögtön magyarázatot is a dologhoz, mivel csak értetlen
pillantásokba ütközik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nagyra
tágult szemekkel bámulok rá. Most komolyan beszél? Ha igen mégis hogy lehet
ilyen nyugodt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hogy
mi van? - Bukkan elő az egyik sátorajtóban Louis. Ő is hasonlóképpen, akárcsak
én el van képedve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen.
Azt hiszem Hope helyesen is döntött. Szüksége volt egy kis magányra és nem kért
a sajnálatból. Érthető. Harry pedig vele van, meg tudja védeni. – Vonogatja
vállait Niall.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De...
Akkor is. Utánuk kellene mennünk! – Erősködik tovább Louis aggódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ha
Mona képes volt felfogni, akkor neked is sikerülni fog. – Mondja Liam, átlátva
a helyzetet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyakorlatilag, mint általában mindig, most is igaza van. Ebbe még bele sem gondoltam, nekem is rögtön az jutott
eszembe, hogy meg kell őket keresnünk. De ha Mona képes elhinni, hogy minden
rendben lesz, mi miért ne tennénk? Nála jobban senki nem aggódhat... Valamint, ha Hope-nak tényleg erre van szüksége... Bár természetesen annak ellenére, hogy belátom, hogy hagynunk kell őket, én is mérhetetlenül aggódok, hisz mégiscsak az egyik legjobb barátomról és egy számomra nagyon fontos leányzóról beszélünk...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Egyébként Austin-ék merre járnak? – Vált hirtelen témát Teo.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A
másik irányba indultak Monáék keresésére. – Válaszol neki Liam, rögtön elgondolkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És az
normális, hogy még mindig nem jöttek vissza? – Tesz fel egy újabb kérdést
szemöldök ráncolva a görög srác. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Tényleg elég rég elmentek már, mostanra vissza
kellett volna térniük. Eddig fel sem tűnt, hogy gyanúsan sokáig vannak távol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
vagyok benne egészen biztos. – Mondom, miközben tekintetem végigfuttatom az
aprócska tisztást körülvevő fák között, míg végül meg nem állítom ott, amerre
feltehetőleg távoztak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Lehet
eltévedtek vagy valami. Utánuk kellene mennünk. – Veti fel Niall. Rajta is
látom, hogy hirtelen elkezdett aggódni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Rendben. Ki marad őrködni? – Kérdem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én
ezúttal biztosan nem. – Bújik elő sátrából Louis. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Körbenézve látom, hogy
tulajdonképpen senkinek nem fűlik ahhoz a foga, hogy továbbra is csak itt
tétlenkedjen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Gondolom Mona nem akar sehova se menni, szóval én itt maradok vele, ha kell. –
Ajánlja fel végül Niall egy vállrándítás kíséretében. A többiek helyeslik a
döntést, én csak bólintok egyet, majd rögvest fel is tápászkodom az eddig
ülőhelyemként szolgáló öreg, korhadó tuskóról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyorsan
felszerelkezünk pár szükséges holmival, majd ismét bevetjük magunkat az erdő
sűrűjébe. Egymás mellett sétálunk, igyekezve a lehető legkevesebb zajt csapni,
hiszen sosem lehet elég elővigyázatos az ember, bárki és bármi lófrálhat még
errefelé...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Alig
gyalogolunk negyed órája, amikor valamiféle raktárépületekbe botlunk. Tapintható a
feszültség, de senki nem meri kimondani a gondolatait. Én személy szerint
rettenetesen be vagyok parázva, mivel sejtem, hogy nem csak egy egyszerű rosszul
bevett kanyarról van itt szó, gyanítom van valami abban a raktárban...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Srácok, nem tudjuk, hogy mivel vagy kivel, esetleg kikkel állunk szemben,
szóval azt tanácsolom, hogy... – Néz körül gyorsan Liam, kiélvezve vezető
pozícióját, egyesével belenézve mindenki szemébe. – Szóval egy darabig még
várjunk az épület körül csendesen. Figyeljük meg, hátha valaki ki, esetleg
bemegy. Aztán majd idővel közelebb merészkedhetünk, de egyelőre én nem
javaslom. – Tálalja önelégülten és izgatottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Általában
a döntő többség egyetért Liam javaslataival, ez ezúttal sincs másképp.
Csendesen lapulunk az épületet körülölelő sövényben, de eddig semmi mozgást nem
tapasztaltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Legyen már valami, ez a várakozás idegőrlő. – Szűri ki fogai között Liam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mintha
csak meghallotta volna szavait, egy férfi lép ki az egyik ajtón. Ebből a
messziségből nem tudom kivenni arcvonásait, csak annyit látok, hogy ráérősen
nyújtózik egyet, majd rágyújt egy cigarettára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hé,
honnan van ennek cigije? – Kérdem elképedve. Szinte amióta a
járvány kiütötte a fejét, nem jutottam dohányhoz. Igaz már nem hiányzik annyira, de kezdetben azt
hittem belehalok a nikotinhiányába, az elvonási tünetek kikészítettek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ssh!
– Csitít le rögtön Liam, amikor a férfi rejtekhelyünk irányába kapja fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Idegesen
alsó ajkamba harapok. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy hangosan is kimondtam
első gondolatom, hogy megfeledkeztem magamról?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az ürge
még mindig a bokrot tanulmányozza, majd legnagyobb bánatunkra el is indul felé.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
picsába, ezt megint megcsináltam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amikor
a krapek már csak pár méternyire jár ijedten Liam-re emelem tekintetem, aki
lemondóan csóválja a fejét, de végül nyugalomra int. A férfi odaér a
bokorhoz, és legnagyobb meglepetésünkre nem csinál semmit. Azaz gyakorlatilag
mégis... Kigombolja nadrágját, lehúzza cipzárját és épp elkezdene... Pisilni, ha valaki</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;">, nem is tudom örömünkre-e vagy bánatunkra,</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> nem
szakítanák félbe ezt a műveletet...</span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-28744651554412901552014-11-04T11:59:00.002-08:002015-11-17T14:04:25.369-08:00Harmincegy<div style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">31</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Mona szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Na, végre idefigyelsz. </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ha
Harry azt mondta vigyáz rá, akkor vigyáz is.
Nyugi, biztos csak elbeszélgettek vagy valami. Velem is előfordul néha, hogy
megfeledkezem az időről. – Próbál nyugtatni Niall, miközben a folyó felé
tartunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De
ennyi ideig? Nem hinném. – Mormogom az orrom alatt, miközben elhúzom szemem
elől azt az idegesítő faágat, ami történetesen mindent kitakar. És sajnos az a látvány
fogad, amit nagyon is jól sejtettem. Semerre sem látom őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Elmentek sétálni? – Találgat tovább, amikor neki is feltűnik, hogy nincsenek itt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Akármennyire is aranyos, engem jelen pillanatban csak idegesít, olyannyira aggódok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Közelebb megyek a parthoz, és körülnézek. Sehol senki. Szívem vadul kezd el
dübörögni, testemet rögtön átjárja az a baljós érzés, <o:p></o:p></span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;">tudom, hogy valami nincs renden.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj.
– Teszi ki hirtelen elém kezét Niall, így megállítva, nehogy még egy lépést
tegyek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Bosszúsan tekintek rá, nem értem, hogy miért nem szeretné, hogy
elkezdjem őket keresni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">– Nézd. – Mutat lefelé, valamiféle válaszképpen ki nem mondott kérdésemre, és bosszankodó arckifejezésemre. Nem értem, hogy mit akarhat, de
végül lepillantok lábaim elé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Valaki
a nyirkos homokba vésett pár szót. Mégpedig a következőket: „Ne aggódjatok, pár
nap múlva visszajövünk, maradjatok itt. H&H” </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mi? Ez micsoda? Értetlenül nézek a
mellettem ácsorgó fiúra, aki még mindig összehúzott szemöldökkel kémleli az
írást. Végül, mint aki már mindent ért, felpillant rám. Szemei megértést és
némi együttérzést tükröznek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez
mit jelentsen? – Rázom fejem továbbra is értetlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Elmentek. Ezt ők írták. H&H, mint Harry és Hope.– Vet még egy pillantást a karcolatra, majd utána
rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De...
Miért mentek el? – Nézek magyarázatot várva a kék szempárba. Hangom valamiféle cincogásra emlékeztet, el se hiszem, hogy ezt én adom ki, de nem tudok ellene semmit sem tenni. Testem elkezd remegni, és teljesen átveszi felettem a hatalmat a kétségbeesés. Lelki szemeim előtt máris olyan képek lebegnek, amelyek legrosszabb rémálmaimban kísértenek. Hirtelen úgy érzem, az összes
erő elhagyja testem, nagyon kell uralkodnom magamon, nehogy összeessek, pedig még egészen végig sem gondoltam, hogy mi is történik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
tudom. Egészen biztosan nem Harry ötlete volt. Bár ahogy Ray elmesélte ő is elég
feldúlt volt. De akkor sem hiszem. – Rázza meg fejét. – Talán Hope szerette
volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak
így szó nélkül itt hagyott? Hogy tehette? – Tanácstalanul
beletúrok hajamba, miközben elkerekedett szemekkel körbenézek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mona, nyugodj le egy kicsit. Nem lesz semmi baj. Mind a ketten nagyon
életrevalóak és eszesek. Nem hiszem, hogy bármi bajuk is eshetne, nem olyan
hülyék, hogy veszélybe sodorják magukat, vagy ha már itt tartunk egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De
miért? Miért ment el? Pedig én próbáltam neki segíteni. – Mondom letaglózottan, valamilyen szinten mégis bosszúsan egy kicsit. Túlságosan is aggódok Hope miatt ahhoz, hogy bármiféle értelmes reakciót préseljek ki magamból, vagy esetleg elkezdjek gondolkozni. Az érzelmeim hurrikánként söpörnek végig rajtam, nem tudom hol van a fent és a lent, abban sem vagyok biztos, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Azt hiszem sokkos állapotba kerültem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Lehet
épp ez volt a baj. Félre ne érts, tudom, hogy te csak jót akartál neki, de
valószínűleg neki most nem pátyolgatásra van szüksége. Valahogy meg kell
emésztenie ezt a helyzetet, és nem hiszem, hogy ez könnyen menne neki, ha
valaki folyton lesné minden egyes mozdulatát, vagy reakcióját. Szerintem nincs
szüksége a sajnálatunkra. – És bizonyára igaza is van, de nekem továbbra is csak egyetlen egy dolog jár a fejemben. <o:p></o:p></span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;">Itt hagyott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Egyedül hagyott. – Suttogom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Dehogy hagyott! Azt írták pár napon belül visszajönnek, ugye?</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;"> </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">– Kérdi Niall, de
választ nem kap, még mindig bambán a folyó túlpartját kémlelem. Lefagytam.
Teljesen átvette elmém felett a hatalmat az a tudat, hogy magamra maradtam.
Erre ő megfogja állam és maga felé fordítja, mintha csak egy kisgyerekkel
beszélne. – És mi is itt vagyunk neked. Figyelj ide. Én itt vagyok. – Mondja
halkabban. Erre lassan belenézek szemeibe. Miért törődik ennyire velem? Miért
akar megnyugtatni? Miért van igaza? És miért érdekel az engem egy kicsit is? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kócos haja már szinte teljesen barna,
rögtön tudtam, hogy nem eredeti szőke. Szakmai ártalom... Gyönyörű kék
szemeivel pedig arcomat fürkészi, miközben ajka egy óvatos mosolyra húzódik.
Alig pár centi van arcunk között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ne! Mi
történik? Mintha megbabonázna, továbbra sem tudok mozdulni, valamint teljesen leomlanak előtte gondosan felépített
falaim, szemeimből akármit ki tudna olvasni, amit csak szeretne. Lélegzetét
érzem bőrömön, amitől kiráz a hideg és behunyom szemeimet. Szorosan
összeszorítom őket és próbálom kiűzni fejemből azoknak a kék szemeknek a
gondolatát. És ekkor érzem meg ajkait sajátomon. Csupán csak egy pillanatig
tart az egész, de tetőtől talpig átjár egy érzés. Hirtelen egész testemen átfut
egy kellemes bizsergés, ami lebénítja eddig is mozdulatlan testem, és ha akarnék, sem tudnék elhúzódni. De az
az igazság, hogy... Nem is akarok!? Mi? Miért? Mi történik velem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kótyagosan
nézek farkasszemet Niall-el, amikor elhúzódik tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na,
végre idefigyelsz. – Mosolyog önelégülten bár egy kicsit ő is meglepetten. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Még hogy idefigyelek? Jelen
pillanatban azt sem tudnám megmondani, hogy mi a nevem, nem, hogy
még figyeljek is. – Ne haragudj. – Teszi hozzá mellékesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Én csak
megrázom a fejem, de továbbra is csak bámulok magam elé, miközben agyamba olyan
sebességgel özönlenek a hirtelen felbukkanó kérdések, hogy szinte elszédülök.
Miért tette? Tényleg csak azért, hogy lenyugtasson? Vagy vajon érdeklem? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">És ami a legfontosabb...Miért
nem ellenkeztem?</span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-3907917024305560352014-10-26T11:06:00.000-07:002015-11-17T13:57:17.238-08:00Harminc<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 36.7999992370606px;">30.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 21.4666652679443px;">Hope szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 21.4666652679443px;">- </span><span style="line-height: 18.4px; text-align: left;">Azt hiszem… Én… Emlékszem rád </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 21.4667px;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Haza akarok menni. – Zokogom. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Ahelyett, hogy mondana bármit is, csak bánatosan rám emeli tekintetét, végül erőt vesz magán, odajön hozzám és leül mellém. Ezután csak szótlanul, szorosan magához ölel. Nem tudom </span><span style="line-height: 18px;">kontrollálni</span><span style="line-height: 18.3999996185303px;"> magam, pulcsijába zokogok, amit erősen markolok. Nem hiszem el, hogy ez valóban megtörtént velem. Mármint egy ilyen romlott világban számíthattam volna rá, hogy nem fog minden zökkenőmentesen menni a végtelenségig... Mégsem tettem.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Az a férfi. Amivel próbálkozott. Amit tettem vele. Az emlékeim. Ez az egész rohadt járvány. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">– Kérlek... menjünk... haza. – Mondom a sírástól szaggatottan. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Furcsa egyébként, hogy nem érzem magam kellemetlenül ebben a kiszolgáltatott helyzetben, sőt olyan ismerősen hat ez az egész.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">De várjunk csak... Miért is olyan ismerős?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Azonban mielőtt rájöhetnék, válaszol.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. – Mondja egy sóhaj kíséretében, mire elhúzódom tőle és szemeibe nézek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Miért? – Kérdem még mindig szipogva. Ő is arcomat fürkészi, majd hirtelen elkapja tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Mert... – Hallom, hogy hezitál, és, hogy a helyes válaszon gondolkodik.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Én elmegyek. Nem kell velem tartanod, elmegyek egyedül. – Mondom hirtelen felindulásból, és tudom, hogy nevetségesen hangzok és, hogy valószínűleg ő is ezt gondolja rólam, de nem érdekel. Eltolom magamtól, és próbálok felállni, miközben utoljára még ránézek. Arcán azonban nem azt látom tükröződni, amit hittem. Elkapja karom, és inkább... Megértést és némi sajnálatot mutat felém.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Rendben, legyen amit akarsz. – Bólint rá. Ezzel a kijelentésével teljesen meglep, így hirtelen még a sírást is abbahagyom. – De egészen biztos, hogy a többiek is megértenék, és szívesen elkísérnének. – Teszi hozzá, mire ismét dühösen megrázom a fejem. Erre gyorsan, védekezően maga elé kapja kezeit. – Jó, oké, nem kell. Csak egy ötlet volt. De veled megyek, nem engedhetlek el egymagadban. Akkor viszont a srácoknak valahogy üzennünk kell. És pár napon belül vissza kell érnünk. – Tudatja velem rögtönzött tervét, miközben látom, hogy erősen elgondolkozik.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Komolyan? Komolyan eljössz velem? – Pislogok rá teljesen meghatottan. Bár nyilvánvaló, hogy azért csinálja, mert a többiek ki is tekernék a nyakát, ha megtudnák, hogy elengedett egyedül.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Persze. Úgyis régen csináltam már ekkora őrültséget. – Mosolyodik el halványan, miközben megvonja vállát. Nem bírom, ezen nekem is mosolyognom kell, akármilyen szarul is érzem most magam. – De csak egy feltétellel. – Teszi hozzá, mire nekem azonnal arcomra fagy a mosoly. - Ha átcseréled a ruháidat. Lassan ellilulsz. – Görbíti mosolyra ismét ajkait. Megrázom a fejem, miközben hitetlenül felnevetek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Hogy vagyok egyáltalán képes nevetni, amikor az előbb ekkora szörnyűséget tettem? Elszörnyedek saját magamon, és ismét fapofát öltve veszem el a felém nyújtott ruhadarabokat. Az eddig vállamon heverő pulcsit óvatosan a földre terítem, majd végignézek a ruházatomon. Teljesen átáztam, amikor a folyóban próbáltam lesikálni magamról a vérfoltokat. Azonban azt hiszem azok örökre beleégtek a bőrömbe, soha nem fogom elfelejteni a látványukat. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Felpillantok Harry-re. Ő eddig csendesen engem bámult, de most, hogy feltűnik neki, hogy észrevettem, zavartan elkapja pillantását. Én kissé kellemetlenül érezve magamat, fészkalódom, miközben az ellenkező irányba pislogok. Udvariasan elfordul, amíg átcserélem a pólóm és a gatyám. Persze azért végig szemmel tartom, hogy nem leselkedik-e, de igazi úriemberként viselkedik, meg sem moccan. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Ezelőtt nem mertem volna bevállalni ezt. Hogy egyedül elmegyek egy fiúval. Valamint, ha már itt tartunk azt sem, hogy egy folyó partján öltözzek át, ahol bárki megláthat.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">De úgy érzem azt az énem pár perce, órája, esetleg napja már elhagytam. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Felhúzom pulcsim cipzárját is, miközben átpillantok a srác válla felett. Amíg én az öltözködéssel tevékenykedtem, ő belekarcolta a homokba, hogy elmentünk és, hogy pár nap múlva visszajövünk. Okos és ötletes.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Köszönöm. – Lehelem halkan. Ő csak biccent egyet, ezzel letudva a választ hálálkodásomra.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Na, mehetünk? - Kérdi, miközben feláll és engem is felsegít. Bólintok, de mielőtt valóban elindulnánk még egyszer meg kell ölelnem. Nem hiszem el, hogy képes elszökni velem. Kitárom karjaim és ismét szorosan megölelem. Ő először tétovázik, végül ő is sután átölel.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Ebben a pillanatban, mintha valami nekem csapódna, olyan erővel cikázik végig az emlék a fejemen.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Valószínűleg Harry-nek is feltűnik, hogy megváltozom, mivel hirtelen ledermedek, és szemeimet szorosan összezárom, amelyek azonban a következő pillanatban ki is pattannak. Belenézek egyenesen aggodalommal teli zöld szemeibe.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Harry? – Csak suttogni bírok. Hanghordozásomból ő is egyből rájön, hogy ez most nem az a kérdés volt, amire úgy kell válaszolni, hogy: Igen? Mit szeretnél? Hanem az a kérdés, amire úgy kell válaszolni, hogy: Igen! Én vagyok.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">Óvatosan bólint egyet, miközben most már kíváncsian kémlel.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: left;">
<span style="line-height: 18.3999996185303px;">- Emlékszem. Azt hiszem… Én… Emlékszem rád. – Nézek ismét a fiú szemébe. – Sőt... Nem szeretném elkiabálni, de talán... Mindenre. – Terül szét egy hatalmas mosoly arcomon, mindazok ellenére, amik az előbb történtek.</span></div>
</div>
</div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-63546844436857357002014-10-16T12:18:00.001-07:002014-10-16T12:18:56.207-07:00Folytatás?<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Gondolom, mint feltűnt egy ideje nem raktam ki részt. Az ok pedig a következő: érdeklődés hiánya.<br />
Srácok, ha valaki kíváncsi a folytatásra az valamilyen formában jelezze légyszíves, mert a suli mellett nincs időm arra, hogy folyamatosan igyekezzek a részekkel. Igen, igaz, hogy magamnak folyamatosan írom, de jó lenne ha ez nem csak így lenne, örülnék, ha más is szívesen olvasná.<br />
Tehát ezúttal ismét megkérek mindenkit, hogy <b>aki szeretné olvasni a folytatást</b> vagy egy komment formájában (Amihez még bejelentkezni sem kell, simán lehet névtelenül) vagy szimplán csak egy pipálással a bejegyzés alján, esetleg egy szavazattal jobb oldalon, vagy egy rövidke üzenettel a chatben dobjon meg.<br />
Majd gyakran fellépek és megnézem, hogy van-e valami. Ha van már jön is a rész. Remélem azért akadnak akik kíváncsiak, én tényleg örülnék neki!<br />
<div style="text-align: right;">
Ölel és puszil titeket Griny! xx</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-40102974892269303302014-09-07T11:36:00.002-07:002015-11-17T13:51:22.734-08:00Huszonkilenc<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">29.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Harry szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Kétségbeesetten szeretnék neki segíteni</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> -</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mire
visszaérek a táborba a sátor és a környéke szinte ragyog. Ray és a többiek remek munkát végeztek. Ugyan percek alatt feltakarítottak, nekem még mindig a szemem előtt lebegnek az ott látottak. Hope, ahogy véres kezeit bámulja, majd hirtelen felsikít... A férfi mozdulatlan
teste, és a mindent beterítő vöröslő folyadék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">És beugrik egy másik kép is, ahogy épp egy fiatal srácot marcangol egy
élőhalott. Szintén egy rémes kép, ami beleégett az emlékezetembe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Elkapom a fejemet és odasietek a tűz körül tevékenykedő srácokhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi
van? - Kérdi idegesen Louis, amint észrevesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mindenki
jól van. - Motyogom. - Közülünk legalábbis... - Amint hozzáteszem ezt a mondatot ismét elkap az a rossz érzés. - Majd... Valaki elmeséli. Én most... Nem tudom.
– Mondom zaklatottan. Ez mindenkinek fel is tűnik, értetlenül néznek össze, de
persze ennyivel nem elégszenek meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Most
komolyan? Mi itt halálra izguljuk magunkat te meg ennyivel elintézed? - Értetlenkedik barátom.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Majd... - Kezdeném, de nem hagyja, hogy befejezzem.</span><br />
<span style="line-height: 18px;">- Mikor majd? - Emeli fel hangját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- MAJD! Hagyjál már békén. – Kiálltok rá ingerülten. – Nem elég az, hogy nem esett baja senkinek közülünk? – Kelek ki
magamból. Nem hiszem el, hogy nem tudja megérteni, hogy egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy most erről beszéljek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jól
van, nyugodj le. – Lép oda hozzám Ray, aki egyik kezét vállamra helyezi. Én
elhúzódom érintése elől és feltartott kezekkel lépek egy lépést hátrafelé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Rendben. Azt hiszem jobb lesz, ha visszamegyek. Viszek valami száraz ruhát Hope-nak... Csak ha Liam keresne... –
Mondom már nyugisabban. Erre Ray bólint, Louis pedig hátat fordít és szóra sem
méltatva visszamegy eddigi helyére. Igen, nyilván megsértettem és totál kiakadt rám. De nem tehetek róla. Ez most tényleg nem megy...<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Miután a lányok sátrából felszerelkezem egy tiszta,száraz pólóval, egy nadrággal,
valamint egy pulcsival, mivel arra következtetek, hogy a hideg a folyóvíz miatt Hope valószínűleg halálra
fagyhatott, l</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">assan
indulok vissza abba az irányba, amerre az előbb még egy holtestet cipeltem. Az
emlékre megrázkódom és minden erőmmel azon vagyok, hogy kizárjam fejemből a
folyton felvillanó rémképeket. Nehezen tudok másra koncentrálni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ahogy
odaérek a helyszínre, a lányokat még mindig ugyanott találom. A fiúk már
leléptek, gondolom jobbnak látták, ha magukra hagyják őket egy kicsit. Lehet
most nekem sem kellene zavarnom, de... Segíteni szeretnék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Előlépek
a fák takarásából, és amikor feltűnik nekik, hogy ott vagyok, hirtelen
egy kétségbeesett és könyörgő szempárral, valamint egy másik érzelemmentes,
üres szempárral nézek farkasszemet. Furcsa, hogy eddig ez a két szerep felcserélve volt...</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mona odasiet hozzám és halkan kezd el
beszélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Kérlek, valahogy beszélj vele, és mondd meg neki, hogy nem az ő hibája, ami
történt. Ismerem, tudom, hogy milyen. Az őrületbe fogja magát kergetni, ha ezt
így folytatja. Légyszi vedd rá, hogy jöjjön vissza a táborba. Nem hajlandó
megmozdulni, sőt mi több, beszélni is alig akar. Nem fojthatja magába. Már nem
tudom, hogyan segíthetnék, én már megpróbáltam mindent. – Markol hajába a lány. Szemeiben látom megcsillanni a könnycseppeket. Teljesen tehetetlen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó,
rendben. Megpróbálok vele beszélni. – Bólintok rá, bár egyelőre fogalmam sincs,
én mit tudnék neki mondani, amitől megváltozna a véleménye. – Te menj csak
vissza nyugodtan a táborba, vigyázok rá. – Fordulok ismét a lány felé, aki egy
ideig egy helyben toporog, végül bólint egyet. Egy utolsó aggódó pillantást vet
a háttal ücsörgő lányra, majd ismét szemeimbe néz, azt mérlegelve, hogy valóban bízhat-e bennem, és aztán végül elindul vissza, a
tábor felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hosszasan
fújom ki a levegőt. Valamilyen különös okból kifolyólag elkezdek izgulni,
amikor Hope felé közelítek. Nyilván azért, mert sosem voltam jó az ilyen
lelkizős, szónoklatos dolgokban. Mindig volt aki beszélt helyettem egy-egy díjátadón vagy gálán. Nekem valahogy ezek sosem mentek...<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Letelepszem
a lány mellé, aki mereven maga elé bámul. Üveges szemeiből úgy tűnik,
megállíthatatlanul törnek elő a könnycseppek, ajka remeg, keresztbe font
kezeivel próbálja magát felmelegíteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Hoztam... Khmm. – Megköszörülöm a torkom, ami teljesen kiszáradt. Hangom mély és
rekedtes. – Hoztam neked pár ruhát, gondolom, fázol. – Erre csak lehunyja
szemeit, de nem mond semmit. – Kérlek, vedd fel őket, a végén még teljesen
kihűlsz... – Fogom könyörgőre a figurát, bár úgy tűnik ez sem igazán hatja meg.
Előveszem a pulcsit és gyengéden vállára terítem. A mozdulatra hirtelen
összerándul, felhúzza térdeit, amiket át is ölel. – Nézd, én elhiszem, ha zaklatott
vagy. Megértem. – Motyogom. Erre keze felett rám sandít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tényleg? Tudod milyen megölni egy másik embert? Kioltani egy életet? – Hangja érdes és gyenge, hallani, hogy már egy
ideje nem szólalt meg. Ezúttal én hőkölök hátra. Hisz pont csak ő egyedül tudja,
hogy valójában nagyon is tudom, hogy milyen ez. De akkor ezek szerint, nem
emlékszik. Kissé talán bánatosan rázom meg a fejem, miközben én is a távolba
bámulok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tudom. – Amikor pár másodperc, vagy talán perc elteltével ezt kimondom,
egyenesen csillogó zöld szemeibe nézek, amik erre kissé talán kitágulnak. – Én
is öltem már embert. És ezt te is nagyon jól tudod. – Ekkor ismét lesüti a
szemét és elkezd szipogni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Még
ez is. – Suttogja halkan. - A rohadt életbe, hogy nem emlékszem. Nem hiszem el.
– Törölgeti szemeit. - Miért történik velünk mindez? – Pillant ismét rám,
választ várva. Sajnos nem tudok szolgálni semmi magyarázattal, csak bánatosan
megrázom a fejem. Fogalmam sincs. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Testén ismét végigfut egy rázkódás és elkezd
keservesen sírni, de olyannyira, hogy még a szívem is belefacsarodik. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ahogy
végigpillantok ezen a törékeny és tehetetlen lányon, mintha megváltozna bennem
valami. Kétségbeesetten szeretnék neki segíteni, kerüljön bármibe is. <o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-8054693161690088172014-08-28T08:18:00.000-07:002015-11-17T13:41:41.322-08:00Huszonnyolc<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">28.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Liam szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Nem olyan könnyű elfelejteni azt, hogy vér tapad a kezedhez... -</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mi? Mi
volt ez? Szemeim kipattannak.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Mintha hallottam volna valamit... Kezdeti kétségeimet,
hogy talán csak álmodtam az egészet, rögtön széthessegetem, mivel a többiek is
hasonlóképpen reagálnak, mint én.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hope?
- Szökken talpra hirtelen Teo, elsőként lereagálva a helyzetet. Még a vér is megfagy ereimben. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az előbb
egy kétségbeesett, velőtrázó sikolyt hallottam. Gyorsan én is feltápászkodom, majd rögtön rohannék is a sátrukhoz, ha Niall nem szerencsétlenkedne a cipzárral. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hagyd, majd én. - Lököm félre kezeit, amik remegnek az idegességtől. Nem csodálom, az én idegeim is majd szétpattannak a rám telepedő feszültségtől. Aggódom.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mikor végre sikerül kiszabadulnunk, rögtön a sátor
felé kezdünk rohanni, aminek a közelében hatalmas vértócsák éktelenkednek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Nem... – Leheli az ebben a pillanatban érkező Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Nyugi, ne essünk rögtön pánikba, nem tudhatjuk mi történt... – Próbálom nyugtatni az
ekkorra már itt tömörülő barátaimat, valamint azt hiszem egyben saját magamat is. – Valaki tudja hol
vannak Monáék? – Pillantok körbe, mire csak tudatlan pillantásokat kapok. Hisz
honnan is kellene tudniuk? Ők is ugyanúgy aludtak, akárcsak én...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Menjünk már valamerre, keressük meg őket! – Türelmetlenkedik Niall. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Valakinek itt kellene maradnia, felelőtlenség lenne, ha mindenki az erdőbe
rohanna. – Gondolkodik valószínűleg egyedüliként köztünk Teo. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Igazad van. Maradjatok itt Louis-val. Ti ketten tűntök a legjózanabbnak, ha
bármi is van, helyt tudtok állni. -
Próbálom én is megerőltetni fogaskerekeimet, amik a vér látványától
berozsdásodnak, és lelassulnak. Teo rögtön beleegyezik és, bár látom,
hogy Louis valamit mondana, végül magába folytja és ő is rábólint. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">– Gyerünk. –
Biccentek a többiek felé, akik már el is kezdenek futni az erdőbe, a vérnyomok
után. <o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 18px;">Fejemben akaratomon kívül is hátborzongató és undorító képek jelennek meg. Szívem vadul lüktet, miközben a fák és bokrok között kocogok, pásztázva a környéket. Bár rettentően félek a látványtól, ami elém tárulhat, szeretném minél előbb megtalálni őket. Reménykedem, hogy semmi bajuk nem esett. Talán csak egy csattogtató tévedt errefelé és azt ölték meg. Vagy fordítva? </span><br />
<span style="line-height: 18px;">Erőteljesen megrázom a fejem. Ilyenre még gondolnom sem szabad.</span><br />
<span style="line-height: 18px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Legnagyobb szerencsémre nem is
kell olyan sokat rohannunk, hogy megtaláljuk őket. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Valami leírhatatlan az a megkönnyebbülés, amit akkor érzek, amikor megpillantom mind a hármukat. Mintha nem csak egy kő, de legalább egy egész szikla esett volna le a szívemről, amiért látszólag nincs bajuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne,
csak ne érj hozzám, kérlek! – Hallom meg már messziről Hope elkeseredett hangját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hope,
próbálj meg lenyugodni. – Szólal fel Harry is. Úgy ítélem meg ő valamivel nyugodtabb, de hallom, hogy ő is eléggé feldúlt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem.
Nem tudok lenyugodni. Egyszerűen nem megy. - Tör ki hirtelen hisztérikus zokogásban a lány.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkorra a többiek is odaérnek mellém és ők is fellélegeznek, amikor meglátják Hope-ékat.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy patak partján állnak, azaz... Harry és Mona
igen, Hope pedig benne térdel és ha jól látom a ruháit sikálja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Már
nincs semmi baj. – Csitítja Mona.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De
van. Mona én ezt nem bírom. – Takarja el szemeit a lány, mire unokatestvére
feladja, és térdig ő is a vízbe gázol. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkor jön el az a pillanat, hogy előbújunk a fák takarásából és odasétálunk a még mindig parton ácsorgó barátunk mellé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi
történt? - Térek rögtön a lényegre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez
egy kicsit... Majd... Szóval az a
helyzet, hogy... – Kezdi el legalább háromféleképpen a mondatot, de befejezni
nem tudja, végig a lányokat nézi, és látszik rajta, hogy szeretne valahogy
segíteni, de nem igazán tud.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Harry... – Követeli a srác figyelmét Niall, kissé türelmetlenkedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Történt egy kis baleset. Vagyis nem volt egészen baleset. – Néz először a
szemünkbe, majd a távolabbi bokrok takarása alatt fekvő alakra. Eddig észre sem vettem, hogy van ott valaki. Egy darabig nézem, de nem mozdul. Tehát nyilván...<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Halott. - Leheli a srác, mintha csak a fejemben megfogalmazódott gondolatom fejezné be.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ki
az? – Kérdem meg igyekezve rögtön a tárgyra térni. Nem szeretnék ismét szabad utat engedni szörnyű gondolataimnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
tudom. Senki nem tudja, de... Megtámadta Hope-ot. Szóval... – Vakargatja
tarkóját, miközben elkapja pillantását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Jézusom. De ő jól van? – Fordítom vissza tekintetem a lányok felé. Mona még mindig csitítani próbálja a töretlenül siránkozó lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
eléggé megrémült és kiborult, de amúgy semmi baja, szerencsére. Még jó, hogy
nem hitte róla ez a barom, hogy képes lenne bántani őt... - Szűri ki összeszorított fogai között, miközben
megrázza fejét és elfordul. - Mi lett volna, ha nincs nála kés? Ha nem tud
kiáltani Monának? – Suttogja. - Az én hibám. Ez így is az én hibám. – Mondja
már hangosabban fejrázva. Valóban látszik rajta, hogy mérhetetlenül dühös önmagára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Miért
lenne a te hibád? Ne viccelj Harry. – Értetlenkedik Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Talán
azért mert... Aludtam? – Nevet fel kínjában. Látom rajta is, hogy már nem bírja
sokáig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
menjünk vissza a táborba, szerintem jobb lesz magukra hagyni egy kicsit a
lányokat. Mona biztos le tudja nyugtatni Hope-ot. – Próbálok gondolkozni, igyekezve szem előtt tartani, hogy kinek mi a jó. Hope biztos nem örül a nézőközönségnek, Mona is nyíltabban tud beszélni a lány fejével kettesben, és Harry-nek is jobb lenne ha eltűnne a fickó közeléből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És őt
otthagyjuk? – Fordul a bokrok alatt lapuló halott felé Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
kellene. – Dörzsöli homlokát Niall. – Ha Hope ennyire kivan, nem kellene, hogy
meglássa. Vigyük el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én
többet hozzá nem nyúlok. – Mered a távolba Harry. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
fiúk remélem ezt... Elintézitek. Én visszamegyek Harry-vel. – Bólintok a srácok
felé, akik remélem megértik, hogy nem csak kibújni akarok a piszkos munka alól.
Tudják, hogy én tudok legjobban beszélni az emberek fejével, és barátomnak most pont erre van szüksége.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Lassan
és néma csendben indulunk vissza a kemping felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Figyi... Szeretném átlátni ezt az egész helyzetet, de ahhoz arra van szükségem,
hogy tudjam mi is történt egészen pontosan. Szóval kérlek ne akadj ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké.
– Mondja egy mély lélegzetvétel után. – Elmesélem, bár sokkal többet nem tudok mondani,
mint amit eddig mondtam. Szóval... Hallottuk, ahogy Hope segítséget kér, rögtön
odarohantunk a sátorhoz, ami előtt, mint gondolom ti is láttátok, hatalmas
vértócsák voltak. És akkor benéztünk. Hope háttal ült, mellette egy
férfi feküdt holtan. Ez az alak megpróbálta... Tehát... Meg akarta támadni. De ő nem
hagyta magát, és megszúrta. A férfi rögtön összeesett, Hope pedig valamiféle
sokkot kaphatott, meg se mukkant csak ült ott és bámult maga elé. Aztán amikor odaértünk, ránk pillantott, majd szemei elé emelte kezét, és amikor tudatosult benne, hogy mi történt, elkezdett sikítani. Végül úgy döntöttünk jobb ötlet
lenne elvinni a sátor közeléből a férfit, ezért behurcoltuk az erdőbe. És
amikor Hope rájött, hogy mit is tett valamiféle pánikroham tört rá, aminek ti
is szemtanúi lehettetek. Nos nagyjából ennyi lenne. – Fejezi be a sztorit, mire
bólintok egy aprót. Egy darabig csak gondolkodva sétálunk egymás mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nézd... Nem
az a lényeg, hogy kinek a hibájából történt, hanem az, hogy közülünk senkinek
nem esett bántódása. Jól van mindenki, csak egy kis idő kell, hogy átvészeljük
ezt az időszakot, valakinek ez nehezebb lesz majd, valakinek pedig könnyebb.
Dönthetsz, hogy melyiket választod. Nem szabad sokáig a múlton rágódnunk, mivel
akkor leragadnánk és talán emiatt a jelenben sem teljesítenénk úgy, ahogy alapjáraton képesek lennénk erre. - Rögtönözök egy kis beszédet. Ő továbbra is lehajtott fejjel sétál. - Harry nem okolhatod magad emiatt, ez hülyeség.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Igen
Liam, igazad van. Ez hülyeség. – Áll meg egy pillanatra. - Csak tudod nem olyan könnyű
elfelejteni azt, hogy vér tapad a kezedhez... – Néz mélyen a szemembe, majd megrázza fejét és elsiet mellőlem.<o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-58587051088879734132014-08-25T03:10:00.001-07:002015-11-17T13:30:18.068-08:00Huszonhét<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: 24pt; line-height: 115%;">27.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Mona szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">- </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: left;">Mintha szerepet cserélnénk -</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Miután
fél napos gyaloglás után átcuccolunk egy biztonságosabb helyre,
villámcsapásként jön a felismerés, hogy tulajdonképpen nincsenek holmijaink, semminemű ételünk, sőt még alvóhelyünk sem. Tehát gyakorlatilag nincs semmink. És ekkor a srácok is észhez kapnak, kiderül, hogy nekik is kifogyóban vannak a készleteik. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Innen jön az a szerintem hihetetlenül ostoba ötlet, hogy valakinek el
kellene mennie egy beszerző körútra. </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;">A fiúk elmondják, hogy ilyenkor sosem tudnak dönteni, hogy ki menjen, nincsenek a csapatban olyan kimondottan vállalkozó szellemű egyének, ezért mindig sorsolnak. Ezt tartom ostobaságnak. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mármint, most miért nem lehet, hogy mindenki együtt menjen? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mert úgy sokkal biztonságosabb, sőt még gyorsabb is lenne? Igen, valóban logikus...</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sóhajtok egy hatalmasat, miközben még mindig csendesen ücsörgök egy fa árnyékában, mentve magam a hirtelen kialakult tikkasztó hőségtől. Egy szó nélkül végignézem, ahogy a fiúk különböző hosszúságú botokkal sorsolnak. Ezúttal Louis, Harry és Teo húzzák a rövidebbet. Megrázom a fejem, miközben fancsali képüket nézem. Nyilvánvaló, hogy nincs sok kedvük ehhez az egészhez. De hát kinek is lenne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Én is elmegyek. – Szólal fel hirtelen mellettem Hope, mire azonnal felkapom a fejem. Ezt az előző kérdésem, miszerint "Kinek lenne?" nyilván nem gondoltam teljesen végig. Nem is értem, hogyan gondolhattam, hogy ő, pont ő, kihagy egy ilyen alkalmat, ahol eshet-kelhet, megsérülhet, elveszhet, de még meg is halhat. Miért is tenné? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Már a fiúk taktikáján is csak a szemem forgattam, de az ötlettől, hogy Hope is velük menjen, egyenesen feláll a szőr a hátamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi?
Nem mész te sehova. - Rázom meg a fejem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De
elmegyek. Nincs semmink. – Néz velem farkasszemet. Hirtelen megrémít a tekintetéből sugárzó erő, valamint meglepődök saját gyengeségemen is, ezért elkapom pillantásom. Mintha szerepet cserélnénk. Érzékelhető, hogy mind a ketten változunk. Bár azt hiszem ez nekem nem válik előnyömre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Legyen, nem szabhatom meg mit csinálsz. - Rázom ismét fejem, azonban ezúttal nem rosszallóan, hanem lemondóan. - De ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – Keresem pillantását, amit addig nem eresztek, amíg bólogatni nem kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezután mindenki szépen lassan elkezd készülődni, közben én még odamegyek Louis-hoz. Nem tudom miért pont hozzá, talán hármuk közül benne bízom a legjobban. Túlzás lenne azt mondani, hogy bízok benne, de azok után, amit Hope-ért tett, abban egészen biztos vagyok, hogy vigyázni fog rá. A szívére kötöm, hogy óvja meg és figyeljen rá. Még </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">váltok vele pár szót, és a kis csapat már útnak is indul. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Körülbelül már három órája várunk, persze valójában fogalmam sincs a pontos időről, ezt csak megérzés alapján határolom be. Körbenézve azzal találom szembe magam, hogy a srácok halálra unják magukat, Zayn, Austin és Liam fájdalmas pillantásokat váltanak, Paul talán alszik, Ray pedig ha jól tudom a környéket fedezi fel. És aztán itt vagyok én, aki... Igen, Niall-el beszélget. Aranyos, hogy próbál lekötni, de... Mondjuk egy éve felszabadultabban tudtam volna vele beszélgetni. Tény, hogy Hope után benne bízok a legjobban, de még mindig érzem, hogy nem vagyok képes megnyílni neki. </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;">Nem merem közel engedni.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18px;">Fogalmam sincs, mi lehet az oka, egyszerűen csak... Nem megy. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Pedig már bizonyított. Nem is egyszer. De egyszerűen nem megy. Tudom, hogy bennem van a hiba, de azt hiszem nem tehetek ellene. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ez a semmittevés kikészít! - Nyöszörgi Zayn, miközben egy fűszállal játszadozik. Erre én is észhez kapok, és abbahagyom az elmélkedést.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Engem is. -Bólogat egyetértően Austin.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na
végre! – Ül fel hirtelenjében Liam, aki a következő pillanatban már a távolba kezd hunyorogni. – Ez meg mi a… - Kémleli a szépen sorban felbukkanó alakokat. Először nem értem, hogy mégis mire gondol, aztán meglátom, hogy
Louis-ék mögött, Harry konkrétan egy motort tol. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Én
már nem lepődök meg semmin. – Legyintek, majd felpattanok és a társaság üdvözlésére sietek. Persze rögtön odaszaladok unokatestvéremhez, akit aztán alaposan szemügyre is veszek. Meg kellene lepődnöm, amiért keze be van kötve? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne kérdezd. - Mondja fejrázva, majd a következő pillanatban kitör belőle a nevetés. Ez ismét olyan váratlanul ér, hogy először elakadt lélegzettel figyelek, majd végül vele együtt nevetek. Jó érzés ilyen felvidultnak és megkönnyebbültnek látni. Ez az a lány, akit ismerek. És azt hiszem végre én is kezdek magamra találni.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A nap
közben lenyugszik, ezért, miután a frissen visszatért tagok lepakolták a zsákmányokat, tábortüzet gyújtunk és mindannyian köré telepszünk, várva a nap
sztorijára, azaz a srácok beszámolójára. Louis után Harry szemszögéből is
megtudhatjuk a történteket, miközben Hope csak csendesen mosolyog, és néha-néha
szól csak bele a történetbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nincs
sok hozzáfűznivalóm. Semmi újdonság. Elestem, elvágtam a kezem, megküzdöttem egy zombival,
utána pedig ott akartam hagyni Harry-t miközben a motorral bajlódott. – Nevet
fel. Tekintetem egy kicsivel tovább rajta időztetem. Annyira szeretem. Jó érzés újra mosolyogni látni, nevetni hallani. Már nem érdekel, hogy én miért nem tudtam megadni neki ezt, örülök, hogy valakinek sikerült. Bárcsak mindig ilyen maradna. Bárcsak újra boldogok lehetnénk...<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Miután
befejezzük a vacsorát és kellőképpen kibeszélgetjük, nevetjük, és hülyéskedjük magunkat, az utóbbit persze csak a fiúk, felállítjuk a sátrunkat.
Hát nem egy leányálom, az biztos. Természetesen a srácok jót szórakoznak rajtunk.
Aztán végül kiderül, hogy Liam ennek szakértője, és így hosszas kínlódások után
segít nekünk, azaz konkrétan az egészet megcsinálja egymaga.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Köszönjük, egyszer még megháláljuk valahogyan. – Mosolyog a fiúra Hope, aki
csak megvonja a vállait és legyint egyet, miszerint ez neki semmiség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szóval, hogy lesz az őrködés? – Kérdem, a lényeges dologra kilyukadva, miután elnyomok egy ásítást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Pihenjetek csak, majd mi figyelünk. – Mondja Zayn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Dehogyis, nem várjuk el tőletek. Ti is legalább annyira fáradtak lehettek, mint mi. – Mondom kapásból a választ. – Bár Hope-nak tényleg pihennie kellene... - Teszem még gyorsan hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mi?
Dehogy! Bírom én is. – Próbál magára mosolyt erőltetni az említett lány. Túl rossz színész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Kérlek... Most jöttek vissza az emlékeid, hozzátenném azoknak is csak egy csekély része, kétszer, bocsánat háromszor végigfutottál egy erdőt, és
több kilométert gyalogoltál... Le sem tagadhatod, hogy nem vagy fáradt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
mindjárt beájulok, de attól még... – Próbálkozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Pihenj. – Néz bele szemeibe Louis is. Hope még egy ideig hezitál, aztán bólint
egyet. – Én majd kezdem akkor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Veled
tartok. – Mondja felnézve Niall is. Valami furcsa benne. Valami más. Nem tudom, hogy mi lehet, de érzem. A haja még mindig ugyanolyan rendezetlenül és kócosan áll, a szemei még mindig ugyanolyan kéken csillognak... De akkor mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké
Mona? – Térek vissza Harry hangjára gondolataimból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Tessék? – Emelem rá zavaros tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Csak
azt mondtam, hogy Niall-ék után őrködhetnénk együtt. Ha neked is megfelel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ja,
igen. Persze. – Bólintok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hát
akkor jó éjt. – Búcsúzik a fiúktól Hope, akik szintén a sátoraik mélyébe
vánszorognak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Komfortosan
elhelyezkedem a hálózsákomban és mire barátnőm felé fordulok, ő már békésen
szuszog kényelmes kis vackában. Sóhajtok egy nagyot, majd szinte én is azonnal álomba merülök. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Louis
cirógatására ébredek. Kinyitom a szemeimet, és a felettem tornyosuló sötét
alakra kapom őket. Ő bólint egy aprót, amikor megbizonyosodik róla, hogy
felébredtem, és el is kezd kimászni a sátorból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hihetetlen
fáradtan és nyűgösen érkezem a már tűz mellett kuporgó Harry-hez, aki
barátságosan üdvözöl, azonban tőlem csak valamiféle morgás formájában kap
választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szóval nincs kedved beszélgetni... – Mondja ki tényként, azonban én mégis
bólintok. - Isteni. – Sóhajt egyet, miközben egy kaviccsal játszadozik
kezei között. Fel-alá dobálja az apró kődarabkát, majd végül megunja, és a
bozótba hajítja. Ezután elkezd fütyörészni. Erre ismét kap tőlem egy nem túl
kedves pillantást, így inkább abbahagyja. Még csak úgy tíz perc telhetett el,
én azonban máris elkezdek szenvedni. Nagyokat kell pislognom, hogy szemem
nyitva tudjam tartani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Figyi, ha ilyen fáradt vagy, szólunk valakinek és levált... – Helyezi magát
kényelembe a tűz mellett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
kell. – Mondom halkan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Őrpartnerem
erre megvonja vállait, és még lejjebb csúszik, míg végül fekvő helyzetben nem
találja magát. Velem ellentétben elég élettel telinek tűnik, elkezd dúdolni,
valami ismerős dallamot. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Utoljára
a világosodó égboltra, a madarak csipogására és Harry egyenletes szuszogására
emlékszem, aztán nekem is elsötétül minden. Elalszom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mona! – Rettenek fel az egyetlen hangra, amitől még a hátamon is égnek
áll a szőr. Hope sikítására. Szemeim rögtön kipattannak, és mint
valami őrült, rögtön rohanok hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
sátorajtóban olyan látvány fogad, amitől egyből elgyengülök. Erősen kell
koncentrálom, hogy ne essek össze, és megbírjam még tenni azt a pár métert, ami
felfedi számomra az igazságot, hogy mi is folyik odabenn.<o:p></o:p></span></div>
</div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-12912931098698844752014-07-06T13:55:00.002-07:002015-11-14T14:52:52.992-08:00Huszonhat<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">26.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Hope szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;"> </span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Ismét csalódtam </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Harry! Harry! – Egyre csak hajtogatom, miközben a sorok között futkározok. Már percek óta
keresem, de még nyomát sem találtam. Hihetetlen, hogy mekkora ez az áruház, hihetetlen, hogy nem hall meg, és hihetetlen, hogy képes volt így eltűnni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Lelassítom
a lépteimet, amikor az üzlet egyik romosabb részéhez érek. A jelekből ítélve egykor itt egy elég nagy csetepaté lehetett. A polcok szétborítva, az addig rajtuk lévő holmik pedig szanaszét a földön hevernek, némelyik, ami üvegből készült széttörve. Az előbbi
tanyálásomból okolva, már óvatosabban lépkedek a szilánkok között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Akármerre is pillantok, csak poros és piszkos berendezéseket látok, semmi nyomát annak, hogy valaki errefelé járt mostanság. Több sem kell a hátborzongató környezetnél, rögtön meggondolom magam, majd lépek is hátra egy lépést. Azonban mielőtt letenném
lábamat, érzem, hogy valami puha van az útjában. Ijedten visszahúzom magam
mellé, és megpördülök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szerencsére csak
egy plüss nyuszi. Megkönnyebbülten sóhajtok egy nagyot, és leguggolok, hogy közelebbről is szemügyre vehessem az apró
játékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkor a
mellettem fekvő polc alól rekedt hörgés tör elő. Ha a plüss gazdája az, én esküszöm, hogy rosszul leszek. Nem, eddig szerencsére nem láttam még gyermek áldozatokat, ha
ez most következik be, én nem tudom mit csinálok. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyorsan
megpróbálok felállni, de késő. A szekrény alatt tartózkodó egyed, elkapja
lábam, és meglehetősen nagy erővel próbál maga felé húzni. Ijedten huppanok
fenekemre, miközben kezeimmel belekapaszkodok egy biztonságosnak tűnő
állványba, míg másik lábammal próbálom magamról lerugdalni a kezet, ami nagy
megkönnyebbülésemre, nem egy gyerek keze. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az azonban csak nem akar engedni, sőt
mi több, elkapja másik lábamat is, és próbál kimászni a polc alól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne, eressz!
Harry! – Sikítom most már torkom szakadtából. Eddig próbáltam csendben maradni,
és csak halkan szólítgattam a fiút, de most nem megy. A segítségére szorulok. –
Kérlek segíts! – Kiáltom, amikor már nem bírom tovább. Elengedem a polcot és
miközben az éhes alak húz maga felé, hogy velem töltse meg a hasát, én kezemmel
valami fegyver után kutatok. De itt nincs semmi! A rohadt életbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Odanyúlok,
és bármennyire undorodom is a véres és csontos kezek látványától, megpróbálom
lefeszíteni őket bokáimról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy
megvan, Gyerünk! Gondolom miközben nagy nehézségek árán lefejtem azt is
magamról. Kifulladva, és szipogva mászom a bejárat irányába, amikor hirtelen trappoló lábakat látok meg magam előtt. Felnézek a fiúra aki lihegve,
térdeire támaszkodva fékez le előttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Minden oké? Mi a baj? – Ráncolja szemöldökét miközben végigmér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Semmi. – Köszörülöm meg a torkom, majd elfogadom felém nyújtott kezét, és a
segítségével felállok. Gyorsan leporolom magam és egy pillanatig visszanézek
támadómra, aki már félig kiküzdötte magát a romok alól. – Megoldottam. – Mondom
talán kicsit szemrehányóan. Követi pillantásom, tekintete egy ideig elidőzik az undorító élőhalotton.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Jöttem ahogy tudtam, amikor meghallottalak. Ne haragudj. – Kér bocsánatot
egyből, ismét visszafordulva felém. Bennem meg rögtön feltámad a bűntudat, amiért őt hibáztattam, valamint a szégyen, amiért már rögtön segítségért kiabáltam ahelyett, hogy előbb megpróbáltam volna megoldani a helyzetet. Gyenge vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nincs
miért haragudnom. – Rázom meg a fejem, majd rögtön el is kapom tekintetem, nehogy meglássa, hogy valami nincs rendben. Ismét csalódtam. Csalódtam magamban. Pedig már számtalanszor megfogadtam, hogy ezen változtatni fogok. – De most már mennünk kellene. Louis-ék
már elindultak. – Nézek rövid ideig rá. Ő</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> bólint, majd amikor elkezdené kémlelni arcom én ismét elfordulok és elindulok az ajtó irányába. Harry gyorsan még felkapja csomagjait és már indulhatunk
is. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amikor azonban már végre a bejárathoz érünk, a megkönnyebbülés helyett inkább pánik fog el. Egy egész horda özönlik le a főúton, egyenesen felénk
tartva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Azt
hiszem sietnünk kellene. – Mérem fel gyorsan az esélyeinket. Még elég messze
járnak, el tudunk menekülni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj,
azt figyi. – Szólal fel hirtelen mellettem Harry, az út túloldalán, egy elfektetett motor irányába mutatva. - Menjünk azzal.
Az gyorsabb. - Csillannak fel rögtön szemei, akár egy ötévesnek, aki kiszemelt magának egy csinos új játékszert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Megőrültél? Lehet be sem indul. – Azonban mintha a falnak beszélnék, rögtön átfut a
szemközti oldalra és ledobva cuccait, ráül a járműre. Idegesen fújtatok egyet, majd
utána rohanok. Most nincs igazából kedvem egy ilyen vacakkal szarakodni, amikor tudom, hogy csak felesleges időpocsékolás. Na meg már amúgy sincs valami fényes hangulatom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Menjünk, észrevettek minket. Hagyd itt! – Mondom ingerülten az egyre sietősebben felénk
igyekvő tömeg láttán, miközben egy helyben, tehetetlenül toporgok a fiú mellett, aki még mindig a motor beindításán bajlódik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Egy
pillanat! - Próbálkozik ismét életre kelteni a roncsot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó,
én mentem. – Mondom, majd valóban el is kezdek lassan kocogni. Arra számítok, hogy feladja, de nem úgy tűnik, mivel nem hallom mögöttem trappolását. Hátrapillantok. Még
mindig a motorral bénázik. Jézusom! – Gyere már, kérlek! Úgy sem
indul be. - Nyüsszögöm már totál kétségbeesve, mivel a zombik már csak alig egy utcányira vánszorognak tőlünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">És
ekkor, mintha kimondtam volna a varázsszót, a járműbe visszaszökik az élet, és hangosan
morogva ébred fel. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezt nem hiszem el. Sikerült neki. Elképedve bámulok a mellém
faroló srácra, aki elégedetten mosolyog és előrébb csúszik, hogy üljek fel
mögé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLWqqQXqggAqRGcOLU8knhFVtssHRu7aQ5QsOIBGi6N5Gze3enJRhg6MXaUsAhxpULWK_WJByjXmb2rIUZjBbL3Ii9U6oquO1R6NGGFzArXiyo8k5ZqSnebPom0edqyGXPsL99H8YSivKE/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLWqqQXqggAqRGcOLU8knhFVtssHRu7aQ5QsOIBGi6N5Gze3enJRhg6MXaUsAhxpULWK_WJByjXmb2rIUZjBbL3Ii9U6oquO1R6NGGFzArXiyo8k5ZqSnebPom0edqyGXPsL99H8YSivKE/s1600/large.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Te
komolyan nem vagy százas. – Nevetek fel hitetlenül, fejemhez kapva. Erre mosolya még szélesebb lesz. Még mindig fejrázva felmászok mögé a motorra. Sosem ültem még ilyen járművön ezelőtt, ezért nem tudom mit kellene csinálnom. Amikor Harry
meghúzza a gázt, tudatlanságomnak köszönhetően majdnem le is vetődöm róla, ám még időben elkapom a derekát,
amit óvatosan át is ölelek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Amúgy
tudsz ilyent vezetni? - Kérdem hirtelen, terelve a témát a kialakult feszült és kissé intim helyzetről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem,
soha életemben nem mentem még motorral. - Harsogja túl a fülembe süvítő szelet, mire még a vér is megfagy ereimben, és átfut az agyamon, hogy még az is lehet, hogy n</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">em a zombik miatt fogok meghalni. - Nyugi, csak viccelek. - Mondja egy idő után. - Profi vagyok, csak figyelj. - Kacag fel, majd meghúzza a gázt és csak úgy szárnyalunk vissza a táborunk felé. </span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-19608735770380903282014-06-30T14:53:00.002-07:002015-11-14T14:45:48.600-08:00Huszonöt<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">25. </span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">De az lehetetlen, nem? </span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy öreg, lerobbant furgon mögül bámulok a látszólag kihalt utcára. Sosem lehet elég elővigyázatos
az ember, főleg nem ilyen időkben…Körbekémlelek az elhagyatott üzletsoron és a magányosan ácsorgó autók között, de élőnek, sőt még holtnak sem látom, vagy hallom semmilyen nyomát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na,
mi a helyzet? – Bukkan fel mellettem hirtelen Harry, megzavarva ezt az "idillt". Ugrok egy nagyot, mivel megijeszt. Persze ezt röstellném neki bevallani, ezért inkább válaszolok kérdésére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Semmi, úgy tűnik tiszta a terep. Hol vannak a többiek? Hope? – Kémlelem a
környéket barátaink után kutatva. A lányra különösen figyelek, mivel Mona
megesketett, hogy vigyázzak rá. Ha akár csak egy haja szála is görbül, azt hiszem nagy bajban leszek. Már az is nagy szó, hogy elengedte velünk. Bár Hope már nagykorú, szóval hozhat saját döntéseket. Nem mintha ez számítana valamit is mostanság.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Miután visszaértünk a táborba, mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a lehető legrövidebb idő alatt összeszortírozza cuccait, majd rögvest tovább is álljunk, mivel bár senki nem vallotta volna be, elég rendesen beszartunk Randy-től és csapatától. Útközben azonban, miközben a történteken gondolkoztam, eszembe jutott egy kulcsfontosságú momentum, amit senki nem említett meg.</i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>- Várjunk csak... Te azt mondtad, hogy emlékszel? - Álltam meg egy pillanatra, hogy bevárjam a lányt.</i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>- Aha, azt mondtam. - Bólintott mosolyogva.</i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>- És tényleg emlékszel? - Kezdtem el rögtön lelkesedni, hisz azért ez elég nagy szó.</i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>- Hát... - Rágcsálta szája szélét, amiből már rögtön levettem, hogy valami nem stimmel. - Valami tényleg beugrott. Vele kapcsolatban... Szóval nem emlékszem sajnos mindenre. Csak pár képfoszlány és érzés. Ennyi az egész. De az elég is ahhoz, hogy ne akarjak tovább velük maradni. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy Mona rossz helyen van? Nos, igen... - Nézett végül szemembe, amiből rögtön megértettem. Bólintottam egy aprót.</i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Az út további része szinte néma csendben telt, mindenki saját gondolataiba merült. Több kilométert sétáltunk, amikor úgy döntöttünk, lepihenünk, és éjszakára, esetleg pár napra letáborozunk. Mindenki kimerült, hulla fáradt volt, és nem utolsó sorban éhes is. </i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>Na igen, ekkor jöttünk rá arra, hogy tulajdonképpen nincs semmink, kellene szereznünk pár cuccot.</i></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Teo-val elugrottak sátrat keresni. Teljesen üres ez az üzletsor, benéztünk mindenhova, szóval biztonságban lesznek. – Ránt vissza a jelenbe Harry. Erre válaszom csak egy biccentés. Bízom Teo-ban, tudom, hogy vigyáz rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
akkor menjünk mi is. – Lépek ki a furgon takarása mögül és lépteimet az előre
kitervelt úticél felé, azaz a szemközt elterpeszkedő hatalmas
üzletlánc felé irányítom. Harry a nyomomban botorkál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
ajtóig sikerül elérnünk mindenféle nehézség nélkül. A bejáratokat már rég
betörték, csak reménykedhetünk, hogy nem fosztották még teljesen ki a
bevásárlóközpontot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Feláll
a hátamon a szőr az ilyen helyektől, de muszáj néha ellátogatnunk ide is, mivel
már nem csinálja meg helyettünk más a „bevásárlást”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Óvatosan
lépkedünk az üvegszilánkok között, ügyelve, hogy a lehető legkisebb zajt
csapjuk, mivel azt még egyenlőre nem tudjuk, hogy mi vár ránk ezek között a hatalmas falak között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
akkor váljunk szét, majd a bejáratnál találkozunk, oké? Próbálj minél több
kaját zsákmányolni, semmi kedvem hamarosan ismét visszajönni. - Vázolom a szerintem lehető legjobb tervet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nekem
sincs sok. – Mondja Harry fejrázva, majd ezzel sarkon is fordul. Én is nekiindulok. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyorsan
teletömöm hátizsákom mindenféle tartós kajával, amit még találok a felforgatott
polcok között, és már sietnék is találkozóhelyünkre, amikor megakad a szemem
valamin.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
megkezdetlen üveg Nutella úgy díszeleg egy polc tetején, mint egy kitüntetés
vagy díj, anno a vitrinemben. Hirtelen képek villannak be, pár hónapról ezelőttről, amikor Hope beteg volt. Igen, tettünk egy fogadást, amit már azt hiszem mind a
ketten régen elfelejtettünk, de most az üveg láttán, rögtön beugrott minden.
Szerencsére ő nyert, így tartozom neki, ezzel. Nyúlok a Nutella után, ami
megbillen és… Majdnem le is esik. Az utolsó pillanatban sikerül elkapnom.
Győztes mosollyal pillantok körbe, de hál’ Istennek, senkit nem látok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Még
sietősen betuszkolom az üveget a táskámba, majd a plusz szatyrokkal a kezemben
elindulok a bejárathoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Harry
még nincs itt, ezért energiatakarékosság szempontjából, amíg várok rá, lerakom
a nehéz zsákokat. Aztán meghallok egy hangos csörömpölést rögtön mögöttem.
Hirtelen megpördülök a tengelyem körül, és a földön fetrengő Hope-al nézek
farkasszemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- A
frászt hoztad rám. - Mondom első ijedtségemben, aztán feltűnik, hogy ő valójában épp most esett el. - De amúgy… Jól vagy? – Kérdem, mivel bár szemtanúja nem
voltam, elég nagyot zakózhatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Hogyne, csak szeretek itt ücsörögni. – Mondja, miközben mosolyogva simogatja a
könyökét. – Asszem megvágtam magam. – Emeli magasba a tenyerét, amin folyik
végig a vér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj.
– Futok oda hozzá, majd óvatosan felsegítem, és szemügyre veszem a sebet, de
mielőtt bármit is mondhatnék, megszólal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
mély, semmi bajom nem lesz. – Húzza el kezét, majd táskájából előkotorja az
elsősegélydobozt, amit az előbb szereztünk egy kocsiból. Gyorsan kitisztítja a
sebet, majd bekötözi a vágást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mosolyogva
nézek rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ne
mondj semmit. Tudom, hogy szerencsétlen vagyok. – Nevet fel. – Segítsek
valamit? – Vándorol tekintete hirtelen a megpakolt csomagokra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
kell, ezekkel megleszek. Lassan indulnunk kellene, nem tudom, hol van már
Harry. – Nézek türelmetlenül a lassan lenyugvó napra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Megkeresem. – Ajánlja fel. – Teo kint vár, addig induljatok el, sietünk
utánatok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
tudom. Megvárunk inkább. – Mondom. Nem szeretném bevallani, hogy megígértem
vigyázok rá, mert talán megsértődne, esetleg kikérné magának, hogy „Ő is tud magára vigyázni”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Bízz
bennem. – Néz a szemembe. Hát hogy is ne bíznék ebben az őszinteségtől csillogó szempárban? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Én bízom, csak... - Nem fejezem be a mondatot, mivel valójában nem tudom mit mondhatnék. Végül megadóan, hangosan kifújom a levegőt. - De igyekezzetek. – Mondom szigorúan, mire bólint és látszólag örülve magának, el is indul. – És
Hope! – Kiálltok még utána, mire rögtön visszafordul. – Vigyázz magadra. - Teszem hozzá, már lágyabban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Te is vigyázz magadra Tomlinson! – Mondja egy pajkos mosoly kíséretében, majd elsprintel a konzervek
irányába. Fejrázva, nevetve nyugtázom el magamban, hogy... Egy: Hope egy okos lány. Kettő: sikerült a szívembe lopnia magát, és tényleg nem szeretném, hogy baja essen. De Harry-ben is bízom annyira, hogy tudjam megfogja óvni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kisietek
az üzletlánc előtt ácsorgó haverunkhoz, aki hasonlóan, akár csak én fel van
pakolva cuccokkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Sikerült a sátor? – Biccentek a hátán hordozott táska felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Aha,
meg még szereztünk egy csomó hasznos cuccot. - Mutatja fel megpakolt zsákjait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Király. Induljunk el, lassabban fogunk haladni ezekkel. – Emelem meg én is a súlyos
szatyrokat. - Jönnek mindjárt a többiek is.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Erre
csak bólint, majd el is indulunk. Körülbelül 10 perc múlva visszatekintek az
áruház irányába, ahol… Hemzsegnek a zombik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ne! Ez nem lehet igaz! Gondolom magamban, sőt már dobnám is el a táskákat, hogy visszafuthassak,
amikor meghallok valamit. Mintha egy jármű közeledne. De az lehetetlen, nem? <o:p></o:p></span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9195249133245331808.post-32519135389134846952014-06-16T02:56:00.000-07:002015-11-14T14:39:38.271-08:00Huszonnégy<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: 24pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">24.</span><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span><br />
<i><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span><span style="font-size: 16px; line-height: 18.4px; text-align: start;">Ti másmilyenek vagytok</span><span style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">-</span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szinte tapintható a feszültség. Közülünk először senki nem mer megmukkanni, bár én egy nagyon erős késztetést érzek rá, hogy megpróbáljam rávenni a lányt arra, hogy jól válasszon, végül mégis visszafogom magam, mivel tiszteletben tartom a döntését. Ő tudja, hogy neki mi a jó és mire van szüksége, ha nem kér belőlünk, akkor az az ő baja. Igen, talán egy kicsit csalódottnak érzem magam, de nem szeretnék önző lenni, így nem mondok semmit.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ránézek Randy-re aki egy teli vigyorral képén, már előre elnyugtázza a sikerét. Szerintem ő is azt gondolja, hogy ha Mona mégis úgy döntene nem jön velünk, végül Hope is ezen az állásponton maradna. Tudja, hogy mennyire ragaszkodik hozzá. Őszintén, szerintem sem lenne képes elmenni nélküle.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezután Hope reménykedő, azonban némileg már lemondó arckifejezését fürkészem, aki végig, idegesen markolássza és csavargatja a kezén lévő gyöngyös karkötőt.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Végül rápillantok Monára, aki ismét igyekszik elrejteni mindenféle érzelmét, karba font kézzel ácsorog és erősen gondolkozik. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Oké, nem bírom tovább. Muszáj megszólalnom.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Mona. - Szólítom meg először a lányt, aki erre nekem szenteli pillantását. Egy pillanatra, mintha ismét látnám rajta a csupán még csak pár perccel ezelőtti kétségbeesett lányt. Azaz valódi énjét. - Én nem akarlak rábeszélni semmire amit nem szeretnél és nem fogom felhánytorgatni, hogy mennyi mindent köszönhettek nekünk, mint egyesek... - Nézek ezúttal Randy-re. - De te most komolyan szívesebben maradnál ezekkel az emberekkel, akik bántanak és semmibe vesznek? Tényleg nem kínálhatunk teljes biztonságot számotokra, de amint láthatod, még mi is élünk, szóval… - Nem fejezem be a mondatot, de tudom, hogy a mondandóm lényege azért átment, látom rajta, hogy megrökönyödik, mivel nem képes életben tartani álcáját. Egyértelműen látni rajta, hogy mit szeretne.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Igen. Igazad van. - Suttogja halkan. - El szeretnék menni. - Kapja el hirtelen pillantását rólam. Akaratom ellenére is elmosolyodom, miközben hátulról valaki megveregeti vállamat. Hope tüdejét egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyja el, miközben hálásan rám néz és azt tátogja, hogy 'Köszönöm'. Biccentek egyet, annak jeléül, hogy nincs mit köszönnie. Mona egyébként is így döntött volna. Tudom. Egyszerűen csak lerövidítettem a folyamatot.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Szerintem akkor mi le is lépünk. - Mondja Liam, miközben óvatosan odahúzza a lányokat mögénk, a szerintem még mindig sokkos állapotban lévő Randy mellől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Héé. – Eszmél fel ekkor hirtelen az említett személy. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez ilyen könnyen fog menni. – Biccent idegesen a fegyvere felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- De én igen. – Utánozza a mozdulatot Zayn, aki elsőként reagálja le a szitut. Ő is megmutatja saját pisztolyát. Ebben a pillanatban eszembe sem jutott volna, hogy van nálam fegyver. Még jó, hogy van köztünk olyan, aki nem fagy le a húzós szitukban sem.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Senkinek nem lenne jó, ha erőszakhoz kellene folyamodnunk. - Tér észhez hirtelen Liam is. - Mi most elmegyünk. És a lányok is velünk jönnek. Ők döntöttek így, joguk van hozzá, nem parancsolgathattok nekik. – Mondja, miközben feltartott kezeivel jelzi, hogy nem szeretne semmiféle viaskodást.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">A velünk szemben álló csapat tagjai nemtetszésüket fejezik ki, meg is indulnak felénk, amikor Randy megállítja őket. Persze látni rajta, hogy legszívesebben ő is seggbe billentene minket, és majd szétrobban az idegtől, de valószínűleg belátja, hogy a harc tényleg nem vezetne sehova. Egy elég hosszú szitkozódás után megrázza a fejét és mielőtt hátat fordítana nekünk, még egyszer utoljára ránéz Hope-ra. A lány kényelmetlenül érezheti magát, mivel zavartan haját tűrögeti. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Én... Csak... A kurva életbe, sajnálom. Tudod mit. - Rázza fejét ingerülten. A lány ekkor kicsit meglepődik, de végül bólint egy aprót.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">- Köszönöm. Minden jót nektek. - Int egyet, miközben óvatosan elkezd hátrálni, míg Louis-hoz nem ér. A srác gyorsan megragadja a kezét és amikor Randy ténylegesen hátat fordít, elkezdenek rohanni az erdő felé.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 18px;">Gyorsan én is megragadom Monát, és utánuk sprintelek, így bevetjük magunkat az erdő sűrűjébe.</span></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Én csak
szaladok, mivel tudom, hogy ha azok a srácok mégis utánunk erednek, amit nem is találnék olyan furcsának, nem hezitálnának sokat a sorsunkat illetőleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Várj
egy kicsit, nem látom a többieket! – Lihegi Mona hátrafordulva, miközben lelassít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem
baj, csak menjünk, tudják merre kell visszamenni a táborunkhoz. – Nyugtatgatom,
miközben továbbra is húzom magam után. Ő bólint egyet, visszatérve régi tempójára. Még mindig rácsodálkozom, hogy nem kezd el rögtön tiltakozni, vagy nem száll egyből vitába velem. Egyszerűen csak hisz nekem. Melegséggel tölti el a testem a tudat, hogy végre bízik bennem.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Körülbelül
még egy negyed órás loholás után végre megérkezünk. Csapatunk többi tagját feszülten ücsörögve találjuk a tábortűz körül. Érkezésünkre némiképpen megkönnyebbülnek.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hol vannak a többiek? - Mér végig minket Ray.</span><br />
<span style="line-height: 18px;">- Jönnek nemsokára. - Zihálom kimerülve.</span><br />
<span style="line-height: 18px;">- Örülünk a találkozásnak Mona. - Mosolyog kedvesen a lányra Paul, miközben látom, hogy megbámulja összekulcsolódó ujjainkat. Ez Monának is feltűnik, így gyorsan elhúzza kezét és visszamosolyog. </span><br />
<span style="line-height: 18px;">- Én is örülök. - Mondja. </span><br />
<span style="line-height: 18px;">Látom a srácokon, hogy meghökkennek, értetlenkedve néznek össze. Legyintek egyet, hogy majd később megbeszéljük.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Meg
kellene várnunk a többieket, utána pedig rögtön továbbállnunk. Randy tudja,
hogy merre vagyunk, és mivel nem volt kimondottan boldog, hogy a csajok velünk jöttek, utánunk eredhetnek. – Mondom, miközben már el is indulok pakolni a
sátorba. Hátrafordulva még biccentek Monának, hogy tartson velem.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- De most mi is történt pontosan? - Kérdezi Austin. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Majd este elmondunk mindent. Most pakoljatok! - Kiáltom át a sátron. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Randy-t ismerve nem hinném, hogy azonnal cselekedni fog. Igen, szerintem
is utánunk jönnek majd, de most még tuti nem. Túl lusta ahhoz, hisz még csak az
előbb ért vissza. – Ráncolja fintorogva az orrát, mire önkéntelenül is
elnevetem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Okés,
akkor egy kicsit mi is szusszanhatunk. – Dőlök ki hulla fáradtan a matracomon, ami nagyot puffanva hullámzik egy sort.
Ezen pedig ő nevet fel. Hogy valójában mennyire hiányzott nekem ez a nevetés... Bár nem, tulajdonképpen nem is a nevetés, mivel ezt... Ha jobban belegondolok eddig még nem is hallottam. – Tudod, örülök, hogy végül így döntöttél. Valójában én végig tudtam, hogy
velünk jöttök majd. - Mondom neki komolyan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Jó
neked, hogy ilyen biztos voltál benne. – Mosolyog rám. – Én annyira nem. De nem
bántam meg, hogy eljöttünk onnan. Ti másmilyenek vagytok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Nem,
mi tényleg nem vagyunk olyanok, mint ők. – Nézek bele mélyen barna szemeibe. Majd hirtelen
elkap ismét az az érzés, ami már hónapok óta nem kerített hatalmába. Ismét
hiszek. Ismét azt érzem, hogy még van egy kis remény nekünk embereknek, ebben
az őrült világban. Bátorságot veszek magamon. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mona.
– Szólítom meg az eddig csendben nézelődő lányt. – Csak gondoltam beszélhetnénk pár…
dologról. Ketten. – Nyelek egy nagyot,
miután sikerül kimakognom ezt a totál értelmetlen mondatot. Miért vagyok
ennyire ideges? Hisz már nincs semmi vesztenivalóm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Oké,
itt az alkalom. – Néz rám kérdőn, minden figyelmét nekem szentelve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szóval… - Kezdenék bele, amikor…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Bu! –
Ugrik be hirtelen a sátorajtón Louis. – Most nincs idő cseverészésre, gyerünk
fiatalok, pakolás. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Elkerekedett szemekkel nézek vissza Monára, aki még mindig válaszom várja. Mit is akartam neki mondani tulajdonképpen? </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ja, semmi, nem fontos. Inkább pakoljunk. Vagyis pakolok. Neked nincsenek cuccaid, szóval... - Hajolok bele mélyen táskámba. Bárcsak beleférnék. Becipzároznám és nem is nyitnám ki. Sőt még a föld alá is elásatnám. Akkor legalább nem látná, hogy mennyire zavarban vagyok. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Szívesen segítek. - Hallom hangján, hogy mosolyog. - És szerintem majd lesz még alkalmunk beszélgetni. - Erre megfordulok és ismét szemeibe nézek. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Igaza van. Még rengeteg időnk lesz. </span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">És bár tudom ugyan, hogy ez a mai egy elég húzós nap volt, és meg volt spékelve pár izgalmas szituációval, még közel sincs vége. Sehogy sem lehetne levakarni a mosolyt az arcomról, amikor belegondolok, hogy velünk maradnak.</span></div>
Grinyhttp://www.blogger.com/profile/13816922137552717491noreply@blogger.com0